Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Az iraki hatóságok megkezdik a még megmaradt külföldi csapatok kivonásának előkészítését az ország területéről. Ezt a köztársaság miniszterelnöke, Mohamed al-Szudani jelentette be – írja a Reuters.
Egy nappal azután, hogy egy bagdadi amerikai légicsapásban meghalt egy „Irán-barát” milícia parancsnoka, Mustak al-Dzsavari, al-Szudani felháborodásának adott hangot. Rámutott, hogy az ilyen akciók elfogadhatatlanok, megjegyezve, hogy al-Dzsavari csoportja aktívan részt vett az ISIS elleni harcban.
„A kormány kitűzi a kétoldalú bizottság munkájának megkezdésére vonatkozó időpontot, hogy intézkedéseket hozzon a nemzetközi koalíciós erők iraki jelenlétének végleges megszüntetésére” – áll a miniszterelnöki hivatal közleményében.
A nemzetközi misszió mintegy 2500 katonája tartózkodik jelenleg Irakban. Céljuk hivatalosan a helyi katonák kiképzése és az ISIS támadásainak megakadályozása. Hogy valójában mi, arra mindjárt visszatérünk.
A cikk megemlíti még, hogy az Irakban és Szíriában állomásozó amerikai erőket az elmúlt hónapokban több támadás érte, amelyek a palesztin-izraeli „konfliktus” eszkalálódása után kezdődtek. December 8-án pedig rakétát lőttek ki a bagdadi amerikai nagykövetségre.
Washington felszólította Bagdadot, hogy vizsgálja ki az incidenst és büntesse meg a felelősöket. Az Egyesült Államok ezután a Kataib Hezbollah síita csoport és a hozzá kapcsolódó szervezetek több létesítményére mért csapást iraki területen.
No, és akkor itt máris feltehetjük a kérdést, hogy milyen jogon?
A nyugati imperialisták ugyebár hivatalosan kivonultak az országból, 2021. december 9-vel. Egyúttal ott is felejtették magukat tanácsadóként és kiképzőként. Visszanézve az akkori híradásokat, mondjuk úgy, társadalmi igény erre nem volt. Ami pedig a politikait illeti – a történet washingtoni olvasata szerint Bagdad kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy maradjanak a tanácsadók és kiképzők.
És van egy másik olvasta a történetnek. Az, amelyik inkább igaz. Ez egy fokkal bonyolultabb, mert egy kicsit ismerni kell hozzá Irakot.
Szaddám Huszein és rezsimje szunnita volt. Irak lakosságának kétharmad része viszont az iszlám síita irányzatának követője. A síiták több szent helye is Irak területén található, és a szomszédos Irán a legnagyobb és legerősebb síita állam a muszlimok világában.
Amikor a háborús bűnös amerikai vezetés úgy döntött, hogy a csatlósaival demokráciává bombázza Irakot Szaddám rezsimjével együtt elsöpörte azt az állami struktúrát is, amely túlhatalmat biztosított a szunnitáknak.
A washingtoni társadalommérnökök számára az arab – arab. Nyilván nem gondoltak bele, hogyha választásokat tartanak az országban, akkor a térségbeli legnagyobb riválisuk, Irán malmára hajtják a vizet.
Persze, hogy a síiták kerültek többségbe. A szunniták egy eretnek és agyhalott csoportja meg kivonult a sivatagba, és természetesen minden külső segítség és ösztönzés nélkül létrehozta a se nem Iszlám se nem Államot (ISIS). A többi nagyjából ismert.
Viszont a folytatásból ki kell emelni, hogy a terroristák elleni harc során az amerikaiak vezette koalíció döntően a Szíriával határos észak-iraki tartományokra koncentrált, ahol az olajmezők vannak. Irán, a Hezbollah és az iraki milíciák meg azokra a területekre, ahol a tömegek élnek. Az egyszerű emberek, akik nem szeretnék, ha felrobbantanák őket egy hétköznapi bevásárlás során, vagy elrabolnák a gyermeküket az iskola elől, hogy szexrabszolgát csináljanak belőlük.
A nyugatiak bombázgattak, néha válogatás nélkül, majd elfoglalták az ipari területeket. A libanoniak és az irániak pedig fegyvereseket küldtek a lakosság védelmére. Nagyon leegyszerűsítve ez volt a helyzet. Washingtonban meg valahogy nem fogták fel, miért szeretik az emberek jobban a velük együtt élő; vallásilag, kulturálisan velük egyívású „barbárokat”, mint őket, a civilizált demokratákat.
Arra viszont rájöttek, hogy Irán a távozásuk után benyomulhat a helyükre, ami ráadásul azzal is fenyegetett, hogy miután az Aszad-rendszert nem tudták megdönteni, a Közel-Keleten létrejön egy Libanonból, Szíriából, Irakból és Iránból álló hatalmas tömb, amely anticionista, antiimperialista, Nyugat-ellenes, ráadásul orosz- és Kína-barát.
Az Egyesült Államoknak – alighanem Izrael heves egyetértésével – erre az volt válasza, hogy 2020-ban meggyilkolták Kászem Szolejmánit, az iráni Iszlám Forradalmi Gárda parancsnokát, úgy miheztartás végett. És mint már írtuk, kivonultak, de mégsem.
Apropó Szolejmáni. Ő az, akinek a sírjánál most – amikor Irak forrong a gázai háború miatt, Irán és a Hezbollah pedig szintén nagyon kemény hangot üt meg, és a velük szövetséges jemeni húszik hajókat zaklatnak – terrortámadást hajtott végre a tetszhalott állapotban lévő ISIS. Állítólag. Az pedig a CIA különleges hatékonyságát és nem az érintettségét bizonyítja, hogy a merénylet után az amerikaiak szinte azonnal bejelentették: igen, ők voltak, bizonyítékaik vannak rá.
Ühüm.
És az egésznek semmi köze nincs al-Dzsavari ezzel párhuzamosan végrehajtott levadászásához. Az két külön ügy… Csak egy időben zajlottak.
A helyzet tehát az, hogy az amerikaiak eltöltöttek 20 évet Irakban, de semmit nem értettek meg az országból, annak kultúrájából, történelméből és a vallásosságából. Viszont kiszivattyúztak onnan egy valag pénzt, beavatkoztak a politikai és gazdasági folyamatokba, és legyilkolták az ISIS elleni háború úgy mond népi hőseit.
Erre most al-Szudani ki akarja rúgni őket a sleppjükkel együtt. Baromi hálátlanok ezek az irakiak. Tényleg.