Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!

Valószínűleg csak áltatjuk magunkat azzal, hogy a régi korok háborúi lovagiasabbak voltak; hogy 1900 előtt minden egyes civil áldozatra nyolc katona jutott, míg a második világháborúval ez az arány megfordult. A változás, tartunk tőle, nem ennyire drasztikus. Sokkal inkább arról van szó, hogy a halál és a pusztítás a tömegmédia korában látványosabbá vált. Az okokat pedig elkezdtük összekötni az okozattal.

És mégsem változik semmi. Vannak világszervezeteink, nemzetközi egyezményeink – egyik patetikus nyilatkozat követi a másikat, miként a túlbuzgó aktivisták erősebbnél erősebb performanszai. De az öldöklés folytatódik.


Gondoljunk csak bele!

Az amerikai Watson Intézet a közelmúltban azt közölte, hogy 2023 májusáig nagyjából 3,6-3,8 millió ember halt meg közvetve a 9/11 utáni háborúk miatt. Ha azokat a konfliktusokat is figyelembe vesszük, amelyek nem köthetőek egyértelműen Washingtonhoz és a szövetségeseihez, akkor ugyanez a szám 4,5-4,7 millióra tehető. Vagy több.

Hogy hol áll majd meg a mérleg, arról fogalmunk sincs.

Sokan kérdezik, hogy mikor ér már véget ez vagy az a háború. Mert szeretnénk azt hinni, hogy a fegyvernyugvással ránk tör a béke. Az olaj ára esni kezd, az infláció mérséklődik, az építőipar felpörög. Ez ilyen egyszerűnek tűnik, hiszen a sajtóban és a történelemkönyvekben minden ilyen egyszerű.

A valóságban viszont a halál fölött sokkal nehezebb győzelmet aratni, mint egy terrorszervezet vagy egy másik ország fölött. A háborús övezetekben sokszor több ember halt meg a háborúk következményei, mint a közvetlen erőszak miatt. 2021 végére a különféle konfliktusok 24 országban 140 millió ember számára okoztak akut élelmezési bizonytalanságot – fogalmunk sincs arról, hányan haltak meg közülük mára. Vagy hányan fognak a jövőben olyan betegségek miatt, ami erre vezethető vissza.


Egy személyes történet

„A háborús övezetekben élő embereket az otthonukban, a piacokon és az utakon ölték meg. Bombák, golyók, tűz, improvizált robbanószerkezetek és drónok ölték meg őket. Civilek halnak meg az ellenőrzőpontokon, amikor katonai járművek letérítik őket az útról, amikor aknákra vagy kazettás bombákra lépnek, miközben fát gyűjtenek vagy a földjeiket művelik; és amikor bosszúból vagy megfélemlítés céljából elrabolják és kivégzik őket” – emlékeztet a Watson Intézet.

Végezetül egy személyes történet: jó 15 évvel ezelőtt volt szerencsém megismerkedni egy idős pappal. Az atya kiskamaszként élte át a második világháborút, és a front elvonulta után felrobbant mellette egy páncéltörőgránát. A robbanás egy barátját széttépte, őt magát átmenetileg megsüketítette.

A repeszeket – egy kivételével – évek alatt sikerült eltávolítani a testéből. De az az egy ott maradt, a szíve mellett. Egy teljes és pótolhatatlan életen át hordozta magában, mígnem nyolcvanvalahány éves korában megmozdult, begyulladt, és megölte őt. Pedig még rengeteg terve volt.


A háborúk így vagy úgy minden túlélőben gyilkos szilánkokat hagynak.

Ezért arra kérünk mindenkit, hogy a halottak napja alkalmából, ha teheti, a szerettei mellett a háborúk ártatlan áldozataiért is gyújtson egy mécsest. Azokért, akik meghaltak, és azokért is, akik még nem.


HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét