Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Az orosz elnök 2023 februárjában fogadta el a 2035-ig tartó időszakra vonatkozó, az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos állami politika alapelveinek módosítását, amelyben közvetve Kína, közvetlenül pedig a haditengerészet is szerepet kapott – derült ki a Magyar Hírlap elemzéséből.
A cikk szerint Oroszország poláris stratégiájának korábbi, 2020-as változatban még az volt a feladat, hogy „kétoldalú alapon és a többoldalú regionális együttműködési formátumok – köztük az Északi-sarkvidéki Tanács, a sarkvidéki ötök” és a Barents Euro-sarkvidéki Tanács – keretében erősítse a jószomszédi kapcsolatokat az északi-sarkvidéki államokkal”.
Az ukrajnai háborúra adott nyugati válasz – többek között Svédország és Finnország csatlakozása a NATO-hoz – sok mindent megváltoztatott. A sarkvidéki tanácsban ugyanis az oroszok mellett az USA, Kanada, Izland, Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország képviselteti magát, illetve Dánia Grönlandot. Független tagja tehát már nincs.
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete már a 2000-es évek végén kiemelt figyelmet fordított a sarkvidékre. Az öt skandináv állam pedig egy „mini NATO-t” is létrehozott, amelynek célja egy a WikiLeaks által kiszivárogtatott bizalmas irat szerint „szemmel tartani a jegesmedvéket és az oroszokat.” A nyugati szövetségesek emellett kifejezetten törekedtek a Balti-tenger „védelmének biztosítására”.
Vagyis az elmúlt 15-20 évben a Nyugat nemcsak Moszkva nagy ambícióinak megvalósítását igyekezett fékezni, ellehetetleníteni, de az alapvető gazdasági és biztonsági érdekekeit is tudatosan fenyegette.
Ebben a helyzetben az oroszok prioritása természetesen már nem a „jószomszédság” erősítése, hanem „a külföldi államokkal való kapcsolatok fejlesztése kétoldalú alapon, a megfelelő többoldalú struktúrák és mechanizmusok keretében”. Ez virágnyelven azt jelenti, hogy bárkivel hajlandóak együttműködni, olyan államokkal is, amelyek szeretnék ugyan megvetni a lábukat Északon, eddig nem volt rá lehetőségük, hiszen a „poláris klub” zárt volt.
Egyszerűbben fogalmazva: a NATO utat tört Kínának (és Indiának) az északkeleti átjáró felé.
Nem véletlen, hogy Vlagyimir Putyin az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos állami politika alapelveinek módosítását néhány héttel Hszi Csin-ping moszkvai látogatása előtt fogadta el. És a csúcson a felek meg is egyeztek abban, hogy a jövőben közösen dolgoznak tovább a poláris biztonság megerősítésén, valamint az északi tengeri útvonal fejlesztésén.
Kevesebb mint egy év alatt csak a Kuril-szigeten 29 projekt indult el, az oroszok pedig felpörgették a jégtörők gyártását: várhatóan évről évre szolgálatba állítanak egy újabbat. Sőt, idén a haditengerészet megkapja az első 23550-as tervszámú jégosztályú járőrhajót, az erősen felfegyverzett Ivan Papanyint.
A cikk egyébként azt is kiemeli, hogy Szibéria hajózható folyóin keresztül az északi tengeri útvonalról elérhetőek Közép-Ázsia országai. Tehát az orosz-kínai együttműködés új távlatokat nyit Moszkva és Peking számára a kereskedelem és a védelmi politika területén egyaránt.
Ehhez szerintünk érdemes hozzátenni azt is, hogyha a poláris stratégia megvalósítása a kijelölt úton halad tovább, egy esetleges tajvani háború legnagyobb kárvallottja megint csak az EU lesz, hiszen a Szuezi-csatornát őrző Egyiptom belépett a BRICS-be, a húszik akciói pedig rámutatták az Irán által is fenyegetett Vörös-tengeri útvonal sebezhetőségére.
Egy ilyen helyzetben Európa csak rossz lehetőségek közül választhat: teljesen megszakítja a kereskedelmi kapcsolatait Kínával, a forgalmat igyekszik átterelni sokkal hosszabb és drágább útvonalakra, vagy attól az Oroszországtól kér segítséget, amellyel Moszkva minden igyekezete ellenére összerúgta a port az USA kedvéért.
Kína ellátása eközben a sarki tengereken át biztonságosan megoldható lenne. Egyedül Japán vagy Dél-Korea zavarhatna be a képbe, már amennyiben vállalni merik a konfrontációt az atomhatalommá vált Észak-Koreával.
De, ha ettől a háborús forgatókönyvtől eltekintünk, akkor is igaz az, hogy a Nyugat a szűklátókörűsége miatt a NATO agresszív, oroszellenes politikájával saját maga ellen dolgozik, hiszen immár nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Oroszországgal és Kínával áll szemben – az Északi-sarkon is.
