Erdoğan – Terror- és bevándorláspárti szélsőbalos?

Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!

• Telegram

Nem is olyan régen Recep Tayyip Erdoğan a magyar sajtó és a közvélemény egyik felének sztárja volt. Több mint gazdasági partner. Szövetséges – már-már barát. És ha elfogadjuk azt,  

• hogy a világ nem ér véget Keleten a schengeni övezet határánál;   
• hogy van keresni valónk – gazdasági szempontból mindenképpen – a kis- és közép-ázsiai térségben,  

ez a hozzáállás akkor sem magától értetődő. 

Az erős ember

Tény, Erdoğan elnök ma az Égei-tengertől a Góbi-sivatagig terjedő altaji-türk világ legbefolyásosabb politikusa.  

A kritikusai szerint imperialista. Ebben van némi igazság. Az elmúlt húsz évben rengeteget tett azért, hogy visszaszerezzen valamit az Oszmán Birodalom nagyságából magának és Törökországnak. Recep Tayyip Erdoğan nemcsak Türkmenisztánban vagy Kirgizisztánban vált megkerülhetetlen tényezővé, de a Balkán egy részén, valamint Szíriában, Irakban és Líbiában is. 

Ha Törökország nem lenne NATO-tag, és egy az Európai Unióba (már nem annyira) igyekvő állam – akkor sem lenne szabad tehát figyelmen kívül hagyni. 

Az a rajongás viszont, amire fentebb utaltunk, bizonyos szempontból túlzó volt. Időnként kínos a külső szemlélőnek. 

Miért? Mert azok számára, akik két lábbal állnak a földön, nyilvánvaló volt, hogy Erdoğan elnök nem az a Soros-hálózat és a globalisták (úgyis mint nemzetközi baloldal, liberális internacionálé stb.) ellen küzdő, konzervatív, szuverenista politikus, akinek beállítják.  

A maga nemében persze igaz rá valamennyi jelző. Csak éppen arrafelé ezek mást jelentenek.  

Eltérő alapállás

A konzervatív iszlamistát. Olyan politikust, aki számára fontos az iszlám vallási hagyomány, és a népi-nemzeti kultúra ápolása, megőrzése.  (Muszlim alapállásból ez érthető.)

Ahogy mifelénk szeretik hangoztatni, hogy keresztények vagyunk, és kötelességünk segíteni az üldözött keresztényeket, ugyanúgy a török „jobboldal” is elkötelezett a saját ügye: az iszlám és a muszlimok védelme mellett. Beleértve azoknak a millióknak a jogvédelmét is, akik már Európában, és azon belül az unióban élnek. (Ez pedig jogos.)

Erdoğan számára a Soros-hálózattal és a „nemzetközi baloldallal”, a „liberális jogvédőkkel” folytatott harc egyszerre szól a saját hatalmi pozíciójának és az iszlámnak, mint társadalomszervező és identitásképző erőnek az oltalmazásáról – otthon. A céljaik azonban résszint közösek Európában: fellépés a rasszizmus és az iszlamofóbia ellen. (Teljesen logikus.)

Számára is fontos a határok védelme, és valóban – ő is azt mondja, hogy meg kell szüntetni a migrációt kiváltó okokat. Csakhogy Törökországból nézve az ok és az okozó többek között a Szíriát felforgató Nyugat és Izrael politikája, nem Soros Györgyé és a brüsszeli willkommenskultúré. (Onnan nézve igaza van.)

S bár a török szuverenitás feletti őrködése közben kétségtelenül összeütközésbe került Brüsszellel és Washingtonnal, Ankara mozgástere sokkal-sokkal nagyobb.  

Középhatalmiság

Nem EU-tag, így nehezen zsarolható. Ellenben óriási zsarolási potenciállal rendelkezik, amíg reménybeli bevándorlók millióit tartja vissza. A gazdasága nincs kiszolgáltatva a multinacionális cégeknek. Az érdekeit képes saját erejéből megvédeni, nincs szüksége arra, hogy bárki kisegítse a nemzetközi fórumok plénuma előtt.

Egyszóval, mint már írtuk, az erdoğani Törökország: tényező. És Erdoğan közel egyenrangú félként tárgyalhat bármelyik hatalom vezetőjével. 

Szóval, a helyzet az, hogy a törökök illiberálisai nem a mi illiberálisaink. Nekünk ez eddig is világos volt,  

• és ezért igyekeztünk Recep Tayyip Erdoğanról árnyaltan, egy kis távolságtartással írni; 
• és ezért nem kínlódunk most úgy, mint azok, akik a Hamász terrortámadása óta nem tudják, hogyan (ne) írjanak róla.  
• Vagy hogyan tompítsák a mondandója élét.  

Mert ugye, a török elnökre mégsem illik azt mondani, hogy iszlamista Soros-ügynök, antiszemita szélsőbalos, brüsszeli terroristasimogató. De elhallgatni sem lehet minden megnyilvánulását, ám egyet sem szabad érteni vele, amikor Izraellel kötelező. (Tényleg, vajon miért kötelező?)

Szerencsére minket nem terhelnek efféle dilemmák, így a következő posztunkban összefoglaljuk nektek, miről beszélt „vágatlanul” Recep Tayyip Erdoğan az isztanbuli gigatüntetésen, ami miatt Izrael bezárta a diplomáciai képviseleteit Törökországban.

Folytatjuk!