Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!


„Ukrajna háborús stratégiája: Túlélni 2024 a 2025-ös győzelemért” – ezzel a címmel közölt cikket a Politico európai kiadása az ukrajnai háború második évfordulója alkalmából.

Muszáj hosszasabban idéznünk az atlantisták kórlapjából:

Ez a harmadik éve annak, hogy az ország teljes körű háborút vív Oroszországgal, és egy évtizede annak, hogy Moszkva illegálisan annektálta a Krímet, és kirobbantotta a kelet-ukrajnai konfliktust. A kezdeti támadás miatti kétségbeesés, majd a gyors fordulathoz fűzött szárnyaló remények után a frontvonal tényei most a stagnálás évét jelzik.

Senki sem tudott pontos útitervet adni 2024-re, de abban mindenki egyetértett, hogy három alapvető tényező fogja meghatározni az elkövetkező hónapokatt.

Először is, ez a tavasz a várakozások kezeléséről szól, mivel Ukrajnának nem lesz felszerelése vagy személyzete egy jelentős ellentámadás megindításához. Másodszor, Oroszország szövetségesei segítségével tüzérségi fölényt szerzett, és könyörtelen szárazföldi támadásokkal együtt ostromolja az ukrán állásokat. Harmadszor, nyugati légvédelem és nagy hatótávolságú rakéták, valamint tüzérségi lövedékek nélkül Kijevnek nehéz lesz hiteles, tartós védekezést indítani.


Az Oroszország által évente gyártott és visszaszerzett lövedékek becsült mennyisége 1 millió és 4,5 millió között mozog. „Ez a mennyiség jelentősen meghaladja az Ukrajna rendelkezésére álló tüzérségi lőszerek mennyiségét” – jegyezte meg egy észt védelmi minisztériumi tanulmány.

Ezzel szemben a nyugati nemzetek sietnek felpörgetni saját lőszergyártásukat, az Egyesült Államok azt tervezi, hogy a háború előtti 190 000 lövedékről 2025 végére évente mintegy 1 millió lövedéket gyárt majd.

Ez az év „a stratégiai építkezés és a védelem éve lesz mind Ukrajna, mind az euroatlanti közösség számára – a szükséges katonai és ipari bázis kiépítésének ideje” – mondta Hanno Pevkur észt védelmi miniszter.

„2025-re Ukrajna elegendő készséggel és eszközzel rendelkezhet Oroszország legyőzéséhez”.


Ben Hodges tábornok – az amerikai hadsereg korábbi európai parancsnoka – számára azonban az a tény, hogy Ukrajna életképes védelmet tart fenn, és továbbra is határozott marad, okot ad a pozitív gondolkodásra. „Túl sok a defetizmus” – mondta.

„Várjunk csak, ez a háború már 10 éve tart, Oroszországnak minden előnye megvolt, és 10 év után csak Ukrajna 18 százalékát birtokolják” – mondta Hodges.

Amire szükség van, magyarázta, az a nyugati vezetők egyértelmű elkötelezettsége – nem csak arra, hogy kitartanak Ukrajna mellett, ameddig csak szükséges, hanem arra is, hogy támogassák a háború tényleges megnyeréséhez szükséges fegyverekkel.

„Úgy gondolom, hogy Oroszország valójában rosszabb állapotban van, mint gondolnánk” – mondta Hodges.

Biztos hallottatok már arról, hogy a gyásznak öt fázisa van, és ezek közül az első a tagadás.


A pszichológiai szakirodalomban a védekezési (énvédő) mechanizmusok vagy (el)hárító mechanizmusok tudattalan lelki működések. Funkciójuk megakadályozni az „én”-t személyesen negatívan érintő, az önértékelést fenyegető, szorongáshoz, stresszhez vezető felismeréseket. Miközben az énképet jótékonyan védik a hibáival való bántó szembesüléstől, eltorzíthatják a valóság megfelelő érzékelését.

Ilyen szempontból (is) nagyon izgalmas ez az iromány. Nem véletlenül használtuk a Politicora a „kórlap” fordulatot. Nézzük csak meg! Olyan, mintha egy hat áttétes rákos szólna belőle:

Az első állítás, hogy csak egy kis kitartás kell, amíg a kemoterápia és a sugárkezelés tart. Aztán minden rendben lesz. Jövőre jön a győzelem! Miért? Mert csak. Jó, a 2024-es év úgy indul, hogy Oroszország lendületben, Ukrajna pedig híján van a pénznek, a paripának és a fegyvernek, és az egész éves kilátásai borúsak… De biztos nem fog elvérezni. Az csak másokkal történhet meg – vele nem. Ukrajna lesz a kivétel, ami erősíti a szabályt.

A második állítás, hogy léteznek csodák, illetve küszöbön az univerzális rákellenes gyógyszer felfedezése. Az USA 2025 végétől – ami praktikusan 2026-tól éreztetheti hatását – évi 1 millió lövedéket gyárt majd. Talán a többi szövetséges együttvéve szintén képes lesz elérni ezt a volument.


Így összességében az oroszoknak már „csak” másfélszeres fórjuk lesz. Vagyis az ukránoknak 2025- 2026-ban sem lenne esélye, hogy fölénybe kerüljenek. De Ukrajna már „2025-re… elegendő készséggel és eszközzel rendelkezhet Oroszország legyőzéséhez”. Persze.

A többszörös ellentmondás nem probléma, éppen ez a tagadás lényege. A tényekkel nem szabad foglalkozni. Csak letörik az embert.

A harmadik állítás pedig az, hogy minden fejben dől el. Az internet tele van olyan történetekkel, melyek szerint az agykontroll működik. Ha az ember nagyon erősen koncentrál rá, még azt is bevonzhatja, hogy kinő a balesetben leszakadt lába… Erről beszélt Ben Hodges tábornok is, aki szerint kerülni kell a negatív gondolatokat. „Túl sok a defetizmus.

Tehát pozitívan kell látni mindent. Az oroszok 2022-ben rohanták le Ukrajnát, és néha úgy tűnik, hogy félgőzzel csinálják, amit csinálnak. Ehhez képest a kijevi rezsimet elvben az egész „szabad világ” támogatja. Így elég rosszul hangzik, hogy az országuk 18 százalékát (valóján talán többet is) megszállva tartanak.

Ezen azonban könnyű segíteni. A teljeskörű háború kezdetét dátumozzuk vissza 2014-re. Így a „rák” terjedése máris nem tűnik olyan szörnyűnek, az ukrán helytállás pedig egyenesen csodaszámba megy. És akivel egyszer történt csoda, az okkal hisz annak megismétlődésében. Tehát nincs igaza annak, aki azt mondja: az ukránok helyzete kilátástalan, és a Nyugatnak Kijevvel egyetemben szembe kell néznie a valósággal.

Milyen valósággal?


Előző cikkA megsemmisülés felé rohanó Ukrajna már Irán ellen harcolna
Következő cikkMire készülhet az ukrán hadsereg a fehérorosz határon?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét