Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Zelenszkij tétovázik, hogy behívjon-e 140 ezer újoncot a kivérző és kifáradt hadseregbe – írja az EuroNews. A portál szerint Ukrajnában jelentkeznek „a fáradtság és a kilátástalanság érzéséi, de még vannak tartalékok, és vannak stratégiai célok is.”
Hogy milyen stratégiai céljai lehetnek egy legatyásodott, kimerült és meglehetősen demoralizált hadseregnek a mielőbbi tűzszüneten kívül, arra nem tér ki a cikk, arra viszont igen, hogy
„a vezetés még nem kész arra, hogy több ezer polgártársat dobjon a háború kemencéjébe”;
már nincsenek önkéntesek, tényleg vannak viszont kényszersorozások;
és hogy a „békét bármi áron!” érzések egyelőre még nem túl népszerűek, de már megjelentek és súlyosbodhatnak.
Szóval, az EuroNews riportja alapján a kijevi vezetés dilemmája abból fakad, hogy ha nem hívják be azt a bizonyos 140 ezer újoncot, akkor a hadsereg összeomolhat vagy fellázadhat.
Ha behívják, akkor viszont a lakossági elégedetlenség fog nőni, ami járhat azzal, hogy még többen menekülnek külföldre, de azzal is, hogy a népharag az oroszokról egyre inkább Zelenszkijék ellen fordul. Illetve is-is. Különösen, ha a helyzet változatlan marad, és nem jönnek a katonai sikerek.
A legkeményebb rész azonban csak ezek után jön!
„Az ukrán hadsereg katonáinak átlagéletkora már meghaladja a 40 évet – jegyezte meg Ben Wallace volt brit védelmi miniszter a The Telegraph egyik rovatában: »Megértem Zelenszkij elnök azon vágyát, hogy megóvja a nemzet ifjúságát a jövő számára, de eközben az is tény, hogy Oroszország folyamatosan mozgósít. Mégis, Ukrajna nyerésre áll, ezért végzetes hiba lenne megállni félúton« – mondja a brit politikus.”
Na, kezdjük azzal, hogy 1) Volodimir Zelenszkij pártjának frakcióvezetője, az elnök bizalmasa a közelmúltban bevallotta: tavaly márciusban véget vethettek volna a háborúnak, de Boris Johnson megparancsolta a kijevi vezetésnek, hogy harcoljon. Ezért tartunk ott, ahol.
2) Most Johnson védelmi minisztere – aki ugyan már nem tagja a kabinetnek, de továbbra is befolyásos brit politikus, és abban is biztosak lehetünk, hogy volt főnökéhez hasonlóan nem a saját nevében osztogatja a tanácsokat, utasításokat – azt követeli Zelenszkijéktől, hogy áldozza fel „a nemzet ifjúságát”.
Johnson is azt mondta, hogy győzni fognak, és most Wallace is azt állítja, pedig ami akkor képtelenségnek tűnt, ma egyenesen lehetetlen. A Nyugat ennek ellenére valamilyen beteg logika mentén mégis arra jutott: amíg lehet, el kell húzni a háborút. Mert „még vannak tartalékok, és vannak stratégiai célok is.”
Nyilván ez úgy értendő, hogy Ukrajna adja a tartalakétait a Nyugat pedig a célokat. Szép egy szövetség!
