Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!

– 2018 óta Franciaország sokkal inkább keletre néz. Az az elképzelés, hogy Párizs csak a [nyugat-afrikai] Száhel-régióval foglalkozik, már nem áll meg – mondta Gesine Weber. A German Marshall Fund párizsi irodájának elemzője hozzátette, ezt a gondolatot erősíti a franciák Moldova és Örményország felé való elköteleződése.

Az idézet a Mandiner Szabadság, egyenlőség és katonai együttműködések: Franciaország az oroszoktól csaklizna el szövetségeseket” című cikkéből származik. Az elemzés arról szól, hogy Emmanuel Macron Közép-Ázsiában szeretne visszaszerezni valamit hazája gloire-jából. Abból a dicsőségből, amely legkésőbb a 20. század közepe óta inkább álom, mint valóság.


A portál felidézte: a közelmúltban Sébastien Lecornu, a francia fegyveres erőkért felelős miniszter bejelentette, hogy fegyverüzleteket kötnek az egyre inkább nyugati barátokat kereső Moldovával és Örményországgal. A héten pedig a francia elnök, Emmanuel Macron utazott Kazahsztánba és Üzbegisztánba azzal a céllal, hogy Kína és Oroszország ellenében alternatívát nyújtson.

S ezek után a dolgozat külön kiemeli, hogy „Franciaországnak szándéka segíteni megvédeni azoknak az országoknak a határait és szuverenitását, amelyeket külső behatolás fenyeget.”

Hogy mit gondolunk erről?


Mindenekelőtt azt, hogy Gesine Weber állítása nem több kínos magyarázkodásnál. A volt gyarmatok a mai napig hozzájárulnak (-tak) a francia költségvetéshez. Franciaország számára egy majdnem kizárólagos gazdasági övezetet jelentenek (-ttek). Emellett az egykori kolóniáknak védelmi-biztonsági együttműködési kötelezettségük van (volt).

A nyáron mi is írtunk, videókat is készítettünk a nigeri puccsról, és arról, mit veszít Párizs. Például az uránbányákat. De a German Marshall Fund szakértője szerint ez nem fontos. Szerintünk viszont az. Többek között azért, mert Franciaország egyik fő exportcikke a nukleáris technológia és a fűtőelemek, amelyek a jövőben drágábbak lesznek, veszítenek a versenyképességükből.

Szóval, amikor Weber azt mondja: Franciaország keletre fordulása, és a Száhel elengedése egy átgondolt stratégia része… Nos, az olyan, mint amikor valaki az anyukájával megy az érettségi bálra, és azt állítja: elve így tervezte.


Moldova és Örményország annyiban mondjuk hasonlít az afrikai „posztkolóniákra”, hogy mindkettő szegény és problémás. Az egyiknek ott van Transznisztria, a másiknak az azeri exklávé, ami miatt bármikor kitörhet egy újabb háború. Ha Macron célja könnyű diplomáciai sikereket aratni, akkor Kisinyovval és Jerevánnal jó lóra tett. A francia nemzetgazdaságnak azonban számottevő bevétele ezekből a kapcsolatokból aligha fog származni.

Most térjünk rá arra, hogy „Franciaországnak szándéka segíteni megvédeni…”. Hogyan?! Franciaországnak szándékában állt megvédeni az afrikai bábjait is a motokrosszos tuareg szeparatistáktól, és a pick-upos iszlamista terroristáktól, de kudarcot vallott. Oroszország és Azerbajdzsán ellen majd biztos ügyesebbek lesznek…

És akkor Kínára még ki sem tértünk. Párizs azzal a Kínával akar gazdasági versenyfutásba kezdeni Közép-Ázsiában, amelyiknek a külföldi tőke-befektetései Hong-Kong nélkül csaknem kétszer, Hong-Konggal együtt több mint háromszor nagyobbak az övéinél. Párizs tehát finoman szólva sem játszik egy ligában Pekinggel.

Ráadásul Hszi Csin-pingnek semmilyen uniós irányelvre nem kell tekintettel lennie. Szemben Macronnal, akinek a mozgásterét jelentősen beszűkíti Brüsszel és Washington. Vajon az EU és az USA mit fog szólni ahhoz, hogy Párizs “autoriter rezsimekkel” biznisszel?  


HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét