Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!

Kárpátalja magyarsága sohasem volt kiváltságos helyzetben sem a Szovjetunióban, sem Ukrajnában 1991 óta, és akkor még finoman fogalmaztam.

Persze, azért az elmúlt évtizedekben is voltak rossz és kevésbé rossz időszakok, és az is biztos, hogy a 2014 óta eltelt években, de főleg Oroszország 2022. február 24-én megindult különleges katonai műveletének megindítása óta, maga a tragédia, amit a kárpátaljai magyarság elszenved. Olyan csapás ez, amit könnyen lehet, sohasem hevernek ki a kárpátaljai testvéreink.


Miről is van szó? Ukrajnában régóta nagy a szegénység. Emlékszem, amikor évekkel ezelőtt először beszélgettem kárpátaljai magyarokkal, döbbenetes dolgokról számoltak be nekem. Többek között arról, hogy bár sok minden olcsóbb náluk, mint Magyarországon vagy máshol Európában, de ehhez viszont siralmasan alacsony bérek juttatások, jövedelmek társulnak.

Forintban átszámítva 12-15 ezer forintos nyugdíjakról, 30-40 ezer forintos vagy még annál is alacsony bérekről beszéltek, és még arról, hogy sok esetben munkája sincs az embereknek. S akkor még ott volt a mindent átszövő korrupció, ami azt a kis pénzt is felemésztette, ami volt.


Mit lehetett tenni az ottani magyaroknak, ha nem akarták otthagyni szülőföldjüket? A férfiak átjöttek Magyarországra vagy más európai államba dolgozni, hátrahagyva a családot. A gyerekek így félig-meddig apa nélkül nőttek fel, de sajnos az is gyakran megtörtént, hogy a férfiak, távol az otthonaiktól, megismerkedtek egy másik nővel, és már nem is mentek haza Kárpátaljára a családjukhoz.

A nehézségek, a nélkülözés így szétszakította a családokat, rosszabb esetben végzetesen. S akkor még beszélhetnénk a Jobb Szektor és más szélsőségesek magyarellenes cselekedeteiről, amelyekkel megkeserítették az ott élők mindennapjait.

Aztán jött 2022. február 24., érkeztek a katonai behívók, minden hadra fogható férfit a háború pokla fenyegetett. Azok a férfiak, akik akkor külföldön voltak, nem mentek haza, akik otthon voltak, azok elmenekültek, vagy elvitték őket a frontra. Sok esetben komplett családok jöttek át, elsősorban Magyarországra.


A kárpátaljai magyarság így már a második olyan karácsonyt éli most át, hogy a családok szétszakítva vagy távol a szülőföldjüktől ünnepelnek. Ezekben a pillanatokban gondoljunk rájuk szeretettel, és ha ismertek olyan kárpátaljai családot, aki Magyarországon albérletben vagy szívességi szálláson húzza meg magát, akkor ajánljátok fel segítségeteket! Higgyétek el, egy tálca süteményéért, egy-egy tábla csokiért vagy egy jó szóért is hálásak lesznek! Fogjunk össze a bajban!

Boldog karácsonyt kívánok mindannyuinknak!


Előző cikkKarácsonykor gondoljunk az orosz-ukrán háború áldozataira!
Következő cikkTöbben is terrorakciókra készülhettek karácsonykor

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét