Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Komoly felháborodást váltott ki izraeli kormánykörökben António Guterres minapi beszéde. Az ENSZ-főtitkár elkövette azt a hibát, hogy megjegyezte: a Hamász október 7-i terrortámadása a palesztin-izraeli konfliktus legújabb fejezete. Vagyis nem előzmények nélküli akció volt. Szerinte ezt nem szabad elfelejteni, mert a válság megoldásához mindkét fél történelmi traumáit figyelembe kell venni.
Egyébként elítélte a zsidók elleni erőszakot. Persze, azt is megjegyezte, hogy a Hamász “visszataszító támadása” nem igazolhatja a “palesztin nép kollektív büntetését”.
Izrael ENSZ-nagyköveténél nagyjából itt szakadt el a cérna, és lemondásra szólította fel Guterrest a terrorizmus támogatása miatt. Majd így tett Gilad Erdan, a Netanjáhú-kormány külügyminisztere is. Ő aztán “büntetésből” megtagadta a vízumot Martin Griffiths-től, a világszervezet humanitárius ügyekért felelős főtitkárhelyettesétől. Sőt, leszögezte:
“(Guterres) megjegyzései miatt nem adunk ki vízumokat az ENSZ képviselőinek.” Ilyesmire valószínűleg még Irán sem vetemedett soha.
De jöjjön a véleményünk!
A történet kicsit az orosz tankönyv esetére emlékeztet, amelyről végtelenszer meg lehet írni, hogy fasisztának nevezi az ‘56-osokat. És – mintha csak személyesen Vlagyimir Putyin vagy a Gazprom műve lenne – lépten nyomon a magyar kormány orra alá lehet dörgölni. Mindaddig, amíg nem nézünk szembe a ténnyel, hogy az orosz tankönyv egyáltalán nem azt állítja, amit állítanak, hogy állít…
Valami hasonló történik a Guterres-beszéddel is. Ha nemes egyszerűséggel eltekintünk attól, hogy az ENSZ főtitkára egészen másról beszélt, mint amin Izrael felháborodott… Nos, igen. Akkor bátran kijelenthetjük, hogy a világszervezet feje a terrorizmus támogatója. Bizonyos premodern és törzsi társadalmakban pedig a sippenhaft elve alapján a bűnt nem csak a bűnösön, hanem annak egész közösségén meg lehet torolni.
Lássuk be, ez azért jó dolog. Mármint praktikus. Különösen akkor, ha egy olyan országról van szó, amelyet az ENSZ közgyűlése rendszeresen elítél az emberijogi jogsértések miatt. És még inkább, ha Martin Griffiths, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős főtitkárhelyettese éppen az országba tart, hogy kivizsgálja a Gázai övezetben történő ellentmondásos eseteket.
És élünk a gyanúperrel, hogy itt van a kutya elásva. Izraelnek számtalan oka lett volna 1948 óta rávágni az ajtót az ENSZ-re. De mikor tette ezt meg? Mikor tiltotta ki a szervezet tisztségviselőit és ellenőreit? Akkor, amikor kórházak és keresztény templomok “bombázódnak le”, fehér foszfor hull az égből, és Izrael bevallottan a palesztin kérdés “végső megoldására” készül Gázában.
Ez akkora véletlen, hogy ilyesmi már-már csak szándékosan történhet. Vagyis António Guterres valószínűleg bármit mondhatott volna, akkor is ez lett volna a végeredmény. Hiszen Gilad Erdan izraeli külügyminiszter kijelentette: “október 7. után nincs már helye kiegyensúlyozott álláspontoknak.”
