Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Annyiszor leírtuk már, hogy „működnek a szankciók” – háborús infláció, gazdatüntetések, energiaválság… Most jöjjön egy személyes történet!
A minap eltipegtem az egyik skandináv bútoráruházba. A neve mindegy is. Nem akarok kellemetlenséget okozni Ágnesnek, aki az ügyfélszolgálati pult mögül kedvesen ellátott a tanácsaival.
Négy lécre lett volna szükségem egy ágyrácshoz. Néhány éve vettem egy kihúzható kanapét, és a fiam addig ugrált rajta, amíg eltörött. Gondoltam nem kerülhet sokba, a tüzépen 350-400 forint métere a fának – a boltban biztosan drágább lesz, de legalább nem kell fúrni, faragni.
Ágnesvégighallgatott, majd lakonikusan közölte: „Inkább menjen át egy másik üzletbe.” Nem értettem, hát segített. Elmondta, hogy a kérdéses áru 6000 forintba kerül.
– Azért az egy kicsit sok négy 90 centis deszkáért…
– Igen, de egy kerül annyiba. A négy 24 ezer forint. Szóval, szerintem menjen át egy másik üzletbe, vagy ha tudja, inkább csinálja meg maga.
Ezek után felhomályosított róla, hogy a kanapéágy és az ágyrács is Oroszországban készül, a háború miatt a beszerzés bonyolult és drága lett, ezért a menedzsment úgy döntött, hogy a garancia lejártáig továbbra is ingyen cseréli a törött léceket, azon kívül viszont ennyi az annyi.
Mivel egy bizonyos lánc egy konkrét termékéről van szó, pontosan beleillő pótalkatrészt nem könnyű találni. Szóval, ha valakinek nincs kedve, ideje vagy bátorsága és kézügyessége fűrészt és fúrót ragadni, perkálhat. Méghozzá azért, mert valakik Brüsszelben és Washingtonban azt gondolták, ez majd térdre kényszeríti Vlagyimir Putyint.
De a történet ezzel még nem ér véget.
Ez a bizonyos skandináv vállalat tavaly februárban bejelentette, hogy már bezárta oroszországi áruházait, most pedig a gyárait adja el két helyi cégnek. Az adásvétel nem sokkal később megtörtént, az új tulajdonosok a multi egykori beszállítói lettek.
Adja magát a kérdés: ha teljesen kivonultak Oroszországból, hogy lehet az, hogy Ágnes szerint, aki bennfentes, egyes termékek változatlanul onnan érkeznek hozzánk?
A több lehetséges magyarázat közül az egyik, hogy a vállalat kivonulása mégsem volt teljes, titokban fenntarja az üzleti kapcsolatait korábbi partnereivel. Ez lehet egy átgondolt stratégia, de annak az eredménye is, hogy utóbb rájöttek: gyorsan és költséghatékonyan nem tudják a gyártást áttelepíteni, ezért még mindig, több mint egy év után is rá vannak utalva az orosz beszállítókra.
Egy biztos: az európai vásárlók nem jártak jól. Oroszországban viszont új logóval, de ugyanazokat a bútorokat most is meg lehet vásárolni, mint korábban. Ráadásul olcsóbban, ugyanis most már nem kell megfizetni a brand árát.
Az oroszok átvették az üzleteket, amelybe ugyanazokkal az orosz gépekkel, orosz munkaerő által, orosz anyagból készült bútorokat lehet vásárolni. Tehát ott semmit nem éreznek meg a történtekből. Illetve dehogynem! Az orosz tulajdonos nem viszi külföldre a hasznot, hanem belföldön fekteti be: új munkahelyeket teremt, fejleszt, stb.
Na, ezért mondják az oroszok, hogy ide nekünk a még több szankcióval!
Ha nektek is van egy személyes történetetek, amelyből kiderül, hogyan ütnek vissza a szankciók és a ruszofób intézkedések az unió polgárai, osszátok meg velünk kommentben a Facebook-oldalunkon!
