A Bekezdések évértékelője
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Másokhoz, így például a CIA-hoz alapítása óta ezer szállal kötődő Külkapcsolatok Tanácsához (CFR) hasonlóan mi is összeszedtük az év legfontosabb eseményeit. Amint az előző bejegyzésünkben olvashattátok, a Foreign Policy kiadója meglehetősen borúlátó volt.
A bekezdések 10 pontja elsőre talán kevésbé tűnik izgalmasnak, például kihagytuk belőle a gázai háborút, de az ukrán ellentámadás összeomlását is. Az események, amelyeket felsoroluk nem feltétlenül látványosak, viszont némelyiknek már rövid távon nagyon komoly hatása lehet a világra, akár az életünkre is.
Összességében úgy véljük, 2023 nehéz, de sok szempontból reménykeltő év volt. Persze, ne igyunk előre a medve bőrére! Beindult néhány pozitív folyamat, de hogy ezek beérnek-e egyszer, azt nem tudjuk.
A globalisták érthetően ragaszkodnak az USA és a szatellitjei által diktált monolit világrend fenntartásához, és a hatalmuk megőrzésért semmilyen ár nem túl drága nekik. Viszont semmi sem tart örökké. Lássuk tehát a Bekezdések évértékelőjét. A CFR-rel szemben mi nem állítottunk fel fontossági sorrendet. Íme a listánk:
- Ukrajna támogatása akadozik, a nyugati koalíció gyengül. Kétségtelenül az év legfontosabb hírei közé tartozik, hogy az amerikai kongresszus republikánus többsége blokkolta a kijevi rezsim további finanszírozását. Biden korábban azt mondta, a végsőkig támogatni fogják a háborút, Volodimir Zelenszkij legutóbbi látogatása alkalmával viszont már úgy fogalmazott: addig, amíg lehet.
Decemberben az Európai Uniónak kellett volna átvennie a főszponzor szerepét, de Orbán Viktor vétója miatt erre nem került sor. Vannak arra utaló jelek, hogy a magyar kormány csak az uniós források kizsarolása érdekében tanúsít ellenállást, azaz a kormányfő szavazata „megvehető”, de mi bízunk abban, hogy ez nem igaz. (Már csak azért is, mert katasztrofális következményei lennének: az oroszok minden gazdasági kapcsolatot megszüntetnének velünk.)
Az ukránok szerint a nyugati pénzek nélkül egy hónap alatt fizetésképtelenné válnának. Nem vagyunk naivak, nem gondoljuk, hogy ennyi idő alatt a háború is véget érne. De amennyiben a csillagok állása nem változik, nagyon hamar eljöhet az a pillanat, amikor Ukrajnában elhallgatnak a fegyverek, és végre beáll a tűzszünet. Mi pedig ezt szeretnénk: hogy ne legyen több halál!
- A BRICS csúcstalálkozóján döntés született a bővítésről. Az elmúlt harminc év mindenki számára csalódást okozott, aki a szovjetrendszerek bukásától valamiféle egyetemes békét, szabadságot és jólétet várt. Az USA a győztesek arroganciájával uralkodott, és a saját szövetségeseit is lekezelte. (Gondoljunk csak az uniós vezetők lehallgatására.)
Törvénytelen háborúkat indított a Közel-Keleten és Ázsiában, puccsokat robbantott ki szerte a világon. Itt megint csak érdemes a szövetségeseivel való bánásmódra utalni: a NATO-tag Törökországban katonai felkeléssel akarta eltávolítani a hatalomból a demokratikusan megválasztott elnököt…
A liberális demokrácia exportjának eredménye az Arab-tavasz, Irak és Afganisztán megszállása, amelyekből demokrácia nem született csak migrációs válság és a (se nem) Iszlám (se nem) Állam.
Ennek az őrületnek csakis a világrendváltás vethet véget. Az, ha a Nyugat hegemóniája megszűnik, és a világpolitika, valamint a világgazdaság multipolárissá válik. Annyi szó esik az euroatlanti világban a fékek és ellensúlyok fontosságáról. De a globalista hatalomnak ma nincsenek korlátai. Azzal viszont, hogy a minden machináció ellenére a BRICS tagjainak sikerült megegyeznie, és a bővítés mellett foglaltak állást, esély nyílt arra, hogy a globális Dél a Nyugat fékje és ellensúlya lehessen.
- Visszaszorulóban a dollár. Ez a folyamat egyelőre gyerekcipőben jár. A világ pénzügyi műveleteinek csupán néhány százalékát érinti jelenleg, viszont 2022. februárja előtt mindössze egy fantazmagória volt. Szóval, a történet a nulláról indult, ehhez képest óriási eredményekről számolhatunk be.
A BRICS-országok, az OPEC, a legnagyobb olajkitermelők „klubjának” tagjai közül számosan és még néhány tucatnyi állam idén elkötelezte magát a pénzügyi rendszere átalakítása, az egymás közötti kereskedelemben a dollár kiváltása mellett. Vagyis a szavak helyébe a tettek léptek.
Ez valószínűleg sosem következett volna be, ha a Nyugat nem használja eszetlenül a kedvenc fegyverét, a szankciókat. A globalisták kétszeresen is nagyot hibáztak. Egyfelől azért, mert Oroszországot nem sikerült megtörniük. Ez várható volt, ugyanis Moszkva legkésőbb 2017-től tudatosan készült egy esetleges gazdasági háború megvívására. Ám a jeleket senki nem vette komolyan.
Másfelől, és ez a fontosabb, hibát követtek el, mert például az orosz pénzeszközök befagyasztásával és tervezett elrablásával a Nyugat világossá tette, hogy magára nézve nem tekinti kötelezőnek a nemzetközi szerződéseket és a szokásjogot.
Amíg olyan országokat „szankcióznak”, mint Észak-Korea vagy Szomália, az senkit nem érdekelt. Viszont azok után, amit a legmagasabb ligában játszó Oroszországgal műveltek, sokakban vetődött fel az, hogy ez velük is megtörténhet. A Nyugat persze azt mondja, hogy nem, de erre semmi garancia nincsen.
A dedollarizáció tehát nagyobb biztonságot és szabadságot hozhat a világgazdaságba. Ráadásul az USA-t is rákényszerítheti arra, hogy alávesse magát a másokra kötelező szabályoknak.
E tekintetben elég csak arra utalni, hogy mivel a Bretton Woods-i rendszer értelmében a világgazdaság alfája és ómegája a dollár, így az Egyesült Államok egyfelől akkor is pénzt keres, ha mások kereskednek, másfelől akkor sem tud csődbe menni, ha az államadóssága az éves GDP többszörösére növekszik.
Tényleg! Az amerikai adósságplafont az elmúlt 30 évben a 10-szeresre növelték, sőt, legutóbb felfüggesztették; az USA államadóssága vetekszik az éves bruttó hazai össztermékkel, és az előrejelzések szerint 2049-re eléri a GDP 220 százalékát. Ezek olyan adatok, amiért más országok valutája pillanatok alatt elinflálódna, az állam csődbe menne (lsd. Argentina). De az USA-val ez nem történhet meg, mert a világgazdaság nem mehet csődbe.
Ez minden csak nem igazságos.
- Nigerben győzött a forradalom. A puccs egy nagyon fontos állomása Afrika függetlenségért vívott 70 éves küzdelmének. A nigeri események hozták felszínre a posztkolonialista rendszer igazi természetét.
A köztudatban ugyanis 2023-ig az élt, hogy a fekete kontinens a múlt század hatvanas éveiben lerázta magáról az imperialista igát, viszont képtelen volt élni a szabadság nyújtotta lehetőségekkel. Na, ehhez képest kiderült: Franciaország például úgy mondott le a gyarmatai fölötti uralomról, hogy gazdasági, politikai és katonai értelemben továbbra is magához láncolta azokat.
Az olyan országoknak, mint Niger, vállalniuk kellett, hogy a költségvetésüket egyeztetik Párizzsal, a büdzsé egy részét Párizsban tartják bankbetétben, a támogatásokat lényegében akkor és arra fordítják, amikor és amire engedélyt kapnak. Továbbá a francia vállalatokat automatikusan első helyre kell sorolniuk nemzetközi közbeszerzéseken, és elővásárlási jog illeti meg (nyomott áron) Franciaországot az ország területén feltárt és kitermelt nyersanyagok, valamint a jövőben feltárásra kerülő nyersanyagforrások vonatkozásában.
Ez minden, csak nem szabadság. Már csak azért sem, mert az egykori gyarmatok nem köthetnek szövetséget saját meggyőződésük alapján, viszont kötelező katonákat felajánlaniuk abban az esetben, ha az egykori gyarmattartójuk háborúba keveredne.
Mindezt figyelembe véve egyáltalán nem biztos, hogy Afrika társadalmi és gazdasági fejletlenségének az az oka, hogy az afrikaiak buták, mint a tök.
A nigeri forradalom győzelme hosszú ideig kétséges volt. A Nyugattal szövetséges környékbeli államok, maga Franciaország, de az Egyesült Államok is háborúval fenyegette az országot. De a nigeriek bátorsága, állhatatossága eredményre vezetett. Ezzel a Közép-Afrikai Köztársaság, Mali és Burkina Faso után belépett azon államok sorába, akik az utóbbi években ténylegesen felszabadultak.
Nagyon nehéz lesz innen felállni, és megmutatni, hogy van alternatíva a félgyarmati léttel szemben. Túl sok mindenkire nem is számíthatnak. A Nyugatra egyáltalán. Oroszország erőforrásait leköti a de facto NATO-ellen vívott háborúja. Így most minden tekintet Kínára vetül. Mindenesetre a példájuk felbátorította például Algériát és Tunéziát, amelyek az utóbbi fél évben sokkal határozottabban állnak ki a nemzeti érdekeikért, mint eddig.
Mi úgy gondoljuk, hogy drukkoljunk nekik, mert egy szabad és független, gazdagodó Afrika a közös érdekünk!
- Elbukott a Prigozsin-puccs, és szétesett a Wagner-csoport. Jevgyenyi Prigozsin valójában sosem volt Putyin-séfje, a Wagner-csoport története pedig Szíriában és Afrikában kezdődött, ahol talán abszolút értékben nagyobb győzelmeket arattak, mint Ukrajnában. De kétségtelen, hogy a „speciális katonai művelet” csinált belőlük popkulturális ikont.
Amikor a hadiszerencse megfordult, és az ukránok 2022 őszén átvették a kezdeményezést, a „zenészek” helytállásának nagy szerepe volt abban, hogy az oroszok morálja nem szenvedett súlyos csorbát. És azok a pillanatok, amikor Prigozsin szót emelt a saját harcosai mellett a hadsereg katonáinak érdekében is, bizonyosan hozzájárultak egy sor olyan döntés meghozatalához, amelyek nélkül az idei offenzívát rosszabb pozícióból indulva, és csak nagyobb áldozatok árán tudták volna megfékezni Moszkva csapatai.
Hogy ezek után mi vitte rá a lázadásra, talán soha nem fogjuk megtudni. Kicsit olyan ő, mint a mondabeli Ikarosz, aki miután szárnyakat kapott az apjától, Daidalosz intéseire nem hallgatva túl közel repült a naphoz, és megégette magát. A hübrisz mindkettőjüket a halálba taszította.
Viszont: a Prigozsin-puccs megmutatta, hogy Oroszország és Vlagyimir Putyin pozíciója sziklaszilárd. A társadalom, a hadsereg összezárt, és egyetlen nap leforgása alatt sikerült lerendezni az orosz történelem elmúlt harminc évének legnagyobb katonai-politikai válságát. Az elnök megerősödve került ki ebből az egészből, a Nyugatnak pedig szertefoszlott minden reménye, amit az iránt táplált, hogy valamiféle felkelés vagy a népharag egyszer majd elsöpri Putyint. Nem fogja.
Most ott tartunk, hogy a felmérések szerint az orosz nép optimizmusa, a győzelembe vetett hite, és egyáltalán az a meggyőződése, hogy helye van a nap alatt, méghozzá egyenlőként a hidegháborút megnyerő Nyugattal – soha nem volt ilyen erős!
És a történelem számtalanszor bebizonyította már, hogy a hit hegyeket mozgat meg!
A fentieken túl fontosnak tartjuk pozitív értelemben Recep Tayyip Erdogan, Robert Fico és Aleksandr Vucic, negatív értelemben pedig az argentin Javier Milei és Donald Tusk lengyelországi győzelmét. Ugyancsak kiemelkedő eseménye a 2023-as évnek Irán és Szaúd-Arábia kiegyezése, de így is túl hosszú lett ez a bejegyzésünk.
Fontosnak tartjuk azonban megköszönni nektek, a kitartó támogatást; hogy olvassátok és a megosztásaitokkal segítitek a Bekezdések munkáját. Köszönjük, és valamennyiőtöknek sikerekben és „pólusokban” gazdag új esztendőt kívánunk!
