Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A Gáza övezet északi részén már csak egy kórház képes fogadni betegeket, a többi csak hajlékul szolgál a harcok elől menekülőknek – közölte kedden az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA). Vagyis már nem tudja ellátni funkcióját Gázaváros legnagyobb kórháza, a Sifa, amelybe szerdán behatoltak az izraeli csapatok. Az intézményben az ENSZ tájékoztatása idején 36 koraszülött csecsemő volt életveszélyben.
A krízishelyzetről a Híradó is beszámolt: A Sifa kórház igazgatója közölte, hogy legkevesebb 179 holttestet temettek el kedden egy tömegsírban, a létesítmény udvarán. Hozzátette, hogy hét koraszülött csecsemő az életben tartásukhoz szükséges áram hiánya miatt meghalt.
– Kénytelenek voltunk tömegsírba temetni őket – mondta Mohammed Abu Szalmija. Szavai szerint „holttestek hevernek a kórházkomplexum folyosóin, és a halottasházak hűtőkamráiban sincs már áram, mert az Izrael és a Hamász palesztin iszlamista terrorszervezet közötti háború október 7-i kezdete óta egyetlen csepp üzemanyag sem érkezett a Gáza övezetbe”.
Kedden egy nő és egy férfi halt meg az intenzív osztályon. Ezzel 29-re emelkedett azoknak a betegeknek a száma, akiket az intenzív osztályon ápoltak, és akik azóta haltak meg, hogy megszűnt az áramszolgáltatás a kórházban. A nap folyamán az izraeli hadsereg közleményben arról tájékoztatott, hogy megkezdték az inkubátorok szállítását Izraelből a Sifába.
Nem volt világos, hogy az inkubátorokat leszállították-e már, valamint hogy hogyan fogják ellátni őket energiával. Ahogy az sem, mi lesz a kórházzal a szerdai akció után.
Jöjjön a véleményünk:
1, A háború mocskos dolog, ahol a vér, a sebesülés és a halál nemcsak mindennapos, hanem mindenperces is, ha szabad így fogalmazni. Egy becsapódó tüzérségi lövedék, egy célt érő rakéta egyszerre akár több tucat katonát is képes megölni, míg másszor az egyenruhások olyan maradandó sebesülést szenvednek, amelynek a terheit egy életen át viselniük kell.
A háború a legszörnyűbb dolog a világon, de ha nehezen is, azt elfogadjuk, hogy a fegyveres harcokban a szemben álló erők folyamatosan kockára teszik életüket, olykor győznek, olykor alul maradnak, és sajnos előfordul, hogy meghalnak.
2, Amit nagyon nehezen lehet elfogadni, az a civil lakosság értelmetlen megsebesülése, pláne halála. Ők nem tehetnek semmiről, pusztán az a „bűnük”, hogy olyan helyen élnek, amelyet elér a front, és korábban nem voltak hajlandóak vagy nem tudták elhagyni otthonukat, amire számos okuk lehet.
Amit viszont végképp lehetetlen elfogadni, az a gyermekek megsebesülése és főleg a halála egy háborúban. Ők aztán tényleg ártatlanok, semmiről sem tehetnek, semmit sem lehet a fejükre olvasni. Olyanok mint a gyümölcsfa bimbói, amelyeket elsöpör a fagy.
3, Bevallom, amikor elolvastam a hírt a 36 életveszélyben levő koraszülött csecsemőről és a hét elhunyt csöppségről, leírhatatlan rossz érzés lett rajtam úrrá. Nem tudom, hogy ki felelős azért, hogy ez a helyzet előállt, és az hogyan számol el a lelkiismeretével. Magam nem neveznék meg felelőseket, részben, mert nem is vagyok a kellő információk birtokában, de azt tudom, hogy felelősöknek márpedig lenniük kell.
Ők ezzel a tudattal együtt tudnak élni? Nekem még azt is nehéz feldolgoznom, hogy ezt a hírt egyáltalán elolvastam. Ha pedig akár csak egy apró szerepem is lenne a gázai helyzettel kapcsolatban, úgy hiszem, abba beleőrülnék. Ez tényleg csak nekem fáj?
+1, Sokaknak most talán az jut az eszébe, hogy az izraeli hírek szerint a Hamász október 7-én válogatott kegyetlenségeket követett el ártatlanokon, köztük csecsemőkön is. Igazuk lehet, de ne feledjük: egyik zsidó csecsemőt sem támasztja fel sem egy, sem tíz palesztin gyermek vére sem. Viszont minden megölt – mindkét oldali – civillel csak a harag és az elkeseredettség növekszik, amely generációról generációra kitermeli azokat a – mindkét oldali – harcosokat, akik folytatják az értelmetlen öldöklést.
