Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
„Ami most Belgorodban történt, az kétségtelenül terrorcselekmény. Miért – mert két Vilha rakétarendszer fedezékében, több rakétavetőből mértek csapást közvetlenül a városközpontra, ahol az emberek az újév előtt sétálgatnak.”
Így értékelte Vlagyimir Putyin az Oroszország nemzetközileg elismert határain belül fekvő város ellen intézett támadást, amikor meglátogatta a Visnyevszkij katonai kórházat.
Az orosz elnök hangsúlyozta: bosszút fognak állni a történtekért. Ugyanakkor az egyik katonához fordulva leszögezte:
„Természetesen csapást mérhetünk a terekre Kijevben vagy bármely más városban. Gyenyisz, ott gyerekek sétálnak, anyukák babakocsival. Megértem, én magam is forrongok. De azt akarom kérdezni tőled: ezt kell tennünk – csapást mérni a terekre?”
A tiszt azonnal helyesbített: katonai és nem civil célpontokra gondolt, amikor megtorlást sürgetett.
„És mi ezt tesszük. Nagy pontosságú fegyverekkel csapást mérünk azokra a helyekre, ahol a döntések születnek, ahol katonák, zsoldosok, egyéb ilyen jellegű központok, katonai létesítmények vannak elsősorban. És ezek elég érzékenyek, ezek a csapások” – válaszolta Vlagyimir Vlagyimirovics.
Persze erre most sokan felszisszenhetnek, és néhányaknak talán eszébe jut egy-egy olyan példa, amikor civil létesítményeket, mondjuk egy színházat vagy vasútállomást ért orosz rakétatalálat.
Általánosságban azonban igaz, és eddig többé-kevésé az ukránokra is igaz volt, hogy ezt a háborút itt a szomszédunkban nem a civilek ellen vívták. Hogy világos legyen, mire gondolunk:
Az ENSZ legfrissebb becslései szerint 2022. február 24-e óta a polgári áldozatok száma valamivel több, mint 10 ezer fő. Tehát csaknem két év alatt 10 ezer. Összehasonlításképpen Izrael október közepe óta vívott gázai háborújában az ENSZ által hitelesített adatok szerint havonta halnak meg ennyien. Havonta! Az Egyesült Államok és szatellitjei által vívott imperialista háborúnak Irakban pedig a 2000-es években átlagosan 35 ezer áldozata volt. Évről-évre!
Még a nyugati elemzők sem tagadják, hogy amennyiben ez Moszkva szándékaiban állna, egymás után leradírozhatná a földről az ukrán városokat, ehhez ugyanis megvannak a nem-nukleáris eszközei is. De nem tették meg.
Hibáztak? Igen, előfordult. A felderítés pontatlansága miatt lőszerraktárnak néztek egy színházat Mariupolban, amelynek pincéjében állítólag hatszázan kerestek menedéket. Ha ezt a csapást Izrael követte volna el Palesztinában, a történet annyival el lett volna intézve, hogy a „terroristák élő pajzsnak használták a civileket a muníciójuk védelmére, sag schon…”
Moszkva nem kapott felmentést, és mi sem akarjuk ezt megadni neki. De azt azért tényként rögzíthetjük, hogy az ukrajnai háború – nemcsak ukrán, hanem orosz stb. – áldozatainak többsége tényleg „járulékos veszteség”. Mármint a szónak abban az értelmében, hogy a halálukat egy célt tévesztett vagy lelőtt rakéta, illetve annak maradványai okozták.
Vagy éppen az, hogy az Azov vagy valamelyik másik fanatikus alakulat nem engedte elmenekülni az embereket egy ostromlott városból…
Nincsenek tiszta és – na pláne – szép háborúk. Olyanok viszont vannak, amelyekben a felek igyekeznek betartani az írott és íratlan szabályokat. Eddig úgy tűnt, hogy az ukránok és az oroszok között ebben a tekintetben valamilyen hallgatólagos megegyezés van.