Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Napokon át címlapon tartott a nyugati sajtó egy történetet, amely szerint az oroszok a NATO elleni támadásra készülnek, ezért a nyár végéig be akarják venni Kijevet, és az amerikai elnökválasztás miatti kavarodást kihasználva rávetnék magukat a Baltikumra.
A lavinát a német Bild indította el azzal, hogy bemutatott egy állítólag titkosított Bundeswehr-iratot, amely 2024 februárjától havi bontásban részletezi a várható eseményeket, és az azokra adandó válaszlépéseket.
A hírrel bizonyára ti is találkoztatok, ezért itt csak annyit emelnénk ki belőle, hogy a dokumentumban az orosz kisebbség helyzetét jelölték meg Moszkva ürügyeként.
No, mi ezzel az egésszel a bajunk?
1. Ha valóban egy titkos hírszerzési jelentést, vagy az azon alapuló minősített elemzést szellőztette volna meg a bulvárlap, már rég az egész szerkesztőséget begyűjtötték volna az alkotmányvédelmi hivatal és a szövetségi bűnügyi iroda munkatársai. Ez nem történt meg, tehát a sztori nem sztori. A Bundeswehr-forgatókönyve csak valamilyen belső felhasználásra készült „sci-fi”.
2. A másik lehetőség – ami nem zárja ki azt, hogy a dokumentum csak a fantázia szüleménye – a szándékos szivárogtatás. Ezt erősíti egyébként a cikk utóélete is: a németek kínos magyarázkodásba kezdtek, az oroszok berágtak, és megfenyegették Berlint, majd ezek után a StratCom, a NATO stratégiai kommunikációs központja közölte, hogy a Bild valójában egy szituációs gyakorlat szöveges leírásából közölt részleteket.
De akkor miért érdekes ez az egész?
1. A StratCom tájékoztatása szerint a közelmúltig a gyakorlatokat fiktív helyek és célpontok elfoglalására vagy megvédésére hegyezték ki. Tehát például a Ramon Esperanza tábornok vezette Valverdei Köztársaság megszállására. Méghozzá azért, hogy senki se érezze sértve vagy fenyegetve magát, és elkerülhetőek legyenek a tragikus félreértések.
Szokták mondani, hogy a világ 1983-ban volt a legközelebb a harmadik világháború kitöréséhez, a NATO ugyanis nem tájékoztatta megfelelően a szovjet vezetést az Able Archer fedőnevű hadgyakorlatáról, amelyet a méretei és az összetettsége miatt a Nyugat első csapásra tett kísérletének lehetett tekintetni, különösen azért, mert valós koordinátákat használtak.
Most kiderült, hogy az atlantisták immár nem Mordor fekete seregeinek inváziójára készülnek, hanem azt gyakorolják, miként lehet megverni és Moszkváig üldözni az oroszokat. Ezzel visszatértek egy olyan metódushoz, amely egy a mostanihoz hasonlóan feszült nemzetközi környezetben már majdnem nukleáris infernóba vezette a világot. Okos – mondanák erre Székelyföldön.
2. A Bild cikkének egyik a NATO által remélt hozadéka az lehet, hogy némi nyugtalanságot szül a Kremlben. Ha az észak-atlanti szövetség a balti állásainak megerősítésére készül, akár csak elméletileg, arra Moszkvának reagálnia kell, például úgy, hogy erőforrásokat von el Ukrajnából. De legalábbis készen kell állnia arra, hogy ezt bármikor megtegye.
3. Ami a balitakat illeti, a speciális katonai művelet megindítása előtt sem idegenkedtek túlzottan a náci hagyományok ápolásától, gondoljunk csak az egykori SS-katonák egyre fogyatkozó tábora által rendezett lettországi kerekesszékes „díszszemlékre”.
Azóta viszont eljutottunk odáig, hogy szabályosan ki akarják szorítani az asszimilációt elutasító oroszajkú lakosságot a területükről. (Vicces egyébként, hogy a múltban és bizonyos értelemben most is a német katonák mögé bújva nyílt ki a csipájuk, és lett akkora a szájuk, mint a Brandenburgi kapu.) A múlt vasárnaptól ezt úgy folytathatják, hogy „titkos Bundeswehr dokumentum” bizonyítja: ha emiatt Moszkva felemeli a szavát, az azt jelenti, hogy invázióra készül, és az Elbáig újra el kar foglalni mindent.
4. Olaf Scholz időről időre meginog, és olyan kijelentésekre ragadtatja magát, hogy az ukrajnai háború lezárásához Oroszországgal is tárgyalni kell. Ezt nyilván nem azért mondja, mert olthatatlan békevágyat érez magában, hanem azért, mert a német iparnak baromira hiányoznak az orosz nyersanyagok és energiahordozók.
Magyarul, ha a német gazdák nem szántják be a földbe orosz műtrágya hiányában őt és a kormányát, könnyen előfordulhat, hogy az ipari lobbi fogja bezúzni, és beépíteni az EU-s szabványoknak megfelelően újrahasznosított elemekből készült valamelyik Passátba.
Nem véletlen, hogy amikor a Bild előállt a történetével, a kabinet és a Bundeswehr vezetése azonnal laposkúszásba ment át, és elkezdett sunnyogni, a StratCom igazgatója viszont rájuk húzta a vizes lepedőt, és világgá kürtölte, hogy igen-igen, ezek a tervek léteznek, és a németek készítették. Ez aligha könnyíti meg a német-orosz diplomáciai kapcsolatok felmelegítését.
Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a szóban forgó cikket valószínűleg a NATO rendelte meg a Bildtől. Oroszország nem készül semmiféle katonai akcióra a Baltikum ellen – nincs oka rá. Viszont, ha a balti oroszok jogainak tiszteletben tartását és az európai normák betartását követeli, egyből rásüthetik, hogy ürügyet keres a harmadik világháborúhoz.
Egyébként az oroszokkal a lettek bánnak a legmostohábban és véletlenül a StratCom igazgatója is lett.
Továbbá az a tény, hogy a NATO kifejezetten az orosz célpontok leküzdését gyakorolja, a Kremlt a védelmi doktrínája átgondolására késztetheti. S mivel az egész történet főszereplője Németország és a Bundeswehr, a jól megkomponált, lényegében álhír körüli felhajtás az amerikai érdekeknek megfelelően árnyékot vethet az amúgy sem rózsás orosz-német kapcsolatokra.
