Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin a szavazatok több mint 87%-át szerezte meg a 2024-es oroszországi elnökválasztáson, amelyen a föderáció felnőtt állampolgárainak 73,22% adta le a voksát.
Az atlantisták még biztosan sokáig azon fognak csámcsogni, hogy Moszkva csalt, meghamisította az eredményt, de a teljes népességre vetített nem egészen kétharmados támogatottság szerintünk teljesen hihető.
Oroszország gazdasága fejlődik, területileg gyarapszik, a szociális háló erős, és az elmúlt bő 2 esztendő a nyugatos fiatalok és városi értelmiség jelentős részét is kijózanította. Oroszország soha nem volt és soha nem lehet az európai nemzetek egyenjogú tagja, amíg azoknak az Egyesült Államok a felettes énje.
Meg úgy egyébként is… Talán Szergej Lavrov jegyezte meg egyszer keserűen: „Oroszok vagyunk, minket sosem szerettek, legfeljebb féltek tőlünk. Hozzászoktunk.”
Szóval, ami az orosz választók millióit illeti, nem volt más választás – csak Putyin. Kinek szívből, kinek orrbefogva. Mindenesetre Oroszország jelenleg csak rá számíthat, és éppen ezért nem volt szükség bődületes csalásokra.
***
„Egy erős Oroszországról álmodtam. Remélem, hogy az eredmények lehetővé teszik számunkra, hogy ezt együtt érjük el” – jelentette ki a régi-új elnök a március 18-ra virradó éjszaka. Ahogy az évértékelőjekor, Vlagyimir Vlagyimirovics most sem az ukrajnai háborúra hegyezte ki a mondanivalóját.
Amikor erős Oroszországról beszél, Putyin mindenekelőtt egy olyan országra gondol, amely képes gondoskodni a polgárairól. Az elnöksége kezdetén a humán fejlettségi index tekintetében Oroszország a világ középmezőnyébe tartozott, most az első harmadba.
A várható élettartam a 2000-es 65-ről 72 évre nőtt. Az orosz gazdaság vásárlóerő-paritáson mérve megelőzte Németországét. És még sorolhatnánk… Ezek jelentik az igazi erőt.
Természetesen nem mellékes körülmény, hogy Oroszország katonailag is visszakerült a térképre. Bebizonyította: képes megvédeni magát és az érdekeit bárhol a világon. És nincs egyedül.
Erős szövetségesre talált Kínában, tiszteletet ébreszt mindenekelőtt az afrikai országokban: gondoljunk csak a nigeri puccsra! Mikor fordult elő utoljára, hogy tömegek vonulnak az utcára orosz zászlót lengetve és egy orosz vezető arcképével?
***
Vlagyimir Putyin új elnöki ciklusa fő feladatának tehát mindenekelőtt a társadalmi és gazdasági fejlődést szolgáló programok továbbvitelét jelölte meg. A nyugati sajtó persze nem ezt emelte ki, hanem az ukrajnai háborút.
Ez Moszkva számára valóban fontos, de nem az a cél, aminek minden mást alárendel, hanem egy akadály, amely minden más cél elérését hátráltatja. Nagy különbség!
Ahogy Putyin fogalmazott: „a feladatokat elsősorban a különleges katonai művelet keretében kell megoldani”. Akik tehát arra számítottak, hogy a választás után az elnök általános mozgósítást rendel el, és csúcsra járatja a háborút, pénzt és emberéleteket nem kímélve, most csalódott lehet.
Ha fokozzák is az oroszok az Ukrajnára helyezett nyomást, azt nem olyan mértékben fogják megtenni, hogy az a társadalmi békét és stabilitást veszélyeztesse. Sokan szeretnék ezt, nyilván, de Vlagyimir Vlagyimirovics nem fog kapkodni, és nem fog mindent egy lapra feltenni, amikor az idő az ő oldalán áll.
És valószínűleg a nukleáris holokauszt is – érdeklődés hiányában – elmarad.
„Úgy gondolom, hogy a modern világban minden lehetséges, de már mondtam, és mindenki számára világos, hogy [ezzel] egy lépésre [kerülnénk] a teljes körű harmadik világháborútól. Nem hiszem, hogy ez bárkinek az érdeke” – szögezte le a NATO és Oroszország közvetlen összecsapásának esélyeit firtató kérdésre.
***
Végezetül két fonots megjegyzést kell kiemelnünk az éjszakai sajtótájékoztatón elhangzottakból.
„Támogatjuk a béketárgyalásokat, de nem azért, mert az ellenségnek kifogyna a muníciója. És ha nagyon, komolyan, hosszú távon békés, jószomszédi kapcsolatokat akarnak kiépíteni a két állam között. És a szünetet nem az újrafegyverkezésre [akarják felhasználni] 1,5-2 évig” – jelentette ki Putyin.
Fentebb az orosz fiatalok és a liberális értelmiség kapcsán már utaltunk arra, hogy a Nyugat maga alatt vágta a fát. Ez pedig azt mutatja, hogy a béke legnagyobb akadálya is a Nyugat mérhetetlen felsőbbrendűsége, a partnerek lenézése – egyszerűbben fogalmazva: az, hogy hazudnak.
Oroszországot átverték a NATO-bővítésekkel, megsértették az érdekszféráját Grúziában és Ukrajnában, majd a csillagot is lehazudták az égről Minszkben, hogy időt nyerjenek Ukrajna felfegyverzéséhez, és annak a háborúnak a kirobbantására, de legalábbis megkockáztatására, amelyet 2022. február 22-e óta egyesegyedül Moszkva nyakába varrnak.
Bizalom nélkül nehéz tárgyalni. És a történtek után nem Moszkvának kell a szavahihetőségét, szándékai komolyságát demonstrálnia.
***
S hogy mi jöhet ezek után? Azt mindenkinek a fantáziájára bízzuk. Támpontként álljon itt egy Putyin-idézet: „Nem zárom ki, hogy tekintettel a ma zajló tragikus eseményekre, valamikor kénytelenek leszünk létrehozni egy bizonyos ’egészségügyi zónát’ a mai kijevi rezsimnek alárendelt területeken.”