Olybá tűnik, hogy házhoz ment a pofonokért Antony Blinken. Az Egyesült Államok külügyminisztere a Hamász által elkövetett Izrael elleni támadás után a Közel-Keletre sietett, hogy megfékezze az esztelen öldöklést az olajárrobbanással fenyegető válság eszkalálódását.
A helyzet kisarkítva a következő: a szélsőséges szervezet vállalhatatlan akciójára Benjámín Netanjáhú egy ugyancsak szélsőséges választ akar adni. Ezen rajta kívül senki nem nyerne. Vagy talán még a Hamász, amelyet a marginalizálódás fenyegetett a Trump idején elindult arab-zsidó megbékélési folyamat miatt.
Izrael
Mindegy, a lényeg, hogy a Gázai övezet blokádja felbőszítette a muszlimokat. Ha pedig a vesztegzárat invázió követi, amelynek során a világ legcivilizáltabb hadserege úgy jár el, ahogy szokott – értsd: minden zsidó polgári áldozatra 5-7 palesztin civil jut – bármi megtörténhet.
A bármiben benne van, hogy Libanon felől betör a Hezbollah, és az is, hogy a keleti végeken megjelennek a tálib önkéntesek. Viszont Irán vagy a környező arab államok nyílt bekapcsolódása a konfliktusba az amerikai haditengerészet felvonulása miatt valószínűtlen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne húzhatnának egy merészet.
Merthogy az USA anyahajói, amelyek Ukrajnát bezzeg nem siettek megsegíteni, az olajfegyver ellen tehetetlenek. És bizony a Szuezi-csatornával is bármi történhet. No, ezért ment Blinken Izrael után többek között Egyiptomba és Szaúd-Arábia.
Netanjáhútól valószínűleg türelmet kért, amit meg is kapott, mert az izraeli miniszterelnököt már nem hajtja a tatár. A támadás megerősítette, a megbuktatása egyelőre lekerült a napirendről. Sőt! Abból kiindulva, hogy egy friss közvélemény-kutatás szerint a lakosság többsége elkergetné, ha vége a háborúnak, neki most az az érdeke, hogy a válság minél tovább húzódjon.
Egyiptom
Kairót és Rijádot pedig nyilvánvalóan arra akarta rábírni a washingtoni főkülügyér, hogy engedjék el a palesztinkérdést, és ne tegyenek olyat, aminek a világgazdaság inná meg levét. Egyiptomtól emellett azt kérte, hogy Gázában tartózkodó amerikai állampolgárokat a határzár ellenére engedjék át a rafahi átkelőn.
Abd el-Fattáh el-Szíszi azonban a hírek szerint nem volt engedékeny hangulatában. Először is felhánytorgatta, hogy amikor Blinken megjelent Izraelben, azt mondta: „zsidóként érkeztem”. Az egyiptomi elnök szerint azonban emberként kellett volna érkeznie, mivel Izraelben emberek halnak meg a mindkétoldali erőszakban.
Ezek után jelezte, hogy furán venné ki magát, ha az amerikaiakkal kivételezne. Aki Gázában van, osztozik a gázaiak sorsában. Ha Washington úgy véli, hogy az állampolgárait veszélyeztetik az izraeli bombázások és az invázió, akkor ezt beszélje meg az izraeliekkel.
Végül arra a felvetésre, hogy azért az antiszemitizmussal csak kezdeni kéne valamit, el-Szíszi elmagyarázta az amerikai külügyminiszternek, mi a különbség a zsidóüldözés és az Izrael-ellenesség között. Példaként pedig felhozta, hogy Egyiptom népes zsidó közössége nem falak mögé kényszerítve tengeti a napjait, jogfosztottan, hanem együtt él békében a többségi muszlimokkal. Speciel ő maga is zsidók között nőtt fel.
Szaúd-Arábia
Mint hétfőn kiderült, Szaúd-Arábiában sem volt jobb a helyzet. Antony Blinken arra számított, hogy bin Szalmán koronaherceg majd kisiet elé a repülőtérre, és körbeudvarolja. Ez egyébként nem lett volna irreális elvárás, az Öböl menti arabok híresen vendégszeretőek. Ha fontos vendég jön, tejben, vajban fürösztik.
Az amerikai külügyminiszer viszont csak állt és várt hiába – semmi. Állítólag órák teltek el így, mire befutott a hír, hogy az ország de facto vezetője szombat este már nem fog ráérni. Majd valamikor vasárnap.
A találkozóra tehát jókora csúszással került sor, eredményre pedig nem vezetett. Bin Szalmán herceg közölte Blinkennel, hogy Izrael akciója a Gázai övezet ellen elfogadhatatlan, a blokádot azonnal fel kell oldani, az inváziónak pedig súlyos következményei lehetnek…
A Biden-adminisztráció főkülügyére tehát tényleg házhoz ment a pofonért. Elérni nem tudott semmit, viszont Egyiptomban és Szaúd-Arábiában is úgy megalázták, ahogy külügyminisztert talán még soha. A két „nagy” példáját pedig vélhetően Katar és az Egyesült Arab Emírségek is követni fogja, így Antony Blinken megszégyenülten lesz kénytelen haza kullogni.
És azzal a tudattal, hogy ha nem tudja meggyőzni Benjámin Netanjáhút, hogy álljon le, annak egy új, világgazdasági szempontból pusztító olajárrobbanás lehet a következménye.
