Migránsok, EU és hazánk helyzete – válasz egy kommentre

Nem szoktunk provokatív – ukrán zászlós, DK-s stb. – kommentekre válaszolni. Pláne nem egy egész posztban. Viszont most kaptunk egy olyat, ami nagyon fontos témát kapargat. Szóval, kivételt teszünk.

Íme a komment:

„A magyar kormány pedig devizakötvényes migránsokkal foglalkozott és még foglalkozik is, rengeteg migránsot hoz be az országba (és még meg is magyarázzaák, hogy miért emlegetik más néven. Ezek a migránsok elégedettek az alacsony munkabérrel is, plusz még egyéb juttatásokkal támogatja is őket. A vidéki magyaroknak pedig nem jut munkalehetőség.”

A véleményünk pedig a következő

1)

Aki azt hitte, hogy az EU-t azért bővítik, hogy a nyugati jólétet megosszák a keleti országokkal, az – több mint naiv. Az EU „magterületei” piacokat, gyártókapacitást és olcsó munkaerőt akartak szerezni maguknak.

Magyarország az EU perifériáján van, ami be is áraz minket. Hogy jobban is ki lehetett-e volna jönni az elmúlt 20 évből, azt nem tudjuk, mindenesetre az EU-n belül a jelenleginél jobb pozíciónk nem nagyon lehet. Ennyit általában a bérekről és a mozgástérről.

2)

Magyarországon a foglalkoztatottság messze az uniós átlag fölött van. Ahogy a posztban is írtuk, a munkanélküliségi ráta 3,9 százalék. Úgy, hogy a közfoglalkoztatottak száma 4 év alatt a felére csökkent. Most kb. 70-75 ezren vannak!

2a) Ami a vidéket illeti, nem biztos, hogy ez látszik a fővárosból, de nem akkora Mordor, mint amekkorának a belpesti és belbudai méregzöld-szélsőliberális-álszociáldemokrata „értelmiség” lefesti.

2b) Tény ugyanakkor, hogy nem is az a romantikus, pipacsföldes, madárdalos tájék, amilyeneket a francia és olasz filmekben látunk. De egyfelől, azok a képek nem valóságosak. Másfelől, mint már írtuk, az EU nem azért vette fel Magyarországot, hogy a posztszovjet térség Svájca legyen belőlünk.

3)

Külföldi munkavállalók… körülbelül 80 ezren vannak. Vagy valahol afölött, mert ez az adat 2022-es. Mégis irányjelzőnek jó.

A helyzet az, hogy a legtöbbjük ukrán (kb. 27 ezer), valamint romániai és szlovákiai állampolgár (8-8 ezer). És akkor még vegyük hozzá a kb. 3000 szerbiait. Vagyis az itt dolgozó külföldiek többsége (kb. 55 százalék) az utódállamokból érkezik – valamekkora részük határon túli magyar.

3a) Ez egyfelől azt jelenti, hogy Bezzeg-Szlovákia és Bezzeg-Románia mégsem annyira jó hely.

3b) Úgy véljük, nemcsak mennyiségi, hanem minőségi különbség is van a Magyarországra érkező vendégmunkások és azon milliók között, akik az elmúlt években Nyugat-Európába érkeztek. Nemcsak azért, mert a mi „migránsaink” többsége fehérek és kulturálisan velünk egyívásúak, hanem azért is, mert még azok is, akik „másfélék”, tényleg dolgoznak.

4)

A migrációs politika irány- és aránytévesztésére Németország (pontosabban az NSZK) a tökéletes állatorvosi ló. Bonn a „német gazdasági csoda” bűvöletében beengedte az első sorban török vendégmunkásokat. Eredetileg azzal, hogy nem vihetik magukkal a „kiscsaládot” és x+1 évnél tovább nem maradhatnak. Aztán elkövették azt a hibát, hogy engedélyezték a családegyesítést és eltörölték az időkorlátot is.

4a) A fogalmak, ha komolyan vesszük a jelentésüket, nagyon fontosok! Tényleg nem mindegy, hogy valaki vendégmunkás, akit a dolga végeztével kitesznek az országból, vagy migráns, aki jön és marad akkor is, ha nincs dolga. Ha a két kategóriát összemossuk, abból az lesz, ami lett Németországból.

Ha nem, akkor épülhet, szépülhet az ország, mint az Öböl-menti arab államok. Nem akkora pénzből, de hasonló elv szerint: amire nincs otthon munkaerő, arra átmenetileg importálnak, de nincs keveredés, végig szigor van, és ahogy felhúzták a Burdzs Kalifát, a bangladesieket felteszik az első hazafelé tartó repülőre.

4b) Az előző posztunk kiindulópontja az volt, hogy miközben uniós szinten van 13 millió munkanélküli, akikkel törődni kéne, Brüsszel az út szélén hagyja őket, és importál inkább 7 millió afrikai vagy ázsiai migránst.

Magyarország esetében nyilvánvalóan nem erről van szó. Itthon előbb a munkanélküliséget leszorították, és utána döntöttek arról, hogy ha kell, engednek be vendégmunkásokat.

Hogy milyen a munka és a fizetés, az egy dolog. De van. Annak a 13 millió európainak meg nincs és nem is akarnak adni.

Visszatérve, reméljük, egyik magyarországi vendégmunkás sem felejti majd itt magát. Illetve, hogy a hatóságok gondoskodni fognak arról, hogy ez ne történjen meg.

4c) A „devizakötvényes migránsok” nem költöztek ide. Ők nagyon leegyszerűsítve vettek maguknak egy uniós útlevelet, nagyon komoly összegért. Nekik nevük, arcuk, címük, és gigászi vagyonaik vannak, amit részben Európában akarnak elkölteni, befektetni.

Ugyanez nem mondható el a brüsszeli és párizsi stb. terrortámadások elkövetőiről, az illegális bevándorlókról stb. Ugye, érezzük a különbséget?

5)

Mintegy összegezve is a véleményünket: Sem az EU, sem az EU-s források nem azért vannak, hogy Magyarországot felzárkóztassák mondjuk Hollandiához. Aki ez elhiszi, írjon levelet a Mikulásnak, hátha bejön!

Bár a szélsőliberális őrület és indoktrináció mostanában főszerepet kapott, az EU mégis alapvetően egy gazdasági vállalkozás. A támogatások célja alapvetően az volt, hogy a perifériákon, például Magyarországon, kellemes légkört teremtsenek a nyugati nagyvállalatok számára. Remélve, hogy azok így nem mennek el az EU-n kívülre, vagy részben legalább visszatérnek, ha ezt korábban már megtették.

Ezért van pénz például a kelet-nyugati összeköttetés (autópályák, vasutak) fejlesztésére, és nincs a perifériák összekapcsolására.

A vállalkozásfejlesztési támogatások célja is alapvetően a beszállítói szektor megerősítése, és nem az, hogy a perifériák valamelyikében segítsék az olyan cégek megerősödését, felfutását, amelyek konkurálhatnak a nyugati vállalatokkal.

Ebben a keretrendszerben egy olyan ország, mint hazánk a semmi – és bocsánat – a szar között válaszhat. Ennyit enged az EU. A semmit nem kell magyarázni. A „szar” pedig ebben az esetben azt jelenti, hogy minden eszközzel idecsábíthatjuk a német, francia, amerikai, kínai stb. mamutokat. Kispénz, nagy gyár, valami munka.

Konklúzió

Tisztában vagyunk azzal, hogy a fent leírtakból semmit nem fognak elfogadni azok, akik bele vannak esve az EU-ba. A szerelem vak… Az egyoldalú szerelem pedig gyakran önpusztításba csap át, de c’est la vie. A másik oldal számára, akik azonnal kilépnének az EU-ból, ugyanakkor most nyilván nem vagyunk elég radikálisok, pedig az ő érveiket tényleg megértjük.

Erre egyet mondhatunk: mi be sem léptünk volna. De ha már bent vagyunk, ki kell hozni a tagságból a legtöbbet. Annak ugyanis, ha nálunk koncentrálódik a keleti és a nyugati ipari tőke, idővel meglehet az a hozadéka, hogy a briteknél jobb feltételekkel huxitolhatunk majd. Ha ugyanis a befektetések elérnek egy kritikus szintet, a mamutok érdeke is az lesz, hogy a vámhatárok ne változzanak, és a független Magyarország megőrizhesse a szabadkereskedelem jogát, miközben megszabadul a kolonctól.

Ehhez persze az is kell, hogy közben a kormányrudat ne ragadhassák meg a brüsszeli bábok, és az ipari lobbi megőrizze a politikai közömbösségét. Érdekes helyzetet teremthet az is, ha jön a többsebességes EU, amelyen belül „büntetésből” a külső-középső körbe pakolnak minket. Ez a francia-német koncepció szerint azt jelentené, hogy kiszorulunk a politikai unióból, de bent maradunk a közös piacon.  

 Az egyenlet sokismeretlenes, több kimenetele van. És csak az az egy biztos, hogy Brüsszeltől nem várhatunk semmi jót!