Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!

Ukrajna a napokban egy jelentősebb összeghez jutott, de ennek híre valahogy nem keltette fel a nyugati sajtó érdeklődését. Talán azért, mert a történet nem illik bele egészen abba a képbe, amit az atlantisták láttatni akarnak magukról. Nevezetesen, hogy önzetlenül segítik Kijevet az oroszok ellenében.


A történet a következő: a Nemzetközi Valutaalap (IMF) igazgatótanácsa december 11-én jóváhagyta egy újabb, ezúttal 900 milliós részlet folyósítását Ukrajna 15,6 milliárd dolláros hitelkeretéből. Zelenszkijék idén így mindösszesen 4,5 milliárd dollárhoz jutottak az IMF-től.

A valutaalap feltételeit szerdán az Ekonomicseszkaja Pravda mutatta be – és mit is mondhatnánk? Az egész olyan ájemefes.

Rögtön a cikk elején leszögezik, hogy „Ukrajnának (jövőre) 41 milliárd dollárt kell szerezni, és ennek az összegnek a kétharmada jelenleg kérdéses. Ezért minden eddiginél fontosabb az IMF-program időben történő végrehajtása, ami lehetővé teszi, hogy más nemzetközi partnerektől is kapjunk finanszírozást.”

Ezt azért volt fontos kiemelni, mert „gyönyörű”. Az állítás nem kevesebb, mint az, hogy Kijevnek nem kötelező ugyan az IMF-től hitelt felvenni, de az IMF diktátumainak végrehajtása nélkül senki sem fog pénzt adni nekik.


És akkor lássuk az aktuális feladatokat:

1. Tervben volt, hogy a katonák áldozatvállalásának elismeréseként, illetve azért, hogy a szolgálatot egy icipicit vonzóbbá tegyék, leszállítják a személyi jövedelemadójukat. Nem fogják. Nem lehet.

Sőt, az IMF előírta az ukrán kormánynak, hogy felül kell vizsgálnia az összes létező adókedvezményt, és várja a listát arról, melyeket és mikor fogja kivezetni.

2. Még 2021 őszén Ukrajnában befagyasztották a távhő díját a téli szezonra, majd az orosz invázió kezdete után a moratóriumot meghosszabbították a hadiállapot végéig (+6 hónap). Abszolút érthető, hiszen milliók kerültek nehéz anyagi helyzetbe, bizonytalanságba.

Az IMF-nek viszont ez nem tetszik. És nemcsak tarifaemelést vár el a kijevi vezetéstől, de azt is, hogy vonják vissza azt a jogszabályt, amely megtiltja a szolgáltatás kikapcsolását közüzemi számlatartozás miatt télvíz idején.


Szóval, a katonák bukják az SZJA-csökkentést, és nagyon sokan nagyon sokféle adókedvezményt, cserébe ugyanakkor a jövőben mindenki lényegesen többet fizethet a fűtésért, és ha nincs rá pénze, akkor felszedheti, és elégetheti a parkettát, máskülönben meg fog fagyni.

És ez csak a jéghegy csúcsa, mert az Ekonomicseszkaja Pravda szerint „ezek a lépések… nem elegendőek, ezért a kormány új kötelezettséget vállalt: olyan intézkedések kidolgozására 2024. február végéig, amelyek további adó- és nem adójellegű bevételeket generálnak.”

Ebbe a körbe tartozik például a banki adó háromszorosára emelése, amit a pénzintézetek nyilván át fognak hárítani az ügyfelekre. Jövedelmező ötlet ez egy olyan országban, ahol sokan arra kényszerülnek, hogy még a hozzátartozójukat is hitelből temessék el…


De nézzünk meg pár, kifejezetten a vállalati szférát és az állami vagyont érintő kötelezettségvállalást is.

1. A háború alatt államosított összes bankot át kell helyezni a Betétbiztosítási Alapba (így nagyon leegyszerűsítve az ukrán államadósság fedezete lesz belőlük). Ennek érdekében az ukrán kormány ígéretet tett arra, hogy 2024. március végéig benyújtja a bankprivatizációról szóló új törvénytervezetet. Mármint az IMF-nek, ami majd eldönti, elég jó-e a tervezet ahhoz, hogy a parlament elé kerüljön, ahol a képviselők szavazhatnak igennel – vagy lemondhatnak a további finanszírozásról.

A cikk hozzáteszi: az állami tulajdonban lévő bankok – beleértve a világháború alatt államosított bankokat is – privatizációja valószínűleg a következő években megkezdődik.


2. De 2024 augusztusának végig el kell készülni a „Privatizációs stratégiának” is. Ennek kapcsán a következőt olvashatjuk a lapban:

„Napjainkban az állami tulajdonú vállalatok költségvetési kockázatot jelentenek. Sajnos ezt a kormányzati politika elősegíti. Például a tarifákat a szolgáltatások költségei alatt állapítják meg…”.

Az IMF szerint ezt a problémát a leghatékonyabban az amúgy profittermelésre képes állami szolgáltatók magánkézbe adásával lehetne orvosolni, bár a kiárusítást a háború megnehezíti. Szóval, legyen szó a közüzemi szolgáltatásokról, vagy éppen a tömegközlekedésről – a valutaalap elvárása szerint szép lassan mindent-mindent el kell adni. Ami meg kimarad a szórásból, ott piaci árakat kell bevezetni.

Ezek után bennünk csak egyetlen kérdés fogalmazódott meg: vajon az ukrán katonák mikor esik le a tantusz, hogy bizonyos szempontból már nem is a hazájukért harcolnak, hanem a nyugati bankok, multik és pénzemberek leendő érdekeltségeiért?


Előző cikkUkrajna győzött és más rövid hírek, amelyektől az ész megáll
Következő cikkFico keményen odapörkölt a globalista kijevi vezetésnek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét