Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Tatjana Ivcsuk, az ukrán 77. sz. légi mobil deszantos rohamdandár egyik, júliusban eltűnt katonájának a felesége megdöbbentő információkat osztott meg a közvéleménnyel férje alakulatáról.
Szerint a katonáknak szánt humanitárius segély nem jut el a fronton lévőkhöz. A parancsnokság a szállítmányok és a fegyverek egy részét is eladja az ellenségnek, a saját katonáiktól pedig pénzt kérnek bizonyos „szolgálatatásokért”.
Erről Kosztur András, a posztszovjet térség egyik hazai szakértője számolt be. Azt írta, a harci feladatokra való kiküldés elkerülése állítólag havi 30–70 ezer hrivnyába (kb. 290–670 ezer forint), a 10 napos eltáv 20 ezer hrivnyába (kb. 190 ezer forint), a harcmezőről való kimentés 10 ezer hrivnyába (kb. 95 ezer forint), egy tár az automata lőfegyverbe pedig 750–1000 hrivnyába (7–10 ezer forint) kerülhet.
Kosztur András megemlített egy másik ügyet is. Ez a magyarok érintettsége miatt különösen érdekes.
A kárpátaljai állomáshelyű 128-as dandárt ért orosz légicsapás után annak az egységnek a parancsnokát is élesen bírálták. Az ukrán sajtóban felelevenítették, hogy a harcokban 2014 óta résztvevő Dmitro Liszjuk 2018-2019-ben segített Oroszországban gyártott cigarettát csempészni az ukrán ellenőrzésű területekre a szakadár Luhanszki Népköztársaságon keresztül.
Egyes újságírók arra utaltak, hogy akár Liszjuk is segíthetett az oroszoknak a nagyszámú katona életét követelő csapás előkészítésében, hiszen ő rendelte el azt a kitüntetés átadó eseményt, viszont arról valamiért elkésett.
Önmagában az, hogy Ukrajnában Zelenszkij szólamai ellenére virágzik a korrupció, nem újdonság. Viszont ezek a részletek egészen elképesztőek.
1)
Az valahol rendben van, ha a katonák lopják az üzemanyagot, rájárnak a raktárkészletekre, és a gázolajat vagy a cigit, gyógyszert, a csokoládét fű alatt eladják a frontok mögötti települések lakóinak. Mármint… nagyon nincs rendben, de ez része a háborús, és különösen a kelet-európai valóságnak.
Az ilyesmit vonakodva, de tudomásul veszi az ember. Ahogy tudomásul vették a nyugati döntéshozók is, amikor úgy egy éve az egyébként ukránbarát sajtóban is megjelentek a segélyek lenyúlásáról és a visszaélésekről szóló hírek. Akkor az volt a mondás: lopnak, lopnak, de amíg hozzák az eredményeket, addig nincs baj.
2)
A fentiek azonban messze túlmutatnak a „stikliken”. Itt főbenjáró bűnökről van szó: a hadianyag eladása az ellenségnek; pénzkövetelés a bajtársak kimentéséért; árulás…
Hogy érezzük, mennyire abszurd a helyzet – a Tatjana Ivcsuktól származó információk alapján simán előfordulhat, hogy ukrán fegyverekkel lőnek halomra egy szakaszt, amelynek a pozícióját a parancsnokuk osztotta meg az oroszokkal, és a zárótűz alá vett szerencsétleneknek az alsógatyájukból kell előkaparniuk a múlt havi zsold maradékát, hogy egyáltalán megpróbálják kimenteni őket.
3)
Okunk van feltételezni, hogy mindez nem csak a 77. sz. légi mobil deszantos rohamdandárra és a kárpátaljai 128-asokra igaz. És ha így van, az megmagyarázza: miért fulladt kudarcba a hosszan tervezgetett 2023-as nagy ellentámadás.
Azért, mert az ukrán hadsereg egy olyan gépezetté vált, amely a bedobott pénzt lényegében a harcok elkerülésére fordítja.
Hiszen, ha eladják az utánpótlást, akkor nem lesz mivel küzdeni. Ha havi 30–70 ezer hrivnyáért hátul lehet maradni, csak a legszegényebbek fognak előre menni. De közöttük is lesznek sokan, akik valahogy megoldják majd, és fizetnek a kimenekítésért, amint ellenállásba ütköznek. Így a nincsteleneken kívül gyakorlatilag mindenki ki tudja vonni magát a tényleges harc alól. Ők meg ott pusztulnak egy olyan küldetésben, amiről az oroszok előbb tudtak, mint az alegységparancsnokok.
