Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Bizarr jelenet játszódott le Doha repterén, amikor Frank-Walter Steinmeier német köztársasági elnök repülőgépe megérkezett. A vörös szőnyeget már kiterítették, a díszőrség is ott szalutált a napon, de senki nem volt jelen a katari kormány részéről, hogy hivatalosan is fogadja a német államfőt, aki így fél órát ácsorgott a repülője ajtajában, értetlenül – írta csütörtökön a Telex.
Idézhetnénk itt bármely portált, a közjátékról ugyanis a világ minden szegletében beszámoltak. Mert, ahogy például a Deutsche Welle fogalmazott: „Németország elnökét normális esetben nem hagyják egy reptéren várakozni…”
Hát, igen… ezek az arabok. Ezek egyébként nagyon jó vendéglátók, a csillagot is lehozzák az égről, ha komoly ember érkezik hozzájuk. Szóval, a hibát, a félreértést annak ellenére kizárhatjuk, hogy a németek utóbb olyasmivel igyekeztek tompítani a történet diplomáciai élét,
hogy Steinmeier gépe korábban érkezett,
meg a hivatalos programjaiban nem volt csúszás,
mert az utolsó előtti pillanatban befutott érte Muhammad bin Abdul Rahman bin Dzsaszim ál-Száni külügyminiszter. Ezt azonban még a nyugati sajtó sem ette meg. Gyakorlatilag minden cikk és tudósítás arról szól, mennyire megalázták az Európai Unió egyik, és önmagában kiemelkedő rangú államfőjét.
Life is life, ugye? Brüsszel évek óta finomabb-durvább eszközökkel csuklóztatja a katariakat. Rendszeresen kritizálják Dohát az emberi jogok miatt. Még így, egy év távlatából is, megy a rugózás a labdarúgó-világbajnokságon. De ne felejtsük el azt sem, ami Eva Kailival és társaival történt.
A görög EP-képviselőt és másokat azért gyűjtöttek be tavaly decemberben, mert állítólag Katar érdekében lobbiztak, és ezért törvénytelenül vaskos pénzkötegeket kaptak. Kaili bűnös? Valószínűleg igen. Viszont jelen állás szerint úgy tűnik, hogy a hatóságok sorozatosan megszegték az eljárási szabályokat. Egy Katargate-et akartak kreálni valamiért, és mindegy milyen áron.
Egyébként meg ide a rozsdás bökőt, hogy hasonló körülmények között az EP-képviselők legalább négyötödéről be lehetne bizonyítani: idegen érdekeket szolgálnak Brüsszelben és Strasbourgban!
Na, mindemellett az Izrael ellen október 7-én elkövetett támadás óta Katarról az a mondás, hogy közvetve felelős a terrorért, mert támogatja a Gázai övezetet, a palesztinokat, és konkrétan a Hamászt.
Ebbe Annalena Baerbock német külügyminiszter nagyon komolyan beleállt. Október végén kijelentette: „Nem fogadunk el semmiféle terrorfinanszírozást!”
Ezt a fenyegetést Dohában kissé zokon vették, már csak azért is, mert a világ nagyrésze előtt az EU, az USA, szóval általában a Nyugat úgy tűnik fel, mint ami évtizedek óta pontosan ezt teszi. Mindenféle felforgató csoportokat támogat, beavatkozik mások belügyeibe. Sőt, akár háborúkat is indít azért, hogy elvigye valahová a „demokráciát”, és elhozza onnan a nyersanyagokat, amire szüksége van.
Baerbock ráadásul a kinevezése óta azt hajtogatja: feminista külpolitikát kell folytatni. Ezt egyébként az Európai Parlament jelentős része, és többé-kevésbé Brüsszel is így látja.
Nos, a feminista külpolitika lényege nagyjából a következő: az EU-nak nyomást kell gyakorolnia Katarra és Szaúd-Arábiára, hogy javítson a vendégmunkások és a nők, az LMBTQ emberek és az ellenzéki csoportok helyzetén, cserébe megengedjük nekik, hogy soron kívül és akciós áron adjanak el gázt Európába.
A feminista külpolitikusok szerint ez sima ügy, mert az araboknak be kell látniuk, hogy a szénhidrogének csillaga leáldozóban van, a világ kizöldül, ők pedig tönkre fognak menni.
Ezzel az a legnagyobb baj, hogy az Európai Unió nem a világ, de még csak nem is annak a közepe. Nyomást gyakorolni pedig csak az tud másokra, akinek súlya van. Ennek fényében, ami Frank-Walter Steinmeierrel történt gyönyörűen példázza, hogy az EU vezetőinek lassan meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy ők nem AZ unió vezetői, hanem CSAK az unióé.
Csak!
