Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Teljes az összeomlás Ukrajnában, továbbra sem képesek semmilyen áttörésre, miközben a jól kiépített orosz állások fiatalok ezreinek életét követelik – írja az Origó egy csütörtöki cikkében.
A portál emlékeztet rá: „már az amerikai lapok is arról írnak, hogy nemcsak a katonák, de a civil lakosság morálja is mélyponton van, egyre kevesebben bíznak Volodimir Zelenszkijben, akinek a katonák sok esetben már a parancsait sem követik.”
„Az ukrán hadsereg főparancsnoka pedig beismerte, hogy állóháború alakult ki a fronton, ami az oroszoknak kedvez, ha pedig nem változik a jelenlegi helyzet, akkor Ukrajna léte kerül veszélybe. Ezt követően rejtélyes körülmények között felrobbant a főparancsnok helyettese” – olvasható a továbbiakban.
A végkövetkeztetés pedig az, hogy „elkezdődött a belső harc a Zelenszkij-rezsim és az ukrán vezérkar között. Egyre reálisabb esély mutatkozik arra, hogy a hadsereg egy puccs során váltja le az ukrán elnököt, ezt próbálhatja megakadályozni Zelenszkij.”
Tényleg ennyire súlyos a helyzet?
1)
Hogy a morállal gondok vannak, nem újdonság. A háború eszkalációját követő hónapokban milliók menekültek el Ukrajnából. Sokan akár kisebb vagyonokat is fizettek, csak mehessenek, illetve megússzák a bevonulást. Bár az utóbbi hónapokban Zelenszkij komoly tisztogatásokba kezdett, könnyű belátni: a korrupt hivatalnokok leváltása legfeljebb drágábbá teszi a „menleveleket”, de ettől senki sem lesz lelkesebb. Sőt, aki menekülne, de sarokba szorítják, még dühösebb lesz.
Figyelemre méltó az is, hogy Ukrajnában háború ellenes tüntetésre is sor került már, ami korábban elképzelhetetlen volt. A történelmi példák alapján nem elképzelhetetlen, hogy egy forradalom söpörje el a Zelenszkij-rezsimet, ami a tűzszünet legfőbb akadálya.
2)
Valerij Zaluzsnyijnak és Zelenszkijnek, ahogy mondani szokás: már múltja van. És ha valami, ez, illetve Olekszij Rezsnyikov bukása mindennél beszédesebb. Kezdjük az utóbbival! Rezsnyikov az ukrán elnök személyes jó barátja. Valaki vagy valakik ettől függetlenül már a tél folyamán megpróbálták leváltatni.
A Bekezdéseken is írtunk róla, hogy januárban egymást érték a védelmi tárcánál a botrányok. Akkor több ukrán és nyugati lap felvetette: a miniszternek mennie kell. Végül azonban az ügyet alacsonyabb szinteken rövidre zárták. Az egyedüli látványos következménye az lett, hogy Rezsnyikov nemzetközi szereplései megritkultak.
Tavasszal, amikor a közvélemény figyelmét a nagy „ellentámadás-várás” kötötte le, ismét megjelent néhány nyugtalanító cikk. Ezek szerint Washington a védelmi miniszter leváltásától tette függővé bizonyos segélyek folyósításának és az új fegyverrendszerek szállításának jóváhagyását. Rezsnyikov megint megúszta.
3)
Itt térjünk át Zaluzsnyijra. A főparancsnok és az elnök nyílt színen egészen mostanáig nem csaptak össze. Konfliktusuk azonban volt. Zaluzsnyij feladta volna Bahmutot, és a jelentős késéssel megindult ellentámadást is a hírek szerint másként intézte volna. De Zelenszkij akarata erősebbnek bizonyult mindkét esetben. Tavasszal már felröppentek pletykák egy készülőben lévő katonai puccsról, aztán a főparancsnok hetekre eltűnt. Máig nem tisztázott, hogy miért.
Rezsnyikov a britek „embere”. Az utóbbit bizonyítja, hogy a menesztéséről szóló korábbi pletykák és a tényleges kirúgása alkalmával is azt írták a lapok, hogy londoni követ lesz. Zaluzsnyij ezzel szemben az amerikaiaknál „fekszik jól”, és ami fontos: az oroszok szintén vállalhatónak tartják.
Ezzel pedig elérkeztünk a patthelyzethez. Ezt így ebben a formában Lukasenka belarusz elnök mondta ki először, és a tárgyalások megkezdésére biztatta a feleket. Nem sokkal később Zaluzsnyij interjút adott – talán az Economistnak –, amiben nyíltan szembe ment Kijev álláspontjával, és maga is elismerte, hogy a frontok megmerevedtek, innen az ukránok már nem tudnak előre menni. Erre konkrétan a patthelyzet kifejezést használta, ami nyomban kiverte a biztosítékot Kijevben.
4)
Zelenszkij válasza az az ominózus parancs volt, hogy mostantól kötelező napi fél-egy kilométert nyomulni előre a csapatoknak. Azok viszont meg sem moccantak. Nem tudjuk, hogy próbálkoztak-e egyáltalán, vagy csak nem hajták végre az elnök utasítását. Az viszont biztos, hogy fáradtak, és semmi kedvük újabb és újabb húsdarálókba menni a semmiért.
A mi véleményünk az, hogy Zelenszkij makacsul ragaszkodott az embereihez és az elgondolásaihoz. Ezt az amerikaiak ráhagyták, amíg legalább minimális sikereket tudott felmutatni. Most viszont, hogy kudarcot kudarcra halmoz, lassan elengedik a kezét.
Sokan megírták, hogy Washington már értesítette az uniós partnereit arról, hogy a tél végénél tovább ezt a játékot nem akarják játszani. Tűzszünet kell, és a lehető legkisebb arcvesztéssel megpróbálni kiszállni az ukrajnai kalandból. Zelenszkij megmondta, hogy ebbe soha nem egyezik bele. Mondhatnánk, hogy kit érdekel, mit akad? De anno jogszabályban tiltotta meg a béketárgyalások folytatását.
Összegzés
Volodimir Zelenszkij személye tehát az ukrajnai háború lezárásának egyedüli akadályává vált. Valerij Zaulzsnyij pedig az egyetlen ember, aki Washington és Moszkva számára egyaránt elfogadható alternatíva. Ha úgy tetszik, ő a megoldás. A főparancsnok mögött ott a hadsereg, és talán a társadalom többsége is. De ki maradt Zelenszkij mögött? A választól függ, hogy mikor lehet végre béke.