Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Korábban több mint 13 000 zsoldos érkezett Ukrajnába, de már csak 1900 fegyveres harcol Kijev oldalán – a többit vagy megsemmisítették, vagy elmenekültek. Erről az orosz védelmi minisztérium számolt be. Nyilván a hírszerzési jelentések alapján.
Európából több mint 8500-an,
Ázsiából több mint 1700-an,
Észak- és Dél-Amerikából több mint 2700-an,
Afrikából pedig több mint 220-an érkeztek különböző időpontokban.
A tárca szerint közülük mintegy 5600 fegyverest megsemmisítettek, és nagyjából ugyanennyien elmenekültek az országból. A harcot tehát az összlétszám kevesebb mint hatoda folytatja. Vajon miért?
Mármint szerintünk ez az érdekes ebben a történetben.
Még ha a konkrét számok esetleg nem is fedik a valóságot, két dolog biztos: nagyszámban érkeztek a világ különböző pontjáról harcosok Ukrajnába; egy időben sokat lehetett hallani róluk. Sőt, büszkén és addig mutogatták magukat a sajtóban és a közösségi média oldalakon, amíg az oroszok fényképes listát készítettek róluk. Aztán megindult a fejvadászat…
A másik, hogy körülbelül nyár óta az „idegenlégiósokról” szóló hírek megritkultak, majd szinte teljesen eltűntek. Volt pár sztori fejvesztve menekülő külföldiekről, és olyanokról, akik állításuk szerint csalódtak. Aztán előfordult olyan, hogy az oroszok rakétacsapát mértek egy étteremre, amit a külföldiek használtak tanácskozásra, bulizásra. Mostanában viszont csönd van.
Tehát vagy berezeltek, és visszafogták magukat, mert – mondjuk úgy – kényelmetlenné vált számukra, hogy az oroszok kifejezetten „utaznak” rájuk. De valószínűbb, hogy a zömük tényleg meghalt vagy elszökött.
És a szökés itt nem erős kifejezés, mivel ezek az emberek leszerződtek Kijevvel. Aláírtak fél-, egy-, két- vagy több évre, a munkájuk pedig nem az a fajta állás, amiből csak úgy felmondhat az ember.
Mindent összevetve a kérdés, ami bennünk motoszkál, továbbra is az, hogy miért? Miért gondolja, gondolta például egy ázsiai, amerikai vagy európai veterán, hogy neki dolga van ebben a háborúban?
Azokat a brit „nyugdíjasokat”, akik a 2010-es években Kelet-Ukrajnába költöztek, ott megházasodtak stb. az ember megérti. Ők nyilvánvalóan titkosszolgálati fedésben, küldetésre érkeztek a front mögötti területre, ahol a hazájuk érdekeit szolgálták – legyenek azok bármilyen visszataszítóak is.
De ők a kisebbség.
Miért megy oda egy balti vagy egy lengyel? Hogy bosszút álljon a kommunizmus bűneiért? És a németek? Honeckerért vagy Sztálingrádért akartak visszavágni? A japánok meg azt gondolták, hogy minden lelőtt orosz a Donbaszban közelebb viszi őket a Kuril-szigetek visszaszerzéséhez?
Elég hülyének kell lenni ahhoz, hogy az ember két-három generációval ezelőtti vagy annál is régebbi történelmi sérelmekért kinyírassa magát. Persze, simán lehet, hogy felültek a nyugati és az ukrán propagandának, melyek szerint az oroszok kőbunkóval és parittyákkal harcolnak, annyira szét van rohadva a hadseregük. Aztán jól meglepődtek, amikor kiderült, hogy nem, és az ukránok, meg a légiósaik (is) hullanak, mint a legyek.
A másik lehetőség a pénz – lenne. A fellelhető adatok szerint 280-900 000 forintos havi zsoldot kínált Kijev a külföldi harcosoknak. Igaz, hogy az orosz védelmi minisztérium szerint Afrikából is érkeztek néhányan, de még az esetükben is megdöbbentő, hogy valaki párszáz ezer forintért képes aláírni a saját halálos ítéletét.
A magasabb összegek sem olyan jók, mint amilyennek elsőre tűnnek, ugyanis a félmillió forint feletti tartományban is simán lehet találni kevésbé veszélyes állásokat, például azokon a hajókon, amelyek Afrika-szarvánál, Szomáliával szemben hajóznak fel a Vörös-tengerre. Nyugalom, biztonság, pénz, megtűzdelve némi lövöldözéssel a strandpapucsos kalózokra – kívánhat ennél többet egy veterán?
Arról nem is beszélve, hogy a magán katonai szolgálatok és a biztonsági cégek pontosan fizetnek, ellentétben az ukrán állammal.
Szóval, nem igazán értjük annak a 13 000 vagy akárhány légiósnak a motivációját. Egy biztos, megérdemlik a sorsukat!
