Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
„Magyarországnak fokoznia kell az erőfeszítéseket az orosz energiaforrások vásárlásának megszüntetésére, amelyek miatt az ország ki van téve a Kreml rosszindulatú befolyásának.”
Ez a véleménye az Európai Bizottság energiaügyi biztosának.
Kadri Simson a Politico Fenntarthatósági Jövő Hete csúcstalálkozón azt is sajnálatosnak nevezte, hogy Magyarország folytatja a Paks II. építését, amely „Oroszország támogatásától és nukleáris fűtőanyagától” függ.
Egyúttal sürgette hazánkat, hogy kövesse más tagállamok példáját az energiahordozók beszerzésének diverzifikálásában, és külön kiemelte, hogy átfogó tervre van szükség az orosz technológiától és nukleáris üzemanyagtól való függőség csökkentésére.
Ha rosszindulatúak lennénk, most eljátszanánk azzal a gondolattal, hogy lehet némi összefüggés az ész politikus agymenése, és aközött, hogy 2019 óta évről évre 2 százalékkal nő az alkoholisták száma a balti országban. Különösen a töményszesz fogy jobban mostanság.
De ez egy komoly téma!
Szóval, kezdjük azzal, amit a Porfólió is megemlített egy szerdai cikkében:
a „konfliktus előtt a (magyar) kőolaj- és földgázimport több mint 90 százaléka Oroszországból származott – írta legutóbbi elemzésében a Friedrich-Ebert Stiftung, amely kiemeli, hogy a kormány fokozatosan diverzifikálja az energiavásárlásait az azeri és román import révén.”
Tehát a kormány szűk két esztendő alatt legalább ötszörösére, ha nem nagyobb mértékben növelte a nem-orosz forrásból beszerzett szénhidrogének arányát. De Brüsszelnek ez kevés, Kadri Simson többet vár volna!
Nyilván nullára kellett volna levinnünk az arányt. Csak azt nem értjük, akkor ezt miért nem adták írásba? Brüsszel felmentést adott – mások mellett – Magyarországnak az energiahordozókat érintő egyes szankciók végrehajtása alól. Ha ezt nem azért tették, hogy utóbb rúghassanak egyet rajtunk, akkor talán nem is kéne felhánytorgatni.
Fontos megjegyezni azt is, hogy hazánk hosszútávú szerződéseket kötött az oroszokkal. Ezeket menet közben egyik fél sem tudja érdemben módosítani. Vagyis a Kreml semmilyen befolyásolásra nem tudja felhasználni a megállapodást miután azt megkötötték.
Másfelől azt senki sem gondolhatja komolyan józanul, hogy az Egyesült Államok vagy az arab országok nem élnek vissza időnként az erőfölényükkel. Dehogynem! Ennek a legismertebb példája az 1973-as olajár-robbanás.
Ráadásul a politikai manipulációnak vannak sokkal egyszerűbb formái is. Például a vesztegetés, amiről Brüsszelben és Strasbourgban a nagy európéerek, akiknek például katari pénz húzza le a zsebüket, sokat tudnának mesélni…
Ami a Paks II. beruházást illeti, nem világos, hogy mit kéne tennünk. Törölni az egész projektet? Vagy elég lenne, ha mondjuk a nyílászárókat az amerikai Westinghouse-tól, a berendezéseket pedig a francia Arevától rendelnénk? Esetleg magukat a fűtőrudakat szerezzük be egyharmad-egyharmad arányban?
Kadri Simson, és általában a brüsszeli vezetés teljesen elszakadt a valóságtól. Mindenbe beleütik az orrukat, és elvárják, hogy a személyes ruszofóbiájuk, illetve az amerikai gazdáik elvárása miatt lemondjunk az olcsó szénhidrogénekről és a nukleáris energiáról.
Pedig teljesen világos, hová vezet ez: Németország, amely egykor az EU gazdaságának motorja volt, szenved. A nagyvállalatok egymás után adják ki a borúlátó jelentéseiket. Elhalasztják a beruházásaikat, az üzemeik kitelepítését tervezgetik. Brüsszel tehát válságba kergette Nyugat-Európát, és magával akar rántani minket is.
Értjük, hogy ez Amerikának jó, de nem értjük, hogy miért jó Európának? Mit nyert az unió az Oroszország elleni szankciókon? Mit nyertek rajta egyébként az ukránok? De leginkább azt nem értjük, hogy miért hagyjuk, hogy egy ilyen áruló elit élősködjék rajtunk?
