Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Pit és Paule mackótestvérek jövő héten elhagyják a berlini állatkertet. Ez az utolsó alkalom, hogy a látogatók elbúcsúzhassanak a pandáktól – közölte pénteken a t-online.de. A portál hozzátette: Kína a pandákat diplomáciai eszközként használja, függetlenül a pandaturizmus gazdasági hasznától. Peking politikai célok elérése és a pozitív figyelem felkeltése érdekében kölcsönadja vagy küldi őket más országokba.
Ez tényleg így van. Éppen ezért érdemes megnézni, hogyan is áll a világ „pandamétere”. Németország tehát pandák nélkül marad. De így járt Nagy-Britannia is. December 4-én számolt be róla a sajtó, hogy Tian Tian és Yang Guang hazatérnek az Edinburghi Állatkertből. Szeptemberben a hollandok mondhattak búcsút Fan Xingnak.
Pandamentes övezetté vált vagy válik továbbá Japán, Szingapúr, és Dél-Korea is erős jelzést kapott. Ott az történt, hogy született kép maci, Szöulnak viszont nem üdvözlőlapot küldtek Pekingből, hanem egy rendelvényt, mely szerint a kis jövevények a kínai nép tulajdonát képezik, és amint szállíthatóak lesznek, menniük kell haza.
Ezek a hírek természetesen elsikkadtak amellett, hogy idén az Egyesült Államokból is visszarendelték az összes pandát. Ötven éve nem fordult elő olyan, hogy nincs egy sem az USA-ban!
Ezzel kapcsolatban az amerikai sajtó Hszi Csin-ping San Francisco-i látogatásakor azt jelentette: a kínai elnök kész újakat küldeni Tian Tian, Mei Xiang és Xiao Qi Ji helyett. Csakhogy a főtitkár nem ezt mondta. Hszi Csin-ping nagyon diplomatikusan arról beszélt, hogy Pekingnek elege van az amerikaiak által űzött zéróösszegű játszmákból, a kettősmércékből, a világcsendőrségből.
Ehelyett a békés egymás mellett élést, a kölcsönös tiszteleten és a win-win szituációk lehetőségének keresésén alapuló kapcsolatokat szorgalmazott. Szerinte a világ elég nagy ahhoz, hogy megférjen benne az USA és Kína, és senki sem sajátíthatja ki magának a Földet. Na, ehhez tette hozzá, hogy egyébként nagyra becsüli az amerikai embereket, és látja, mennyire rajonganak a gyerekek a pandákért, szóval nyitott az együttműködésre.
Pandadiplomácia – érti, aki érti.
Németországban sem okozhatott meglepetést a pandák távozása. Bár Annalena Baerbocknak lehet, hogy kellett egy kis segítség, hogy vegye a lapot. A német külügyminiszter ugyanis a meggyőződéses hülye magabiztosságával mozog a nemzetközi térben. Nem rég simán lediktátorozta a kínai elnököt, de a legszebb az volt, amikor úgy indult el Kínába tárgyalni, hogy közölte: rendszerszintű vetélytársként tekint az országra.
Aztán a pekingi látogatása során kioktatta a vendéglátóit emberi jogokból, felhomályosította őket arról, hogyan kell (!) gondolkodniuk Oroszországról és az ukrajnai háborúról; közölte velük, hogy „egy Kína elv” ide vagy oda, Tajvan ügyeibe nem avatkozhatnak be…
És ami a legviccesebb, kiselőadást tartott a környezetvédelemről is. Igen, egy olyan ország zöldpárti tárcavezetője, amely lekapcsolata az atomerőműveit, levált az orosz gázról, és ezek helyett barnaszénnel mérgezi a levegőt. Egy olyan ország vezetésének, amely élen jár a megújuló energiahasznosításhoz kapcsolódó fejlesztésekben.
Ami a briteket illeti, köztudott, hogy Kína legvérmesebb kritikusai Európában – a hollandok mellett, akik az elsők között álltak bele a szankciós politikába. Szingapúr az utóbbi években szorosabbra fűzte az együttműködését az Egyesült Államokkal, kifejezetten Kína-ellenes éllel, Japánban hamarosan NATO-összekötőiroda nyílik, noha messzebb nem is lehetne az észak-atlanti térségtől. Dél-Korea pedig arról álmodozik, hogy atomhatalommá szeretne válni.
Szóval, a pandaméter most kezd kiakadni Nyugaton, illetve az USA szatellitállamaiban. Ez pedig nem jelent jót. Mindig nagy vihart jelez, ha egy ország hirtelen és nagy számban vonja ki a „diplomatáit” valahonnan. Izgalmas évek elébe nézünk.
