Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A zaporizzsjai régióból, Mariupolból, Luhanszkból, Szimferopolból és Krasznojarszkból tizenegy gyermek térhet haza hamarosan Ukrajnában élő rokonaikhoz. Néhányan közülük már találkoztak szeretteikkel. Erről Marija Lvova-Belova orosz gyermekjogi elnöki biztos sajtószolgálata számolt be az RT-nek.
„Ez a gyermekek negyedik és legnagyobb csoportja a gyermekjogi ombudsman és családegyesítési hivatalának tevékenysége során, amelyet az orosz elnök nevében végeznek” – olvasható a közleményben.
A megfogalmazás egyébként nem pontos, a közölt adatok szerint ugyanis az érintettek zöme árva. Egy részük rokonokhoz kerül, de van, akit szomszédok, vagy éppen az elhunyt édesanyjuk egykori barátja, élettársa fogad örökbe.
A családegyesítés során Katar közvetített, és figyelemre méltó, hogy – mint fentebb írtuk – néhányan már találkozhattak szeretteikkel, jövőbeni gondviselőjükkel. Igen, ez azt jelenti, hogy „különleges hadművelet” ide vagy oda, adott esetben ukrán állampolgárok is beutazhattak Oroszországba a gyermekek érdekei miatt.
Egyébként a cikkben bemutatott fiatalok többsége ukrajnai orosz vagy „félorosz”, és ez valószínűleg általában is igaz azokra a gyerekekre, akikről a nyugati sajtó „deportáltakként” írt rendszeresen.
Ó, igen… A nyugati sajtó! Bizonyára mindenki emlékszik rá, hogy Vlagyimir Putyin és Lvova-Belova ellen a kijevi rezsim és szponzorai nyomására a hágai bíróság a gyerekek „illegális elhurcolása” miatt adott ki háborús bűnök elkövetésének gyanújával nemzetközi elfogatóparancsot.
Az ezt kísérő hírverés sokat elárul az euroatlanti propagandamédiumokról. Ha rákeresünk a témára, a Google találati listáján a fősodratú orgánumok cikkei között találunk olyat, amelyben tényként állítják, hogy az oroszok 200 ezer gyereket „hurcoltak el”. Majd ez a szám felment 700 ezerre. Aztán 20 ezerre olvadt…
Önmagában ez is elég lenne ahhoz, hogy kétséget ébresszen bennünk a hágai eljárás megalapozottsága iránt. Hiszen, ha valaki ellene elfogatóparancsot adnak ki, akkor az ember azt feltételezi, hogy nagy bizonyossággal tudják, mit követett el az illető. Ezek szerint azonban a nyugati vádlóknak fogalma sincs.
Ráadásul az „elhurcolt” gyerekek zöme, mint említettük, kelet-ukrajnai orosz vagy „félorosz”. Olyan szülők gyermekei, akik ellen Kijev 2014 óta vezetett irtóhadjáratot. Nyolc éven át nem számítottak. Terhet jelentettek, megtörendő vagy elűzendő embereket. Sokuknak talán éppen az ukránok ölték meg az apját a polgárháborúban és ukrán bomba vagy golyó végzett az édesanyjukkal 2022 februárját követően.
Másokat az ukránok szerint is kórházakból, árvaházakból vittek Oroszországba, messze a frontoktól és a bombaesőtől. Mit kellett volna velük tenni? Egy krónikus beteg gyermekkel vagy azokkal, akiknek senkijük sincs? Sorsukra hagyni? Átadni Kijevnek, hogy „jó ukránokat” neveljenek belőlük?
Az egyéb lehetőségekbe inkább bele se menjünk. Csak halkan jegyezzük meg, hogy az ukrán határőrség tavaly elfogott egy férfit, akit a rendőrség azért keresett, mert árvaházi, illetve mélyszegénységben élő szülők gyermekeit „vásárolta” meg és adta el a szervdonornak…
Szóval, fegyverként használni ezeket a gyerekeket Oroszország ellen; eljátszani azt, hogy kicsit is számítanak a kijevi rezsimnek – nincs rá jobb szó – undorító.
Az elérhető, és az ukránok által is hitelesített adatok szerint egyébként eddig több mint félezer gyermeket szállítottak vissza Ukrajnába, miután megoldódott az elhelyezésük, és az mindenen érintett fél meggyőződött arról, hogy tényleg jó helyre kerülnek.
Az a bizonyos „Kelet-Ukrajna” nem más, mint az Ukrajnától elszakadni kívánt
és érvényes szavazás után már Oroszországhoz tartozó, több mint 80%-ban orosz lakosságú, összefüggő területek, a
Donbasz:
– Donyeck;
– Luganszk;
– Herszon;
– Zaporozsje.
– a Krím-félsziget pedig sosem volt az ukránoké, azt az átmeneti Szovjetunió idején az alkoholista SZKP-főtitkár adományozta Ukrajnának.
Putyin pedig érvényes szavazás után visszavette azt, ami mindig is az általa vezetett Oroszországhoz tartozott, annak tulajdona.
Részletes ismereteim vannak arról, hogy:
1. Az egész ügy onnan indult ki, hogy OBAMA ÉS POROSENKO, akkori ukrán bábelnök KÖZÖSEN TERVELTÉK KI a 2014. július 17-én Latin-Amerikából hazafelé tartó PUTYIN ELNÖK KÜLÖNGÉPÉNEK LELÖVÉSÉT.
1. Egész nemzetközi bűnszövetkezet jött létre a merénylet érdekében. MINDKÉT GÉPET A HARCBAN ÁLLÓ DONBASSZ FÖLÉ TERELTÉK. Mindkét gép Boeing volt, MESSZIRŐL ÖSSZETÉVESZTHETŐ. Putyin gépe húsz perccel a maláj utasszállító lezuhanása után ért oda.
2. A hollandok az oroszokat vádolták meg, ELEVE. Vádjukat azonban ÖT ÉVIG SEM TUDTÁK BIZONYITANI. Ezért 2019 júniusában egy per indításat határozták el.
3. A holland titkosszolgálat – Vlagyimir Cemah nyugalmazott donyecki ezredes személyében vélte megtalálás a vád tanúját. AZ UKRÁN TITKOSSZOLGÁLATTAL ELRABOLTATTÁK ÉS KIJEVBE VITETTÉK Cemahot, hogy “felkészitsek” a perben teendő “vallomásra”.
4. Azokban a napokban zajlott Oszakában a G20 csúcstalálkozója. A Cemah elrablását követő napon Mark Rutte holland miniszterelnök bizalmasan kezelendő négyszemközti találkozót kért Putyintól, a lelőtt maláj gép ügyében. A találkozón kijelentette Putyinnak: KEZÜNKBEN VAN AZ AZ EMBER, AKI MAJD BIZONYÍTJA A MAGUK BŰNÖSSÉGÉT.
Nem tudta, hogy Putyin addigra értesült mind az ellene tervezett merényletről, mind Cemah elrablásárol. Kihasználva, hogy a holland kérte a bizalmas, négyszemközti találkozót, neki sem kellett visszafognia magát. Az utólagos fejleményekből sejthető: A HOLLANDUS FEJÉRE OLVASTA BŰNEIKET.
Úgy tűnik azonban, hogy eltaktikazta magát – várva a megfelelőbb alkalmat a NAGY LELEPLEZÉSRE.
Nyilvánvaló: HOGY AZT NE TEHESSE MEG, KITALALTAK A GYERMEKRABLÁS RÉMTÖRTÉNETÉT. AMI MIATT KIADTÁK ELLENE A NEMZETKÖZI KÖRÖZÉST. Így pedig már nem fog hinni neki senki.