Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A CNN a minap egy „Moofish”, vagyis „Holdhal” hívójelű ukrán pilótát szólaltatott meg. A riportot a Mandiner vette észre, és azt írta:
A maszkos férfi az amerikai hírcsatornának arról beszélt, hogy jól halad az ukrán pilóták kiképzése a nemrég kapott F16-os vadászbombázó gépekre, és nincs már messze az idő, amikor bevethetik ezeket a fronton az oroszok ellen.
Elmondta azt is, hogy az általában többéves kiképzési procedúrát hat hónapra rövidítették le, majd dicsérte az amerikai gépet, ami szerinte olyan univerzális, mint egy svájcibicska, Bár – tette hozzá – elég bonyolult a MiG-29-esekhez képest.
A CNN hangsúlyozta: az ukránoknak nagy szüksége van a légierő és a légvédelem megerősítésére, mivel a pilótáik gyakran feleannyi idősek, mint a gép, amit „hajtanak”. Az orosz rakéták és drónok 75 százalékát pedig leszedik ugyan, de nyilván többet akarnak.
A történet ezer sebből vérzik.
És azt most hagyjuk is, hogy a 75 százalékos találati pontosság 95 százalékos valószínűséggel kamu.
1)
A MiG-29-ből átülni egy F-16-osba olyan lehet, mint a T-72-esekből a Leopardokba. A gépek korának ehhez semmi köze, hiszen az F-16-osokat is az 1970-es évek végén kezdték szolgálatba állítani. De más az irányítás, a szoftver. „Holdhal” is elmondta, hogy baromi komplex rendszert kell megtanulniuk kezelni. Ráadásul töredékidő alatt.
A páncélosoknál is láttuk, hogy ez hová vezet. Komplett menetoszlopok semmisültek meg a fronton. De előfordult az is, hogy gyakorlás közben sikerült totálkárosra „törni” egy tankot. Nem véletlen, hogy a nyugati szakértők utóbb a csodafegyvernek kikiáltott Leopardok nagy veszteségeit az ukránok képzetlenségére fogták.
2)
Az F-16-osokat a CNN riportjában is azért dicsérik, mert a modernizált tűzvezérlő rendszerük egy drónt is képes befogni és megsemmisíteni. Ez tök jó. De ahhoz azért drágák, hogy filléres Sahídokra lövöldözzenek velük. És egyébként is, ha megjelennek az égen, előbb-utóbb szembe fognak kerülni az orosz vadászokkal, amelyek lehet ugyan, hogy az apró és távirányítású célok leküzdésére nem a legalkalmasabbak, cserébe viszont 40 éve F-16-osokra vannak „beállítva”.
Itt két dolgot kell figyelembe vennünk:
a)
Az orosz légierő számottevő veszteség nélkül vészelte át a 2022. február 24-e óta eltelt időszakot. A veterán pilóták már korábban is szerezhettek tapasztalatot éles harci bevetéseken például Szíriában, de az „újoncok” mögött is van 20 hónapnyi szolgálat.
Az ukránok – érthető okból – csak ritkán emelik fel a gépeiket. Ettől függetlenül lehetnek nagyon tehetséges pilótáik. Noha e tekintetben aggasztó, hogy a legnagyobb ászukról, „Kijev szelleméről” a hetekig tartó hájpolás után kiderült: talán nem is létezik. A légierő pedig az ezt firtató kérdéseket végül azzal intézte el, hogy „nem mindegy? Már meghalt.”
b)
Ez még mindig egy számháború. Ha az ukránok meg is kapják azt a nagyjából 100 F-16-ost, amit innen-onnan felajánlottak nekik, minden darabra legalább 7 orosz gép jut. És akkor még nem számoltunk az orosz légvédelem! Az összes amerikai gép amúgy aligha fog megjelenni Ukrajnában, így az arányok még rosszabbak lesznek.
3)
Ez az egész F-16-os történet egy logisztikai rémálom. A pilóták mellett szakképzett (átképzett) földi kiszolgáló személyzetre, a kijavításokhoz megfelelő „műhelyekre” és pótalkatrészre van szükség. Ahhoz pedig, hogy föl tudjanak szállni, hosszú és tükörsima kifutókra.
Ami az utóbbit illeti, ha az ukrán légierő találati pontossága 99 százalékos lenne, az sem lenne elég. Egyetlen drón vagy rakéta is napokra, hetekre kikapcsolhatja az amerikai gépeket a háborúból. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy az F-16-osokat, még ha a föld alá rejtik is, az oroszok minden eszközzel támadni fogják.
Megoldást jelentene, ha a mondjuk Lengyelországból szállnának fel. Áh, ha ezt engedélyezi Varsó, azzal hadviselő féllé nyilvánítja magát, annak minden következményével együtt. Ezek közül most csak egyet említenénk: