Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Nagyon szeretnék már a NATO-ban látni Svédországot, de nyilván annak is örülnének a nagyvízen túl, ha Magyarország végre feladná a békepárti álláspontját, és kivenné a részét Ukrajna támogatásából. Más oka nem nagyon lehet annak, hogy Jens Stoltenberg, a NATO-főtitkára interjút adott az Indexnek.
Az anyagról megboldogult Zámbó Jimmy egyik dala jutott eszünkbe. Tudjátok, amikor azt énekli, hogy „A földön rég egy ember járt, elmesélt sok szép csodát.” Hogy miért? Nézzük!
„Ukrajna támogatásának költsége elhalványul Putyin érvényesülésének költségeihez képest. (…) Az orosz háború kezdete óta a szövetségesek mintegy százmilliárd eurós katonai segélyt ajánlottak fel Ukrajnának” – állította a nagy fehér törzsfőnök.Néhány dologról azért megfeledkezett, vagy mondjuk úgy, elég nagyvonalúan bánt a tényekkel.
Merthogy 2021 szeptembere óta az EU és az Egyesült Királyság 750 milliárd eurót költött energiaár-támogatásokra.
2022-ben az Oroszországból származó német import 41,5%-kal csökkent. A magas energiaárak miatt azonban értéke az előző évhez képest 6,5%-kal, 35,3 milliárd euróra nőtt. Ennek eredményeként 2022-ben Németország 20,7 milliárd euró összegű kereskedelmi deficitet volt kénytelen elkönyvelni Oroszországgal szemben.
Az infláció az Európai Unióban és az Egyesült Királyságban 2022 októberében elérte a 11,5 (EU), illetve a 11,1%-ot (UK). Az alapvető élelmiszerek a briteknél 20%-kal drágultak!
A reálbérek 4,0%-kal estek az Európai Unióban 2022 folyamán. A leginkább érintett országok a balti államok (7-9%-os csökkenés), Görögország és a Cseh Köztársaság (8%-os csökkenés), valamint Hollandia (7%-os csökkenés).
Talán ezeket is érdemes lett volna hozzáadni ahhoz a 100 milliárd euróhoz. És ez csak a jéghegy csúcsa. Ami pedig az állítás másik felét illeti, Oroszország a nyugati szankciók bevezetésééig békésen kereskedett Európával. Közös fejlesztési céljaink és projektjeink voltak.
Ha Putyin érvényesülése azt jelenti, hogy Ukrajnának örök semlegességet kellett volna vállalni – és az ukránoktól tudjuk, hogy ezt jelenti –, cserébe a békéért… Illetve, hogy az USA és az Egyesült Királyság nyomásgyakorlása nélkül Európa soha nem sodródott volna furcsa háborúba Oroszországgal, viszont továbbra is közösen fejlődhetne vele, akkor a stoltenbergi költség-haszon elemzési képlet – hibás.
Európai szempontból mindenképpen. Na, de kit érdekel Európa?! Ugye:
„A NATO révén az Egyesült Államoknak több barátja és szövetségese van, mint bármely más hatalomnak. A növekvő geostratégiai verseny idején az Egyesült Államoknak az az érdeke, ha a NATO-ban összefog az európai szövetségeseivel” – mondta a főtitkár.
Ez egy viszonylag őszinte kijelentés egyébként. Tömörebben úgy is megfogalmazhatta volna, hogy a NATO az Egyesült Államok érdekeit szolgálja a növekvő geostratégiai verseny idején, ahogy tette azt a múltban is. Pont. Ennyi.
Nincsenek tündérmesék. Az USA-nak az a célja, hogy minél több államot magához láncoljon az észak-atlanti szerződéssel, és ezek növeljék a súlyát a globális Déllel, vagy az éppen aktuális mumussal szemben. Figyeljük csak meg, Stoltenberg szerint az Egyesült Államok a hatalom, a NATO-tagok pedig a kispajtásai.
Ez egy mellérendelőnek aligha nevezhető viszony, ami tulajdonképpen arról szól, hogy mi szívunk, hogy az USA-nak ne kelljen. Olyan ez, mint amikor a pattanásos béna gyerekek ráfüggnek a menő srácra a gimiben, remélve, hogy a menőségből átragad rájuk is valami. De őszintén! Szokott?
És van itt még egy részlet:
„Ukrajna jövője a NATO-ban van. (…) A szövetségesek eddig 500 millió eurót ígértek a kritikus szükségletekre… (A) tagsági cselekvési tervet (Membership Action Plan) eltávolítják Ukrajna NATO-csatlakozásának útjából, így a kétlépcsős folyamatot egylépcsőssé változtatják. (…) Ukrajna már közelebb van a NATO-hoz, mint valaha…”
Szóval, a már – sajnos szó szerint – Ukrajnába ölt 100 milliárd euró mellé, adunk még kezdetnek 500 milliót, amiből aztán előbb 1 milliárd lesz, majd 30-40-50-100… mindegy, mert ez ugye „elhalványul Putyin érvényesülésének költségeihez képes”.
Ráadásul a menyecske annyira vonzó valakinek, hogy simán felrúgjuk a tagfelvételi szabályzatot, ami valószínűleg nem véletlenül lett kétlépcsős, amikor kitalálták. És a következő mi lesz? Valaki rámutat Tajvanra, és holnap arra ébredünk, hogy NATO-tag lett?
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az ukrán kormánypárt frakcióvezetője szögezte le: ha nincs NATO, nincs háború. Mondjuk, a dolgok jelen állása szerint, ha van háború, akkor nem lesz Ukrajna, szóval lehet, hogy kár is ezen rugóznunk.
Egy biztos, a gimis példára visszautalva, most valahogy úgy néz ki a világpolitika, mint egy szalagavató bál, ahol a menő srác nagyon „meg akarja csinálni a bálkirálynőt”, a pattanásos haverjai pedig simán bolondot csinálnak magukból, hogy neki összejöjjön az a numera. Mire pedig rájönnek, hogy ezzel elszalasztották az alkalmat, hogy ők is becsajozzank, vége a dalnak, és még ráadásul a takarítás is rájuk marad.
