Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
„Az angolszászok akciói közvetlen veszélyt jelentenek a nemzetközi békére és biztonságra, és aláássák az egyetemes nemzetközi jog elsőbbségén és az ENSZ központi szerepén nyugvó világrendet.”
Az idézet Vaszilij Nebenzjától, Oroszország ENSZ-nagykövetétől származik, és az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén hangozott el, amelyet Moszkva az Irak és Szíria elleni amerikai csapások miatt hívott össze.
„Az amerikai légierő nagyszabású csapásai, amelyek civilek és katonai személyzet halálát, több tucat létesítmény tönkretételét és megrongálását eredményezték, ismét megmutatták az Egyesült Államok közel-keleti politikájának agresszív lényegét és a nemzetközi jog normáinak Washington általi teljes elhanyagolását” – mondta az orosz diplomata.
Hozzátette azt is, a nyugati PR-kampány ellenére „az Egyesült Királyság Királyi Légierőjének részvétele az Egyesült Államok támadásaiban senki számára nem keltheti egy bizonyos nemzetközi koalíció illúzióját.” Merthogy Washington és London úgy igyekszik beállítani a közel-keleti csapásméréseit, mint egy széleskörben elfogadott és támogatott akciót.
Hogy pont az oroszok hivatkoznak a nemzetközi jog elsőbbségére, az talán egyesekben visszatetszést kelt, ugyanakkor Nebenzja értékítélete tényszerű.
Gondoljunk csak bele: a vietnámi háborúra, a grenadai és a panamai invázióra, az Öböl-háborúra, Jugoszlávia bombázására, a koszovói háborúra, az afganisztáni háborúra, az iraki háborúra és a polgárháborús Szíria vagy Líbia bombázására sem az USA, sem az Egyesült Királyság nem kapott ENSZ-felhatalmazást!
Nem véletlenül ragadt rá az Államokra a „világ csendőre” jelző. Persze, még ez is valahol eufemizmus, a valóság megszépítése, hiszen a csendőröket is kötik a jogszabályok. Washingtonban viszont úgy vélik: a törvények felett állnak, és a nemzetközi szerződések vagy az ENSZ csak arra van, hogy másokat kordában tartsanak.
Ezt – többek között – George W. Bush nyíltan ki is mondta 2003-ban. A Los Angeles Times korabeli tudósítása során egy haditengerészeti támaszponton „felsorolta azokat az országokat és csoportokat, amelyek támogatásukról biztosították az Irak elleni katonai fellépést, és felszólította az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy engedélyezze a katonai erő alkalmazását, máskülönben egy »hatástalan, jelentéktelen vitatársasággá« válik.”
„A döntés az ENSZ számára ez: Ha mond valamit, az jelent valamit? El kell dönteniük: Ha lefektetnek egy határozatot, jelent-e az valamit?” – fogalmazott arra utalva, hogy a támadás mindenképpen megindul. Tehát, amennyiben az ENSZ nem ad felhatalmazást vagy kifejezetten megtiltja az erő alkalmazását, azzal nem ér el semmit, legfeljebb a saját súlytalanságát bizonyítja.
Szóval, ennyit érnek az angolszászoknak a második világháború után kialakított világrend játékszabályai. Semmit. De ez általában igaz a Nyugatra is, amely az USA és/vagy Nagy-Britannia törvénytelen háborúi miatt sosem vetett ki szankciókat a britekre és a jenkikre.
Rájuk nem más szabályok vonatkoznak, hanem semmilyen szabály nem vonatkozik.
