Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
„Spanyolország nem csak a szavak szintjén állt ki mellettünk 1956-ban. A forradalom legelső napjaiban Ausztrián keresztül humanitárius segélyt: rizs, ruhaneműt, lisztet és gyógyszert küldött Magyarországra. Október végén pedig a kormány úgy döntött, fontolóra veszi a szabadságharcosok katonai támogatását.”
Erről beszélt a napokban Ricardo Ruiz de la Serna, a San Pablo-i egyetem docense a Terror Házában. Az előadásáról a Magyar Hírlap számol be. A történész kutatásai szerint a terv részben egy önkéntes alakulat felállítása volt.
„Fontos aláhúzni: ehhez nemcsak emigráns magyarok, hanem spanyolok is csatlakoztak volna. Az egyik magasrangú tábornok, polgárháborús veterán például az elsők között jelentkezett. Emellett vagy ettől függetlenül Madrid kész lett volna anyagilag támogatni a szovjetellenes harcot. A hivatalos felajánlás szerint pénzt, gránátokat, páncéltörő fegyvereket és 10 ezer puskát küldtek volna gyorssegélyként Magyarországra, de akadt egy probléma. Amerika” – olvasható a cikkben.
De la Serna ezek után elmondta, hogy a szállítmányt csak úgy lehetett volna célba juttatni, hogy elviszik repülővel a München melletti NATO-támaszpontra, ott teherautókra rakják, és Ausztrián át hozzák be Nyugat-Magyarországra. Az átadás-átvételre Szombathely környékén került volna sor.
Csakhogy a Fehér Ház minden javaslatot megvétózott. Francóékat sokkolta Washington hozzáállása, hiszen eközben a Szabad Európa Rádió minden hullámhosszon ellenállásra biztatta és segítséggel áltatta a magyarokat. Valójában azonban semmit sem akart tenni értük. „A magyar forradalmárokat cserbenhagyták” – szögezte le de la Serna, hozzátéve: „A Nyugat nem hitt bennük eléggé. Azokban, akik kiálltak a szabadság eszményéért.”
Mi jutott eszünkbe mindezekről?
1) Ismét lehullt a lepel az Egyesült Államokról, amely a mai napig abból él, hogy a „szabad világ” vezetőjének és védelmezőjének állítja be magát. Ám valójában csak a hideg számítás vezérli, és bármikor kész odadobni egy népet, ha az érdekei azt kívánják.
2) A cikkből kiderül, hogy a magyarok érdekében Habsburg Ottó és megbízottjai tárgyaltak rendszeresen a spanyol vezetéssel. A főherceg egy irodát is fenntartott Madridban, amely a „nem hivatalos Magyarország” nem hivatalos külképviseleteként folyamatosan tájékoztatta a Nyugatot a kelet-közép-európai eseményekről.
Erről mi legalábbis eddig nem tudtunk. Ez az információ mindenképpen figyelemre méltó, és azt mutatja, hogy a történelemben senkit és semmit, még a Habsburg-házat sem lehet egyoldalúan megítélni. Reméljük, alaposabb kutatások is készülnek majd arra vonatkozóan, hogy mit tett a magyar ügy érdekben a trónörökös a hidegháborús évtizedek alatt.
3) A Nyugatra visszatérve, a hír alapján még inkább visszataszító, hogy egyes európai országok, és az Egyesült Államok is rendszeresen a magyarok fejére olvassák, hogy hálátlanok vagyunk. Az ukrajnai háború és a migránsválság kapcsán is számtalanszor elhangzott, hogy amíg 1956-ban a Nyugat támogatta a forradalmat, és befogadta a menekülteket, addig a mai magyar kormány nem hajlandó kiállni Kijev mellett, és beengedni az illegális bevándorlókat. Mint látható, ezt az összehasonlítást jobb lenne, ha gyorsan elfelejtenék!
