Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A Fehér Ház aggódva figyeli Ukrajna ellentámadását, tekintettel arra, hogy a háború és Biden hírneve forog kockán – írta majdnem pontosan fél évvel ezelőtt a Politico. Hogy miért vettünk elő egy tavaly nyári cikket? Mert pontosan megjósolta, mi vár a kijevi rezsimre és az Egyesült Államokra, csak akkor erre még senki nem figyelt fel.
Az amerikai lap – amelynek brüsszeli kiadása is van – magasrangú tisztviselőkkel beszélgetett, akik meg voltak győződve arról, hogy „az ukrajnai háború jövőbeli támogatása – és Joe Biden elnök globális hírneve – az ukrán ellentámadás sikerétől függ.”
„Ha (az offenzíva) megbukik vagy nem felel meg az elvárásoknak, ez a támogatás valószínűleg elapad, ami fokozott nyomást vált ki a gyorsított diplomáciai megoldásra…” – mondták a bennfentesek.
És mi történt? Az amerikai kongresszus az év végére úgy döntött, nem ad több pénzt a háborúra. Ezzel párhuzamosan pedig számos olyan hír látott napvilágot, amelyek szerint Washington kénytelen-kelletlen egy tűzszünet felé terelgetné Volodimir Zelenszkijt, aki ennek mániákusan ellenáll.
De nem csak ezen rugóztak a Politico idővel orákulumnak bizonyuló informátorai. Azt is elmondták, hogy az „aggodalom Washingtonban is növekszik, mivel az ukrán elemek mélyen behatolnak a szuverén orosz területekre, ami számos privát, szigorú figyelmeztetéshez vezet a diplomáciai háttércsatornákon.”
Az amerikai tisztviselők úgy vélték, hogy „Kijev, vagy legalábbis az ukránbarát erők felelősek a Kreml elleni dróntámadásért és a robbantásokért, amelyek megöltek egy prominens háborúpárti bloggert és egy orosz nacionalista lányát.”
Ez önmagában nem újdonság, viszont a fentiek alapján világos, hogy az öt Fehér Ház-közeli nyilatkozó jól informált volt úgy a belpolitikai, mint a háborús kérdéseket illetően. Ezt azért fontos leszögezni, mert az Északi Áramlat elleni terrortámadás kapcsán közölték, hogy „Voldimir Zelenszkij ukrán elnök kormánya … tervezte meg, és később… egy Kijev-barát csoport hajtotta végre ezt helyette”.
Ebből két dolog következik: 1) bár az ukránok és a nyugati szövetségeseik nyílt színen továbbra is azt hajtogatják, hogy Zelenszkij semmit sem tudott az akcióról, ez nyilvánvalóan nem igaz.
2) Olyan ukránbarát paramilitáris csoport nincs, amely képes lenne egy mélytengeri robbantás végrehajtására, de valószínűleg a Darja Dugina és Vladlen Tatarszkij elleni merénylet is meghaladná a képességét bármilyen lelkes „amatőrnek”. A szóban forgó „Kijev-barát csoport” tehát csak valamilyen szövetséges ország „kommandója” lehetett.
Ha nem az amerikaiak voltak, akkor leginkább a britekre és a lengyelekre terelődik a gyanú, de ez innentől kezdve már csak találgatás. Viszont azt nyilvánvalóvá teszi, hogy a Nyugat nem egységes, és a szövetségi rendszernek vannak olyan tagjai (vagy legalább egy), akik időnként figyelmen kívül hagyják az USA érdekeit és figyelmeztetéseit.
Visszatérve a cikkre: a tisztviselők világossá tették, hogy azért van szükségük az ukrán sikerekre, mert a „Biden-adminisztráció bízik abban, hogy a Washingtonba és Vilniusba (a NATO-csúcsra) látogató külföldi vezetőknek” majd villoghatnak az eredményekkel, így „lehetővé téve (Joe Biden) számára, hogy globális államférfiként lépjen fel.”
Ettől kezdve a Politico bennfentesei hosszasan ecsetelték, hogy az Egyesült Államok tekintélye csúnyán megkopott. A szaúdiak már nem veszik komolyan az USA-t, és sem a szép szó, sem a zsarolás nem hat rájuk. Ugyanez a helyzet Kínával, amely gazdasági és diplomáciai szempontból egyaránt sikeresen terjeszti ki a befolyását, és ássa alá az amerikaiak törekvéseit szerte a világon.
Miközben a biztonságpolitikai szakértők még ma is azt hajtogatják, hogy a BRICS-től nem kell tartani, mert Kína és India között súlyos feszültségek vannak, az öt informátor szerint a valóság az, hogy ha az ukránok nem nyernek – pontosabban az amerikaiak vezette koalíció nem lesz képes Ukrajnában legyőzni Oroszországot, akkor vége a nyugati dominanciának.
Mint kiderült, az USA úgy képzelte el a 21. századot, hogy maga köré gyűjti, és önmagától függővé teszi a világ „kis demokratáit”, és szembe állítja őket az „autokratákkal”: Oroszországgal, Kínával, Észak-Koreával és Iránnal. Csakhogy – mint fogalmaztak – „Naredra Modi indiai miniszterelnök… (politikája) ellentmond annak az érvelésnek”, miszerint a demokráciák, és így India helye is természetszerűleg az amerikai akolban van.
Tehát az USA jelenleg vesztésre áll. Abban a tekintetben mindenképpen, hogy Ukrajnában elveszítheti az eddig megkérdőjelezhetetlen hegemóniáját, a szövetségi rendszere széttöredezhet, az el nem kötelezett országoknak pedig a jövőben nem kell feltétlenül a Nyugathoz igazodniuk, ha el akarják kerülni a színes forradalmakat, vagy azt, hogy demokráciává bombázzák őket.
A Politiconak névvel nyilatkozó Kori Schake, az American Enterprise Institute kül- és védelempolitikai tanulmányok igazgatója mindenzt úgy fogalmazta meg: „A ma hozott döntéseink egy generációra hatással lesznek az amerikaiak békéjére és biztonságára.”
Tekintettel arra, hogy az ő békéjük és biztonságuk záloga mások kizsákmányolása és pusztító imperialista háborúk sorozata, csak örülni tudunk annak, hogy az „ötöknek” a jelek szerint igaza lesz.
