Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Úgy tűnik, nem teljesül Olene Zelenszka álma. Legalábbis az ukrán Sztran című lap kormányzati forrásai szerint férje most hajlik arra, hogy mégis kiírja a választásokat. Már amennyiben borítékolni lehet a győzelmét.
A helyzet a következő
„Az elnök választásokat szeretne tartani, de felmerült egy probléma – Zaluzsnij. Amíg ez nem oldódik meg, addig nem írják ki a választásokat” – olvasható a cikkben.
A Sztrana forrása szerint Volodimir Zelenszkij hivatala garanciákat kíván szerezni arra, hogy az ukrán haderő vezetője nem indul jelöltként. Van ugyanakkor egy B-terv is – állítja a bennfentes: ha nem sikerül megegyezni vele, „megpróbálják maximálisan lejáratva meneszteni” Zaluzsnijt.
Végül az illető megjegyezte, ezek természetesen csak tervek, és a Nyugat bekavarhat.
Tábornokok egymás közt
Eredetileg ma reggelre arról akartunk írni egy posztot, hogy Seymour Hersh veterán amerikai újságíró kormányzati forrásai szerint Valerij Zaluzsnij tárgyalásokat folytat orosz kollégájával, Valerij Geraszimovval. Természetesen az ukrán elnök és a Fehér Ház jóváhagyása nélkül.
Hersh informátorai azt állítják, hogy a két katonai vezető nagyjából egyetértett a következőkben:
1. A háborút le kell zárni, méghozzá tartósan.
2. Oroszország megtartja a Krím-félszigetet, valamint a Donyecki (DNK) és Luganszki (LNK) Népköztársaságok, Herszon és Zaporozsje általa ellenőrzött területeit.
3. Ukrajna, mintegy a béke biztosításaképpen engedélyt kap a NATO-hoz való csatlakozásra, de azzal a fenntartással, hogy a szövetség csapatainak és támadófegyvereinek a köztársaság területén való állomásoztatása tilos lesz.
Kompromisszum születik
Ha nem áll elő a Sztrana azzal, hogy Volodimir Zelenszkij és környezete Valerij Zaulzsnij lejáratásán és menesztésén töri a fejét, Hersh értesülései alapján azt írnánk: végre valakinek megjött az esze az ukrán vezetésből.
Az amerikai újságíró által megszellőztetett békepontok nagyon hasonlóak ahhoz, amiről a háború elején tárgyaltak a felek Belaruszban és Törökországban. Itt két dolgot érdemes felidézni:
1. A 2022-es béketárgyalásokról kiszivárgott első hírek szerint az oroszoknak két fő követelése volt: a két, akkor még szakadár népköztársaság elismerése önálló államként. Valamint az, hogy Ukrajna vállaljon örök semlegességet.
2. David Arahamija, az ukrán kormánypárt frakcióvezetője, aki jelen volt az egyeztetéseken, a közelmúltban azt mondta, Moszkva legfőbb célja a NATO keleti irányú terjeszkedésének megállítása volt. Ha Kijev lemond a csatlakozásról, azonnal véget érhettek volna a harcok, de Kijev bizalmatlan volt, biztonsági garanciákat akart.
Az, hogy végül Boris Johnson akkori brit miniszterelnök parancsára álltak bele Zelenszkijék a háborúba, most mindegy. A fentiek alapján Hersh értesülései valószerűnek tűnnek.
A frontok megmerevedtek. Tavaly márciushoz képest a DNK és az LNK már nem szakadár államok, hanem Oroszország részei, az is világos, hogy Herszonból és Zaporozsjéből belátható időn belül az ukránok nem fogják tudni kiverni az oroszokat. A pozícióik tartása pedig mindkét féltől óriási véráldozatot követel.
Ukrajna biztonsági garanciákat akar arra, hogy a háború nem fog kiújulni. Ezt a NATO-tagsággal megkaphatnák. Viszont Oroszország számára elfogadhatatlan lenne, ha nyugati csapatok, és pláne, rakétarendszerek jelennének meg a határainál. Erre jó kompromisszumnak tűnik a „NATO-tagság NATO-erők nélkül” nevű öszvér. De ilyen állat nincs.
Ukrán igaz-hamis játék
Legalábbis nagyon nehéz elhinni, hogy van, és hogy létezhetne. Ha Moszkva az ukránokat beengedi az észak-atlanti szerződésbe, azok bármikor felrúghatják a megállapodást. Az ukrán alkotmányban most is benne van, hogy idegen katonák nem állomásozhatnak az ország területén… de ennek nincs jelentősége. A törvények módosíthatóak, és Kijev a NATO védőernyője alatt bármit csinálhat.
Ráadásul ez a Hersh-féle történet nagyon hasonlít arra, amit a volt NATO-főtitkár javasolt a közelmúltban: hogy Ukrajnát a Kijev ellenőrzése alatt álló területekkel kell felvenni a szövetségbe, már csak azért is, mert akkor úgy folytathatja a háborút, hogy az oroszok nem támadhatják a hátországot a harmadik világháború vállalása nélkül.
Vagyis mindent egybevetve, könnyen lehet, hogy a Zaluzsnij-Geraszimov titkos tárgyalások története már az ukrán főparancsnok lejáratására tett kísérlet része. Hiszen, ha igaz, amit a veterán újságíró, illetve annak washingtoni forrásai állítanak, akkor Zaluzsnij mindenképpen a tilosban jár. És csak vérmérséklettől – vagy a választásoktól való távolmaradásától – függ, hogy nem vádolják-e meg hazaárulással.
