Nincs többé helye „idegen” szónak az ukrán köznevelési intézményekben. Még WC-n sem. Az oktatási minisztérium egy körlevélben értesített mindenkit Okszen Liszovij tárcavezető döntéséről. Ebben az áll:

„Az államnyelv használatának kibővítésére az oktatás területein javasoljuk az ukrán nyelv népszerűsítésére irányuló munka megerősítését és az ezen a nyelven történő érintkezés ösztönzését egymás között a tanulók, diákok és a pedagógusok körében.”

Majd az:

„Az államnyelvet alkalmazni kell… a tanárok, előadók, más, a közoktatásban dolgozó személyek és a tanulók oktatási folyamatban való részvételére, valamint az egymás közötti érintkezésére.”

A levelet a Mandiner mutatta be idehaza.

Як сказати українською „anyád, hogy van?”

Szóval, a helyzet az EU-érett szomszédunknál a következő:

1) Van egy oktatási törvény, amely látszólag mindenféle önazonosságot véd. Legalábbis kimondja, hogy lehet is, kell is a nemzetiségi nyelveket oktatni, használni.

2) Már amennyiben persze ezeket valaki a nyelvtörvénynek megfelelően otthon, a négy fal között vagy a templomban, illetve az arra kijelölt tanórákon akarja tanulni, beszélni.

3) És hogy az utóbbit mennyiben teheti meg, az attól függ hányadrangú állampolgár.

Igen… merthogy Ukrajnában a kisebbségi létnek fokozatai vannak. Ezt jelölhetnénk akár a három T-vel is, a Kádár-kori cenzúra mintájára.

1) Vannak a „támogatott népek”, mint a görögök és a tatárok, akiket nagyon szeretne magához édesgetni Kijev, mivel zömük az elcsatolt Krímen és az oroszok kezén lévő dél-keleti országrészben él.

2) Vannak a „tűrt népek”, mint a magyar, a lengyel, a román, akiket az ukrán vezetés utál, de sajnos-szerencsére az EU egy-egy hivatalos nyelvét beszélik. Ők az 1-4. osztály között tanulhatnak anyanyelvükön, utána tanóráik egyre nagyobb részét ukránul tartják.

És 3) vannak a „tiltott népek”, az orosz és a belarusz. Velük szemben annyi kegyet gyakoroltak, hogy megengedték nekik az alsótagozatos ismerkedést az anyanyelvükkel. Ez egyfelől szívatás, mert ahogy 5. osztályba lépnek, szinte teljesen ukránra kell váltaniuk. Másfelől szükségmegoldás, mivel a 21. században nem lehet papíron betiltani egy népet.

Tehát, erre az alapra jött most rá az EU-érett Ukrajna európéer oktatási miniszterének EU-konform utasítása.

Kis ukrán abszurd

Ha jól értjük, a körlevél értelmében egy magyar iskola magyar diákjának a magyar magyar irodalom tanárával továbbra is magyarul kéne elemeznie Petőfi Sándor Szeptember végén című versét. De Pistike csak ukránul súghatna oda a padtársának:

– Як я сумую за цим! (Mennyire unom én ezt…)

–  Так, я теж… Уявіть собі, вчора вийшов угорською мовою трейлер нового фільму Джейсона Стетхема! (Én is. Láttad, tegnap kijött az új Jason Statham-film előzetese magyarul!)

Mire a tanárnak, akit zavar a piszmogás, ukránul kéne rendre utasítani a két srácot.

– Зберігати тишу! (Maradj csendben!)

Erre azok összenéznek, és kuncogni kezdenek. A tanár ideges lesz, felállítja Pistikét.

– Вставай, Степане! Що ти сказав раніше? (Állj fel! Mit mondtál az előbb?)

– Я не знаю. Як сказати українською „anyád, hogy van?”

Як твоя мати!

Ugye érezzük a dolog abszurditását?! És a történet ezzel még nem ért véget! A tanárnőnek ezután a magyar iskola magyar osztályfőnöke felé ukránul kéne jelentenie, hogy mi történt. Neki ukránul kéne behívni a magyar szülőket, hogy elmondja, Pistikét szájon kéne vágni, mert felesel.

A szülőknek, ukránul kéne válaszolni, szabadkozni… és otthon ugyan leszidhatják magyarul a gyermeküket, de ha meg akarják előzni, hogy még egyszer előforduljon az eset, a legjobban teszik, ha felvilágosítják.

A Pistike által keresett kifejezés: Як твоя мати!