Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Az ukrán katonák lőszer- és létszámhiányra panaszkodna. Emiatt időnként már a páncélozott járművek személyzetét és az UAV-operátorokat kell a frontállásokba küldeni. Erről a Wall Street Journal (WSJ) számolt be a hadsereg 47. gépesített dandárjának egyik katonáját is idézve:
„Nincs elég lőszerük és emberük, (a hadvezetésben) ezért időnként kénytelenek páncélozott járművek személyzetét és drónoperátorokat küldeni előretolt állásokba” – fogalmazott konkrétan a lap forrása.
A cikk idézi Douglas Lute-ot, az Egyesült Államok állandó NATO-képviselőjét is, aki szerint nincs olyan „ezüstgolyó”, amely rövid távon képes lenne megváltoztatni a háború menetét Ukrajnában. Lute is azzal a bűvös szóval írta le egyébként a helyzetet, amit mostanában gyakran elhangzik: patthelyzet.
Veszélyes függőség
Ugyancsak a WSJ írt arról, hogy az ukrajnai konfliktus új szakasza nagyon veszélyes Kijev számára. Moszkva növelni tudta a haditechnikai eszközök gyártását és jelentősen növelni tudta hadseregének harci erejét.
„Ukrán tisztviselők elismerik, hogy egy elhúzódó konfliktus valószínűleg sikereket hoz Oroszország számára, amely a gazdaságát a katonai pályára állította át” – olvasható a cikkben.
A lap megjegyzi: Oroszországnak nemcsak a drónjai, hanem a tankok és rakéták gyártását is sikerült megalapoznia. Ugyanakkor Ukrajna túlságosan függ a nyugati partnerektől, és komoly lőszer- és haditechnikai hiány alakult ki.
Jöjjön a véleményünk!
1)
A páncélosok és UAV-operátorok bevetéséről szóló hír azonnal a második világháború végóráit és az Irak-iráni háborút juttatta az eszünkbe. Az utolsó időkben ugyanis a Luftwaffe pilótáit és a gépek kezelőszemélyzetét jobbhíján a lövészárkokba és a barikádokra küldték. A szolgálati pisztolyuk mellé kaptak egy Panzerfaustot, és büszkén meghalhattak a Führerért.
Irán pedig egy ponton kénytelen volt gyalogosokat harcba vetni az iraki páncélosok ellen. Őket mágneses páncéltörő aknákkal szerelték fel… Megdöbbentő, hogy az ukrajnai háború is lassan belép ebbe a szakaszba. S ez egyúttal előrevetíti a végkimenetelét is.
2)
Különösen a 2022-es év az alaptalan hurrá-optimizmus jegyében telt. Sokan – mi is – figyelmeztettek arra, hogy Oroszországot nem szabad leírni. A történelem kegyetlenül behajtotta az elbizakodottság árát Napóleonon és Hitleren is.
Az orosz gazdasági mutatókból világosan látszik, hogy 2015 óta Moszkva komolyan számolt az elkerülhetetlennel. A szankciók így nem működhettek. Mire kivetették az oroszokra a büntetőintézkedéseket, a menekülőutak már jól elő voltak készítve.
Az elmúlt években az is kiviláglott, hogy a Nyugat tekintélye megkopott. Ebből legalábbis sejthető volt: nem fog működni az elszigetelés politikája sem.
Az idei év elejére pedig nyilvánvalóvá kellett volna válnia, hogy ezt a háborút a nyers erő és a rendelkezésre álló hadianyag számossága fogja eldönteni. És Oroszország mindkét tekintetben jobban helyzetben volt/van, mint Ukrajna és a nyugati szövetségesek.
3)
Mindenképpen érdekes, hogy a háborúról szóló nyilatkozatok állandó szereplőjévé vált a patthelyzet. A belarusz elnök, az ukrán Zaluzsnij főparancsnok és a WSJ-nek nyilatkozó NATO-képviselő ugyanazt mondják: a frontok megmerevedtek, az áttörésre nincs esély.
Egyedül Zelenszkij ragaszkodik ahhoz a mániához, hogy Ukrajna győzhet. Minden körülményt figyelembe véve nem lennénk meglepődve, ha valójában egy globális közvéleménykutatás részesei lennénk. Ha azt szondáznák éppen, mit szólnának az emberek egy tűzszünethez. Illetve, hogy a NATO tekintélye, megítélése szempontjából ki lehet-e még hozni ezt a konfliktust pattra, azaz döntetlenre.
Hamarosan kiderült.
