Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Kamala Harris amerikai alelnök a CBS-nek adott interjújában kijelentette, hogy amerikai csapatokat nem küldenek Gázába vagy Izraelbe, és hogy Washington csupán diplomáciai támogatást, felszerelést és némi tanácsot nyújt Tel-Avivnak. Hozzátette, hogy az “USA nem mondja meg Izraelnek, hogy mit tegyen”.
Ugyanakkor a hírek szerint a zsidó állam és az Egyesült Államok tárgyal egy olyan multinacionális haderő létrehozásáról, amely “kormányozná Gázát”, ha Tel-Avivnak sikerül kiszorítania a Hamászt.
Antony Blinken amerikai külügyminiszter kedden azt mondta, hogy ebben a forgatókönyvben egy „újjáélesztett” Palesztin Hatóságnak kellene visszavennie az ellenőrzést Gáza felett, de egy amerikai katonákat is magában foglaló békefenntartó erő “átmeneti szerepet” játszhatna a térség stabilizálásában. Ezzel a tervvel legalább két probléma van: Izrael nemcsak Gázát, hanem a Palesztin Hatóság által ellenőrzött Ciszjordániát is bombázza, ahol a Hamász nincs jelen, és az amerikai csapatok Palesztinába telepítése csak drámaian fokozná a közel-keleti súrlódásokat.
(…)
Tavaly írtam egy iráni-izraeli háború lehetőségéről, amely forgatókönyv most sokkal közelebbinek tűnik, és egy szélesebb körű közel-keleti háború kísértetét hozza magával. Felvetődött, hogy Irán segíthetett a Hamásznak a zsidó állam elleni október 7-i támadás megtervezésében (ez az esemény váltotta ki Tel-Aviv megtorló hadjáratát). Bár mind amerikai, mind izraeli tisztviselők kijelentették, hogy erre eddig semmilyen bizonyíték nincs.
Mindenesetre sok szó esik arról, hogy a Palesztinában zajló válság eszkalálódása átterjed a tágabb közel-keleti térségre. Ezzel összefüggésben a Pentagon hétfőn megerősítette, hogy Washington csapást mért két szíriai létesítményre, amelyek feltehetően az iráni Forradalmi Gárdához kapcsolódnak. Október 31-én amerikai védelmi tisztviselők közölték, hogy az Irakban és Szíriában lévő amerikai katonai támaszpontokat az elmúlt hetekben nem kevesebb, mint 23 alkalommal támadták Irán által támogatott csoportok.
Matthew Kroenig, az Atlantic Council Scowcroft Center for Strategy and Security alelnöke kijelentette, hogy Washingtonnak “két nagy hadszíntérre kiterjedő tervezési konstrukcióra” van szüksége, amely esetleg Iránt is magában foglalja.
Ő és kollégái az Egyesült Államok stratégiai helyzetével foglalkozó kétpárti bizottságban október elején ezt javasolták is a Kongresszusnak. Kroenig szerint az USA-nak “el kell riasztania, és szükség esetén győzelemre kell vinnie a három legfontosabb geostratégiai régióban – az indo-csendes-óceáni térségben, Európában és a Közel-Keleten – a nagyobb konfliktusokat”.
A kérdés az: hány háborút tud megvívni az USA? Andrew A. Michta, a Scowcroft Strategy Initiative egyik igazgatója azt írja, hogy Washington a “teljesen önkéntes” haderőmodelljével egyszerűen nem áll készen a nagyhatalmak elleni háborúra, “állandó állomásoztatásra” van szükség mind Ázsiában, mind Európában.
A nagymértékben túlterhelt Egyesült Államok stratégiai érdekei a Közel-Keletről Kelet-Európa (valamint Közép-Ázsia) és az Indo-csendes-óceáni térség felé tolódtak el, miközben haditengerészeti fölénye is a végéhez közeledik. Azonban, ahogy júniusban írtam, az USA nem tudja egyszerűen “elhagyni” a Közel-Keletet, mivel az a petrodollárok és az olaj központja, nem is beszélve kulturális jelentőségéről.
Ez az a dilemma, amellyel az egyre túlterheltebb szuperhatalom most szembesül. Egyes elemzők, mint például Kroenig és Michta, úgy tűnik, mindent akarnak egyszerre. Sőt, az amerikai politikusok arról beszélnek, hogy a különleges erőket a szomszédos Mexikóba is bevetnék az országos drogválság miatt. Mindezt akkor, amikor az újoncok híján lévő szuperhatalom katonai válsággal néz szembe.
Uriel Araujo
A szerző az Universidade de Brasília antropológiai intézetének kutatója. Cikke eredetileg, és teljes terjedelmében az InfoBrics-en jelent meg.
Úgy látszik, az USA elveszítette a maradék józan eszét is. Úgy viselkedik, mint a patkány, amikor sarokba szorítják.