Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A Corriere della Sera szerint az a vállalat, amely ma új gyárat akar nyitni Európában, Magyarországot vagy Szlovákiát választja. Példaként említi, hogy a kínai BYD is Magyarország mellett döntött első európai üzemének helyszíneként.
– Egy fontos lehetőséget elszalasztottunk. Rá kellene ébresztenünk a kínaiakat arra, hogy jó lehetőség Olaszországban beruházni – idézi a cikk az egyik olasz vállalkozót.
Elsőre talán nem jön át mindenkinek, de ez egy egészen „szórakoztató” hír. A helyzet ugyanis az, hogy Giorgia Meloni tavaly kivezette Itáliát az Övezet és Út (BRI) Iniciatívából. Úgy is fogalmazhatunk, hogy rácsapta az ajtót a kínaiakra. Most meg tartaná a markát…
A hivatalos indoklás az volt, hogy a járványos években nem érkezett túl sok befektetés Olaszországba. De a háttérben egészen más állt. Hogy mi, arról a Politico 2023 nyarán a következőket írta:
„…a nyugati demokratikus országok a BRI-re Peking geopolitikai érdekeinek trójai falovaként tekintenek – és ha a Kínával kötött BRI-memorandum megújítása árt Olaszországnak a transzatlanti demokratikus szövetségeseivel való kapcsolatainak –, Olaszországnak bölcs döntést kell hoznia.”
Az euroatlantista propagandalap szerint „Ha Olaszország megbecsült demokratikus hatalom akar maradni, amely elkötelezett a demokratikus értékek és intézmények hazai és külföldi megerősítése mellett, akkor aktívan elő kell mozdítania egy értékalapú gazdasági szövetség létrehozását – kezdve a G7-ekkel, az EU-val és a különböző transzatlanti demokratikus szövetségesekkel. Ezért az ilyen partnerekkel való politikai és gazdasági kapcsolatok fontossága messze felülmúlja a Kínával való gazdasági kapcsolatok jelentőségét.”
A cikk legizgalmasabb mondata pedig így hangzik: „a világ demokráciáinak össze kell fogniuk, hogy egységesen reagáljanak, és mi a demokratikus országok értékalapú gazdasági »NATO-jának« létrehozását szorgalmazzuk.”
Arról van tehát szó, hogy a korábbi elveit félretéve Meloni a nagyobb haszon reményében vagy éppen a nyugati zsarolás hatására szakított Kínával, most pedig sírnak az olaszok, mert az EU-tól és az USA-tól az ígéreteken túl nem kapnak semmit.
Itt érdemes hangsúlyozni, hogy Brüsszel nem csak Magyarországtól, hanem Olaszországtól is jelentős összegeket tartott vissza! Mindeközben az Itáliában irányuló kínai közvetlen külföldi tőkebefektetések a 2015-ös 573 millió euróról 2018-ra 4,9 milliárd euróra nőttek. 2019-ben 2,5 milliárd, 2020-ban 810 millió euró áramlott be Kínából Olaszországba köszönhetően a BRI-nek és a jó kapcsolatoknak, amelyeket tavaly Giorgia Meloni kormánya szétvert.
Az itthon érthetetlen okból sztárolt háborúpárti, a migránsok európai szétosztását szorgalmazó miniszterelnök tehát csúnyán eltaktikázta magát, ha arra számított, hogy a Nyugat segít neki talpra állítani az olasz gazdaságot. Ha pedig a nyomás hatására döntött úgy, ahogy, akkor az ő példájából is leszűrhetjük: az euroatlantisták kutyába sem veszik a szövetségeseiket.
És mi a tanulság? Az olyan országok számára, amelyek az EU-ba igyekeznek, azt, hogy jobban teszik, ha nem lépnek be. Hazánk számára pedig az, hogy a keleti kapcsolatainkat mindennél jobban meg kell becsülnünk, mert a Nyugattól jóra nem számíthatunk!
