Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Európában emberemlékezet óta ez a a legfontosabb választási év, és a Politico brüsszeli kiadása szerint emiatt időszerűvé vált a „lelki önvizsgálat”, ugyanis elképesztően megerősödött a szélsőjobboldal és a többi „rendszerellenes” erő.
A lap úgy véli, hagyományosan ezt a migrációtól való félelemmel, a világjárvány kezelésével kapcsolatos elégedetlenséggel, valamint az EU Ukrajnának nyújtott támogatásának növekvő elutasítottságával, és a gázai háború miatti megosztottsággal szokás magyarázni.
„Van azonban egy másik erőteljes hajtóerő is, amelyről sokkal ritkábban esik szó: a korrupciós botrányok hulláma, amely az elmúlt években végigsöpört Európa politikai intézményrendszerén, és amely bőséges táptalajt szolgáltat a szélsőjobboldali pártoknak, amelyek a »rendszert« reménytelenül korruptnak és a »normális« emberek kárára kitaláltnak állítják be.”
Egyre jellemzőbb a szavazókra – olvasható a cikkben –, hogy „az egész politikai osztályt megbízhatatlannak tartják, és vonzódnak a pártok gyakran radikális (ha nem éppen irreális) politikai problémamegoldó receptjeihez.”
Úgy tűnik, az amerikai lap leányvállalatánál nagysokára ugyan, de végre sikerült feltalálni a melegvizet.
A probléma ezzel csak az, hogy a „szélsőjobboldali” és „rendszerellenes” erők évtizedek óta szajkózzák: az uborka görbülete helyett a valós problémákkal kellene foglalkoznia a brüsszeli elitnek. De nem vette őket komolyan senki.
Íme két valós és aktuális példa: csak azért beolvaszttatni és újraveretni 27 millió darab eurocentest mert valakinek az uniós döntéshozók közül nem tetszik rajta az egyik csillag formája épp olyan őrültség, mint környezetvédelmi megfontolásból lekapcsolni a német atomerőműveket, és alternatíva nem lévén, fokozni a széntüzelést.
Az elmúlt 15-20 évben sokan, köztük professzorok hívták fel újra és újra a figyelmet arra, hogy a politikai elit kezdi elveszíteni a kapcsolatát a valósággal.
Mi volt erre a válasz? A kritikusokra a legjobb esetben rásütötték, hogy populisták. Ha pedig túl kellemetlenekké váltak, akkor előbb-utóbb kiderült róluk, hogy 1962-ben valaki látta őket egy padon olvasgatni a Mein Kampfot, részt venni egy titkos anarchista gyűlésen vagy egy gruppen partin.
A karaktergyilkosság, a nyilvános megalázás, rosszabb esetben az elhallgattatás, az állásvesztésre ítélés, a koholt vádak alapján indított eljárások – ezek mind benne voltak és benne vannak a brüsszeli bürokraták és a helyi elitek eszköztárában. Ez nem fantazmagória.
A német „jogállamban” éppen az vizsgálják a belügyi és az igazságügyi tárca jogászai, az alkotmányvédelmi hivatallal karöltve, hogy milyen ürüggyel tilthatnák be az AfD-t. Az eurokrata lengyel kultuszminiszter nyíltan semmibe veszi az alkotmánybíróság döntését, mire a főnökét, Tuskot megdicsérik Brüsszelből.
Az unió egy korrupcióellenes ügyészséget akar ráerőltetni a tagállamokra, miközben senki nem vizsgálhatja Ursula von der Leyen és a Pfizer vezetése közötti sms-váltásokat. Ha Németországba ment volna a BYD, az rendben van, de mivel Magyarországra jönne, ezért eljárás indult, aminek a végén meglehet, a kínaiaknak két választása marad: Bajorország vagy semmi.
Az EP-képviselő Eva Kailit és több társát begyűjtötték, mert állítólag Katar megvesztegette őket. Nagyon látványos volt az akció, de abban a pillanatban elcsitult a botrány, hogy kiderült, az EU-nak nagymennyiségű katari gázra lenne szüksége…
Ragozhatnánk ezt holnapig, de felesleges, mert úgysem fog változni semmi – ha az eliteken múlik.
Ott van például Manfred Weber, az Európai Néppárt csúcsjelöltje, aki éveken át ekézte a magyar kormányt, mert az csúnyán bánik a migránsokkal, és helyeselt, amikor a méregzöldek be akarták tiltani a fosszilis üzemanyaggal hajtott autókat. Most azzal kampányol, hogy mégsem olyan rossz az a dízel, és nem lehet mindenkit csak úgy beengedni az unióba.
Ki hisz neki? Ha rá szavaztok be fogja tartani az ígéretét? Dehogy, hiszen a „szélsőjobboldali” és „rendszerellenes” erőkkel ellentétben úgy változtatja a politikai programját, ahogy a szél fúj, és ahogyan az anyagilag neki jobban megéri.
Igen, igaza van a Politico-nak. Egyre több embernek van elege a migránsokból, Ukrajna támogatásából, a tudományt háttérbe szorító korrupcióból és ideologikus megoldásokból. De ezen semmiféle önvizsgálat nem segít, hacsak nem az az eredménye, hogy a teljes politikai elit visszavonul. Ki-ki az őt megillető helyre: száműzetésbe vagy börtönbe.
Azt a bizalmat, amit a globalista érdekeket kiszolgáló európai politikai osztály eljátszott nem lehet visszaszerezni. Nem engedhetjük meg nekik, hogy visszaszerezzék; hogy még egyszer ezekre az elitekre bízzuk a jövőnket, mert már így sem biztos, hogy van jövőnk.
Radikális, ha nem éppen irreális receptet kínálnak a problémákra a rendszerellenes pártok? Lehet, de semmi sem irreálisabb annál, minthogy ez a korrupt, euroatlantista bagázs, amelyet réges-rég zsebre tettek a globalisták, majd hirtelen megváltozik.
Nem fog. És ilyen helyzetekben a radikális lépések is jobbak, mintha nem lépünk semmit!
