Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A minap egy olvasói hozzászólásra reagálva leírtuk, hogy igenis vannak pozitív gondolataink. Most arra teszek kísérletet, hogy bizonyítsam: Ukrajnával kapcsolatban is vannak pozitív gondolataink, de egy „firkász” már csak olyan, hogy a jó dolgokat magától értetődőnek veszi, és arra helyezi a hangsúlyt, ami bántja, bosszantja!
Akkor haladjunk sorban. Minden ellenkező, rosszindulatú híresztelés és állítás ellenére sajnáljuk az ukrán népet. Sajnáljuk az elesett, megsebesült katonákat és civileket, és összeszorul a szívünk az ártatlan áldozatok sokaságán.
Végtelenül elkeserít, hogy a szomszédunkban levő, jobb sorsra érdemes Ukrajna félig romokban van, a társadalom atomjaira esett, és ez a szép ország egyelőre gőzerővel halad az összeomlás felé. Nagyon sajnáljuk az egyszerű, a vezetőség ámokfutását elszenvedő emberek mellett Ukrajna élővilágát, természeti kincseit és épített környezetét is. A háború mindent elpusztít.
Az ukrán társadalomnak – amellyel ismétlen, együttérzünk – egy valamit vetünk a szemére, hogy a Nyugatot teljeséggel kiszolgáló Porosenko- és Zelenszkij-kurzus kezére játszotta Ukrajnát. No persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a két politikus nem azt ígérte a kampányban, amit aztán hatalmon tett, de ez már egy másik kérdés. Meglehet, egy olyan helyzetben levő országban, mint Ukrajna, hosszú távon semmi nem történhetett másképpen.
Hogy miért?
Ukrajna középhatalom volt, a mérete a hadserege is erre predesztinálta, az ásványkincsei, a termőföldjei pedig egyenesen nagyhatalommá tették, illetve tehették volna. A Nyugat szemében felértékelte Ukrajnát az is, hogy az állam Oroszország szomszédságában fekszik.
A korrupció mértéke pedig olyan volt (és sajnos ma sincs ez másképpen), hogy Ukrajnában az a mondás tartotta magát: ha valamit nem tudsz elintézni sok pénzzel, meg tudod oldani még több pénzzel. Avagy a másik „kedvencünk”: ami nincs lebetonozva, azt ellopják, ami le van, ahhoz előbb lopnak egy légkalapácsot.
Ezek a körülmények hozták magával, hogy a globalisták szemet vetettek Ukrajnára. A cél az lehetett, hogy így vagy úgy, Ukrajnán keresztül gyengítsék Oroszországot, és közben minél több kincsre rátegyék a kezüket. Ennek lett a vége az, hogy a színészelnökékkel kiprovokáltatták a háborút. Erről már sokat írtunk…
Így hát, amikor mi az orosz-ukrán háborúról írunk, vagy a Zelenszkij-kurzust és a mögötte meghúzódó globalista hatalmat bíráljuk, akkor nem azért tesszük, mert örülünk Ukrajna, az ukrán nép szenvedésének. Ellenkezőleg! Abban reménykedünk, hogy a háború minél hamarabb véget ér, abba marad az ukrán (és egyébként az orosz) nép szenvedése, a háttérhatalom pedig nem éri el a célját. Azaz nem kebelezi be Ukrajnát, és nem tudja megőrizni az egypólusú világot.
A Zelenszkij-kurzusról pedig döntsenek az övéi…
