Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!

„Természetesen a nyugati mantra, miszerint… szeretnék, ha a globális Dél és a globális Kelet aktívan fejlődne, vagy hogy részesei lennének mindazoknak a terveknek, amelyek megmenthetik az emberiséget, képtelenség és tiszta hazugság” – fogalmazott a minap Szergej Lavrov a Pervij Kanalnak adott interjújában.

A moszkvai diplomácia vezetője hozzátette: a két régiónak ígért támogatás összege csupán töredéke annak, amit Ukrajnára fordítottak.

Rövid a hír, de több fontos megjegyzésünk is van hozzá.


1. A Kiel Institute szerint 2022. január 1-je és 2023. október 31-e között Ukrajnára több mint 230 milliárd eurót költött függelékeivel együtt az euroatlanti blokk. Ehhez képest 2022-ben a Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottság (DAC) tagjainak hivatalos fejlesztési segélye (ODA) a szubszaharai Afrika számára nem érte el a 31 milliárdot.

Az összeg idén valószínűleg csökkent, mert a háború miatt tavaly is kevesebb jutott a térségre, mint 2021-ben. De ha mégsem? Annak sincs igazán jelentősége. Hogy értsük miért: ezek „per főre” és időarányosan lebontva havi 2 eurót jelentenek Afrikában és minimum 360-at Ukrajnában. Tehát 180-szoros a szorzó.

És ne higgyük, hogy csak Kelet-Európában van háború. Etiópiában, a 2020 novemberében kitört és tavaly októberig húzódó tigray-i harcokban hozzávetőlegesen 600 ezren vesztették életüket…


2. Hajlamosak vagyunk azt gondolni az afrikaiakról, hogy kivétel nélkül lusta, semmirekellő emberek, akik képtelenek élni a kontinensük mérhetetlen természeti gazdagságával. De a történet nem feltétlenül ennyire egyszerű. Most csak az erőforrásokról:

Az egykori gyarmattartók, mint ez például a nigeri puccs során kiviláglott, számos kiváltságot, előjogot élveztek, élveznek mindmáig. A cégeik sokfelé monopolhelyzetben maradtak, és a kezükben tartják a bányákat, a távolsági kereskedelmet stb.

Ahol nem, ott azonnal megjelentek az amerikaiak vagy éppenséggel visszatértek a németek, az „egyel korábbi gyarmattartók”, bőröndjeikben a gazdasági és társadalmi fejlődés ígéretével, meg persze rengeteg kenőpénzzel, amin előnyös szerződéseket vásároltak maguknak.

A Massachusettsi Egyetem kutatásai alapján számszerűsíteni is tudjuk, mit jelent ez a gyakorlatban. A vizsgálatba bevont 30 afrikai ország az 1970 és 2018 közötti időszakban összesen 2 billió dollárt veszített (2018-as értéken) a tőkekiáramlás révén! Ennyivel lettek szegényebbek 49 év alatt a nyugati „partnereikkel” folytatott együttműködésnek köszönhetően.


3. Ami a külföldi befektetéseket illeti – ehhez a kérdéshez több oldalról közelíthetünk. A nyugati elemzések általában a projektek darabszámát szokták kiemelni, mert e tekintetben az USA és a franciák állnak az élen. De…

Kína Afrikába irányuló közvetlen külföldi befektetési (FDI) a 2003-as 75 millió dollárról 2021-re évi 5 milliárd dollárra emelkedtek. Egyes becslések szerint az Afrikának nyújtott kínai kölcsönök (állami és magán) összege 2000-2022 között 170 milliárd eurót tett ki, amivel a kontinens egyik legnagyobb hitelezőjévé vált.

Ráadásul a tartozás jelentős részét a COVID-válság idején Peking vagy újra tárgyalt(att)a vagy elengedte. Továbbá 2016-ban Kína lett a vezető munkahelyteremtő a kontinensen, azóta pedig több ember köszönheti Pekingnek az állását, mint Párizsnak és Washingtonnak együttvéve.

Rövidre zárva tehát elmondható, hogy Kína minden lényeges tekintetben megelőzte a Nyugatot, és a fenti összegekben nagyon sok minden nincsen benne.


Csak egy példa: nem rég egyeztek meg Kenyával egy 5 milliárd dollár értékű vasútfejlesztésről, ami a legnagyobb infrastrukturális beruházás az országban az 1800-as (nem elírás!) évek vége óta.

Ezt az Övezet és Út kezdeményezés égisze alatt hozták össze, amelynek egyébként idén szeptemberi állás szerint a mérlege a következő: 2013-as meghirdetés óta több mint 6000 kilométernyi vasútvonal, több mint 6000 kilométernyi autópálya és több mint 80 nagy erőmű építése az afrikai kontinensen.

És ebben az a szép, hogy a kínai-afrikai vegyesvállalatok tőkekivitele korlátozott vagy szinte teljesen kizárt, a befektetések mellé pedig Peking nem ad útmutatót az afrikai kormányoknak arra vonatkozóan, mit kell gondolniuk a világról, az LMBTQ emberek jogairól vagy éppen a „jó kormányzásról”.


Szemben az EU-val, amely most a Global Gateway kezdeményezéssel szeretné ellensúlyozni Kínát, de erre egyfelől nincsen pénze, másfelől pedig a gyarmattartók felsőbbrendűségével mindenbe bele akar szólni Afrikában: politikába, kultúrába – tényleg mindenbe.

Az oroszok az ukrajnai háborúra adott nyugati válaszok miatt kapcsoltak nagyobb sebességre Afrikában. A szerepük, jelentőségük egyelőre nem összemérhető Kínáéval, a tekintélyük annál inkább… De ez már egy másik történet, úgyhogy itt most ponton teszünk a posztunk végre.

Viszont, ha szeretnétek többet megtudni Afrikáról, írjátok meg a kérdéseiteket kommentben, és egy következő bejegyzésben megválaszoljuk!


HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét