Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
„Nem vagy egyedül, ha azt érzed, 2023 kimerített. Próbákkal teli év volt ez a világ színpadán, ahol a zűrzavar erői megerősödtek. Folyamatos háborúk zajlottak, miközben újak törtek ki. A geopolitikai versengés nőtt… Összességében kevés jó hír érkezett” – írja a CIA-hoz alapítása óta ezer szállal kötődő Külkapcsolatok Tanácsa (CFR).
Ez a szervezet adja ki a nyugati világ legmeghatározóbb szaklapját, a Foreign Affairs-t, amelynek jelentősége a közgondolkodás befolyásolására olyan, mint a Szovjetunióban a moszkvai rádióé vagy a Pravdáé volt. Szóval, ha ők borúlátóak, mi akár elégedettek is lehetnénk, de egyáltalán nem biztos, hogy a legjobb öröm a káröröm.
2023 ugyanis valóban nehéz év volt, és a reménykeltő eseményei jellemzően csak a jövőben hozzák meg gyümölcseiket – ha egyáltalán. De nézzük először, mit emelt ki cikkében az amerikai titkosszolgálat… vagyis a független és mértékadó CFR. Minden ponthoz fűztünk egy rövid kommentet.
10. A globális demokratikus visszaesés folytatódik. Mint tudjuk, csak az az ország lehet stabil demokrácia, amelyik feltétel nélkül alárendeli magát Washington és szatellitjei akaratának. Sőt, a kliensállamokkal szemben a demokrácia és a különféle vélt vagy valós szabadságjogok tiszteletben tartása nem is elvárás.
Ha a demokrácia váláságáról esik szó, jusson eszünkbe például, hogy az USA-ban annak ellenére kezdték el levenni Donald Trump nevét az előválasztási szavazólapokról lázadásra hivatkozva, hogy soha nem ítélték el lázadásért. Vagy az, hogy az Egyesült Államok stratégiai szövetségese az a Thaiföld, amely gyakorlatilag ma is egy diktatúra, és a nem-thai lakosság, azaz a nemzeti kisebbségek tagjai csak egyedi elbírálás alapján válhatnak a szülőhazájuk állampolgáraivá.
9. Felpörgött az űrverseny. Az orosz Hold-misszió kudarca ellenére a Roszkoszmosz optimista, ráadásul Észak-Korea, a világ „legelszankciósítottabb” országa az USA-t fenyegető interkontinentális rakétaprogramja után – valószínűleg Moszkva segítségével – az űrversenyben is előrébb lépett.
Kína és India pedig sikert sikerekre halmoz. Miközben az amerikaiak teljesen kiszolgáltatottak Elon Musknak és Jeff Bezosnak, két milliárdosnak, akik bármikor beinthetnek, árat emelhetnek, Peking és Delhi állami ügynökségei kiszámítható, stabil fejlődési pályán mozognak. És minden várakozás szerint a „globális Dél” fogja előbb „gyarmatosítani” a Holdat.
8. India megelőzi Kínát a világ legnépesebb országaként. Ennek pár éve még örülhettek volna a Nyugaton, India ugyanis félszívvel bár, de a közelmúltig egyértelműen az USA és a britek szövetségesének számított. Az idei BRICS csúcs előtt is az volt a mondás, hogy a kínai-indiai szembenállás miatt nem fog áttörést hozni.
Ehhez képest kiderült, hogy mindkét kormány messze józanabbul gondolkozik, mint bármelyik nyugati. A találkozó előtt összeültek, és megállapodtak abban, hogy nem tudnak megállapodni a közös határokban, ezért egyszerűen jegelik a témát, mert a világrendváltás sokkal fontosabb.
Persze, a Freedom House szerint Indiát tulajdonképpen egy hibrid rezsim vezeti, Kína meg ugye nettó diktatúra. Ehhez mondjuk érdemes hozzátenni: nem túl jó reklám a liberális demokráciáknak, hogy arról sem tudnak megegyezni, hány nem létezik, míg a fúj-fúj autokratikus rendszerek félperc alatt lerendeznek egy olyan vitát, amely miatt a nyugati elemzők szerint halomra kéne ölniük egymást…
7. Azerbajdzsán elfoglalta a Hegyi-Karabahot. A Nyugat ebben az orosz befolyás gyengülésének bizonyítékát látja, mivel Moszkva nem volt képes megvédeni a szövetségesét, Örményországot.
De némileg árnyalja a képet, hogy Azerbajdzsán is az oroszok szövetségese, és Jereván évek óta fokozatosan az amerikaiakhoz közeledik. A Kreml többször figyelmeztette az örmény vezetést ennek a veszélyeire… aztán láss csodát: a békefenntartóik hátra léptek egyet, és ittak egy teát, amíg az azeriek bevonulnak.
Jellemző, hogy a történtek után az örmény városokban tüntetők kormány- és USA-ellenes rigmusokat skandáltak – nem Putyint hibáztatták. Ez a franciáknak is feltűnt, akik Niger elvesztése után gőzerővel kezdtek el rádolgozni Örményországra, nagyjából azzal az üzenettel, hogy sem az oroszok, sem az amerikaiak nem megbízható szövetségesek. Bezzeg Párizs!
6. Polgárháború dúl Szudánban. A magyar sajtóban általában is kevés szó esik Afrikáról, pedig a Kelet és a Nyugat közötti proxiháborúk egyik nagy csatatere.
Az észak-szudáni kormány megegyezett Moszkvával, hogy az oroszok támaszpontot létesíthetnek az országban. Egészen konkrétan egy haditengerészeti bázisról van szó, amely lehetővé tenné az oroszok számára a Vörös-tengeri forgalom, azaz a Szuezi-csatorna bejáratának ellenőrzését.
Folytassuk, vagy kitaláljátok? A kormánnyal korábban szövetséges hadúr, az úgynevezett gyorsreagálású erők vezetője erre hirtelen rájött, hogy neki fel kell szabadítania az országot a katonai junta diktatúrája alól, hogy a helyébe egy katonai junta diktatúráját állítsa – saját magával az élen… Egyelőre nem neki áll a zászló.
5. Az mesterséges intelligencia (MI) nagy lehetőségeket és veszélyeket hordoz magában. Igen. Így van. Mint a maghasadás felfedezése, vagy az interneté…
4. Az Egyesült Államok és Kína feszültségei egyre égetőbbek. Erről rengeteget írtunk a Bekezdéseken. Az egész kicsit azokra a történetekre emlékeztet, amikor a tanítvány túlnő a mesterén.
Kínát kétségtelenül a nyugati tőkebeáramlás indította el a fejlődés útján. Évtizedeken át a kínaiak tulajdonképpen rabszolgamunkája fűtötte a nyugati gazdaságokat, és persze ez kellett a Szovjetunió legyőzéséhez is.
Viszont teljesen érthető, hogy Peking egy idő után azt mondta: elég volt abból, hogy éhbérért dolgoznak, és a Nyugat a lefölözött haszonból nemcsak, hogy nem oszt vissza, de karanténban akarja tartani Kínát diplomáciai, gazdasági és technológiai értelemben egyarát.
Az az egyik legnagyobb baj a Nyugattal, hogy magasról tesz a történelemre, pedig megtanulhatta volna: az imperializmus, a kizsákmányolás előbb-utóbb megbosszulja magát. Egyetlen szuperhatalom sem örök.
3. Ukrajna ellenoffenzívája kevés területi hasznot hozott óriási áron. Már amennyiben hozott egyáltalán. Persze, minden attól függ, mettől-meddig számítjuk a télinek tervezett, tavasziként meghirdetett és nyáron megindult NUKE-ot (Nagy Ukrán Ellntámadás). Mert ahhoz képest, ahogy ráfordultunk 2023-ra, Kijev valószínűleg negatív szaldóval zárja az évet.
Ezt egyébként előre lehetett látni. Mindenki tudta, hogy az oroszok több lépcsős védelmet építettek ki, pont úgy, ahogy az elsővilágháborús példákból megtanulták. Viszont a NATO hiper-szuper stratégái megismételték a 100 évvel ezelőtti hibákat. Miként fentebb írtuk: olvasni – haszon.
Szóval, az történt, hogy frontálisan az orosz vonalaknak zavarták az ukránokat. Ráadásul nem egyszerre nagy tömegben, hanem több kisebb hullámban. Ezeket aztán vagy szétlőtték, vagy ha sikerült betörniük az orosz állásokba, onnan előbb-utóbb kiszorították őket.
Az eredmény rengeteg halott, a nyugati haditechnika nimbuszának vége – emlékezzünk az égő Leopardokra, Hiúzokra, Dingokra, Chellengerekre stb. –, míg Moszkva csapatai magas morállal és egyelőre végtelennek tűnő készletekkel várhatják az újévet.
2. A Hamász támadást indított Izrael ellen. Ebbe mélyebben most nem mennénk bele, csak a régi mondásra emlékeztetnénk, miszerint „Az úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött.” Ha a Nyugatnak valóban fontosak lennének azok az értékek, amelyeket reklámoz, akkor réges-rég rákényszeríthette volna Izraelt és a palesztinokat is arra, hogy fogadják el a kétállami megoldást.
De ez nem történt meg, mert a zavarosban jobb halászni…
Amit még érdemes megjegyezni, az az, hogy a leírt, félhülyének tartott Trump idején sikerült az USA-nak aktív és béketeremtő külpolitikát folytatnia a Közel-Keleten. A Biden-adminisztráció tehetetlensége, sorozatos kudarcai viszont világszerte felnyitották a kénytelen-kelletlen Amerika irányába gravitáló államok vezetőinek szemét.
És több mint valószínű, hogy a szellemet már nem lehet visszazárni a palackba. Az USA, mint a világ csendőre, megbukott. Ami nem jeleni azt, hogy ne lenne meg az ereje még ahhoz, hogy őrült ámokfutásba kezdjen, és iszonyatos károkat okozzon.
1. Megdőltek a globális hőmérsékleti rekordok. Meg. És jövőre is meg fognak. Ez egy ilyen történet, sajnos.
Ezek voltak tehát az amerikai Külkapcsolatok Tanácsának pontjai, azok a félelmek, amelyek most a nyugati elitet foglalkoztatják. A következő posztunkban a saját értékelésünket olvashatjátok a 2023-as évről. Vagyis…
Folytatjuk!
