Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!

Beniamino Zuncheddut jogtalanul ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre, most 32 év után szabadulhat börtönből, miután a római fellebbviteli bíróság elfogadta az önmagát mindig is ártatlannak valló férfi ügyvédjének kérelmét – erről írt az Index.hu. Emlékeztettek arra, hogy az 58 éves Zuncheddut hármas gyilkosság vádjával ítélték el 1991-ben a koronatanú hazugságai miatt.

Felhívták a figyelmet arra, hogy összesen 547 olyan esetet tártak fel Olaszországban 2022-ben, amelyben igazságtalan bebörtönzés vagy az igazságszolgáltatás elmaradása vetődött fel. A kártérítésekre és jóvátételekre fordított kiadások ugyanebben az évben 37 millió eurót tettek ki. – Az 1991 és 2022 közötti időszakban az igazságszolgáltatási hibák 30 ezer embert érintettek Olaszországban – írta az ilsole24ore.com.


Zuncheddu ügyében várhatóan decemberben hozzák meg a végleges ítéletet. A felülvizsgálati eljárás következő tárgyalásait november 30-án, illetve december 12-én és 19-én tartják, de a férfi már most is szabadlábon van. – Nagyon hosszú idő telt el. Most azon gondolkodom, hogy soha többé nem kell visszamennem a cellámba. Várom az ítélethirdetés napját, hogy eljussak ahhoz az igazsághoz, amelyet mindig is vallottam és kértem – tette hozzá Zuncheddu.

Azt hiszem, hogy ha valaki elolvas egy ilyen hírt, önkéntelenül is beleképzeli magát az áldozat helyzetébe. Nem tudni, hogy a férfi hány éves volt, amikor eljárás alá vonták, majd leültették, de tegyük fel, hogy 30. Képzeljük el, hogy adott egy fiatalember egy fiatal feleséggel, esetleg egy kisgyermekkel, és egy igaztalan ítélet miatt egy egész életre rács mögé teszik.


Aztán, amikor már 62, mégis úgy döntenek, hogy ártatlan. Csakhogy közben a fiatalemberből korosodó férfi lett, akinek a fiatal felesége közben érett nővé, a kisbabájuk pedig kora középkorú emberré vált. A 32 év pokoli sok idő rács mögött, a több mint három évtized pótolhatatlan veszteséget jelent. Nagy kérdés, hogy a férfi képes lesz-e majd egyáltalán újrakezdeni kint az életét, és ezen az euró százezrek, milliók sem biztos, hogy segítenek. Ez maga a tragédia.

Ráadásul ez nem a legsúlyosabb eset! Az Egyesült Államokban 1973 óta legalább 195 olyan embert mentettek fel, akit tévesen ítéltek halálra. Ők a szerencsén, vagy a Gondviselés kegyelmén kívül két dolognak köszönhetik az életüket. Az egyik, hogy az amerikai jogrendszer útvesztőiben egy-egy ügy akár másfél-két évtizedre is elakadhat, ha jó ügyvédet fognak ki.


A másik, hogy a kivégzéseket a kormányzóknak kell jóváhagyni, akik általában a közvélemény-kutatások eredményeinek és a kampányukban tett vállalásaiknak a függvényében szoktak dönteni. Ha például Texasban valaki kiirt egy családot, nagy valószínűséggel az állam végrehajt néhány halálos ítéletet, amit hasonló ügyekben hoztak korábban. De ha éppen “életpárti” hangulat uralkodik valahol, akkor a kivégzések akár éveket is csúszhatnak.

Mindent egybevetve, a halálraítéltek átlagosan 10-12 évet töltenek egy magánzárkában, ahol hajnali 4-kor van ébresztő és este 6-kor lámpaoltás, tv-t egy rácson keresztül nézhetnek meghatározott időben, és az adások között nem válogathatnak. Sétálni egy zárt belső udvaron és kizárólag egyedül sétálhatnak… És igen. A halálsorok tele vannak olyan kegyetlen bűnözőkkel, akiket a legkevésbé sem sajnálunk. De ott volt közöttük ez a 195 ember is, és ki tudja, hányan vannak ott most is ártatlanul.


Ennek egyébként sokszor az az oka, hogy a tudományos fejlődés és a szabadságjogok hazájában például nem minden esetben evidens az, hogy egy gyilkosság vádlottjának a DNS-ét összevessék a tetthelyen begyűjtött mintákkal. Mert az drága.

És egyébként is, ha a nyomozati aktában az szerepel, hogy az illetőt tetten érték (ami valójában csak azt jelenti, hogy az elkövetést követő néhány órában valakit valahol elfogtak, aki elég nagy valószínűséggel gyanúsítható, mert köthető a tetthelyhez és az áldozathoz), vagy beismerő vallomást tett, akkor tulajdonképpen felesleges is.

Itt talán még érdemes megemlíteni azt is, hogy a halálraítéltek többnyire a társadalom perifériáján létező csoportokból kerülnek ki, míg statisztikailag igazoltan ugyanazért a bűncselekményért egy közép- vagy felsőosztálybeli vádlottat inkább szabadságvesztésre ítélnek.

Ezzel nem a halálbüntetés vagy az életfogytiglan ellen akarunk érvelni, csak jelezni szerettük volna, hogy valami nagyon nem működik jól bizonyos jogrendszerekben!


HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét