Amióta tavaly február 24-én Oroszország elindította Ukrajnában a különleges katonai műveletet, nagyon sok cikkben írtunk arról, hogy vajon a globális háttérhatalom miért hajszolta bele a feleket a háborúba? Rendre úgy vélekedtünk, hogy két dolog motiválhatta az USA-t. Egyrészt, hogy gyengítse Oroszországot és az Európai Uniót, másrészt, hogy a felek közé éket verjen. Vagyis, hogy elszakítsa a kontinens államait az orosz energiáktól. Zelenszkij pedig kiváló alany volt ahhoz, hogy rajta, vagyis Ukrajnán keresztül provokálják az oroszokat. Moszkva pedig ugrott is.
De most, másfél év után, látva a folyamatokat – Oroszország nem hogy nem került padlóra, hanem kifejezetten jó erőben van, csak a gazdasági kapcsolatait áthelyezte nyugatról keletre –, felötlött bennem egy kérdés. Akár az USA, akár az Európai Unió vezetése komolyan gondolhatta-e, hogy a szankciók térdre kényszeríthetik Moszkvát? Most már látszik, hogy nem, de vajon az elején ez eldöntendő kérdés volt-e? Egyre inkább azon a véleményen vagyok, hogy nem.
Van egy olyan sejtésem, hogy az USA eleve sejtette: ha szankciók alá helyezik Oroszországot, és az Európai Uniót leválasztják az orosz energiáról, abba nem Moszkva, hanem a kontinensünk rokkan bele. Lehet, hogy reménykedtek Oroszország meggyengülésében is valamelyest, de ez csak másodlagos cél lehetett.
Nézzük, mi is történt! Pontról pontra haladok az okfejtésben!
1, Ahogy az Oroszország elleni szankciók jöttek egymás után, Európa úgy vált le az orosz energiákról.
2, Oroszország, ahogy vesztette az európai piacait, úgy erősítette gazdasági kapcsolatait dél és kelet felé, és köszöni szépen, jól van.
3, A kontinens országai viszont nem maradhattak energia nélkül. A szükségleteik egy részét nem is tudták kielégíteni, a nagy részét azonban máshonnan – részben az USA-ból – igen.
4, Mi volt a gond? Hát legfőképpen az, hogy Európa államai sok esetben drágábban jutottak hozzá az energiához. Nem volt véletlen Macron USA elleni kirohanása, amikor azt mondta: Az nem barátság, hogy négyszeres áron vehetjük tőletek (mármint az Egyesült Államoktól) a gázt.
5, Ahogy kitört a háború, beindult Ukrajna támogatása, felfegyverzése is. Ebben eleinte talán inkább az amerikaiak jártak élen, de menet közben kiegyenlítődtek a támogatások. Az utóbbi időben pedig egyre inkább úgy tűnik, hogy Ukrajna pénzelése az Európai Unióra hárul, az USA pedig kihátrál Kijev mögül. Az Európai Unió vezetése őrült összegeket helyezett kilátásba Ukrajna támogatására.
6, Vagyis a dolog úgy áll, hogy miközben az Oroszország elleni szankciók miatt Európa meggyengült, veheti drágábban a tengeren túli energiákat, közben Ukrajna finanszírozása is egyre inkább a kontinens nyakába szakad.
7, Amerika pedig csak nyer. Európa egyre inkább meggyengül gazdaságilag, vetélytársból felvevő piaccá silányul, és közben az EU veheti drágábban az energiákat mástól, részben az USA-tól.
8, S emellett a kontinens államai rengeteg fegyvert is vásárolnak az USA-tól, az elmúlt másfél évben súlyos dollár milliárdokért köttettek üzletek számos európai ország és amerikai katonai megavállalatok között.
Nem állítjuk, hogy tényleg ez volt az USA terve! De ha mégis, akkor ez briliáns húzás volt. A lelepleződés kockázata viszont szinte 0 volt, mert az Európai Unió (és sok ország) vezetése a globalista háttérhatalom kottájából játszik. Mindent a megrendelő érdekeinek megfelelően tesznek, így nem is tiltakoznak.
S ha ez nem lenne elég, az USA az utóbbi időben egyre inkább Kína ellen hangolja az Európai Unió vezetését. Brüsszel pedig hajlandónak tűnik arra, hogy Pekinggel szemben gazdasági háborút indítson, szankciókat, büntetővámokat vezessen be. Ezzel talán árthat valamit Kínának, de mennyit árthat Európának?!
