Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
– Ez nem barbárság – jelentette ki 1999-ben Bill Clinton, miután a NATO Jugoszlávia elleni terrorbombázása során sikerült a levegőbe repíteniük a Kínai Népköztársaság belgrádi nagykövetségének épületét. – Ez egy tragikus hiba volt, de nem barbárság – ismételte meg a sajtótájékoztatóján, majd közölte: természetesen folytatják a támadásokat.
Csak érdekességképen jegyezzük meg: az épületet irányított bombákkal találták el, a csapássorozatot pedig még azután is folytatták, hogy Milošević-ék lényegében feltétel nélkül megadták magukat.
Ó, igen… majdnem elfelejtettük: az „Allied Force” hadműveletre az ENSZ felhatalmazása nélkül került sor, vagyis a szabályokon és szerződéseken nyugvó nemzetközi rend megsértésével – ahogy ugye 2022. február 24-e óta ezt mondani szokás.
Hogy miért jutott ez most az eszünkbe? Azért, mert a múlt héten volt e törvénytelen „háború” kezdetének a negyedszázados évfordulója, és egyébként április elsején Izrael csapást mért Teherán damaszkuszi külképviseletére. A mondás pedig ugyanaz: benézték.
Egészen pontosan két állítás kering a sajtóban. Az egyik szerint a képviselet környékén olyan villák találhatóak, amelyeket a szíriai kormányt támogató iráni forradalmi gárda és a libanoni Hezbollah összekötői használnak, és az egyik rakéta célt tévesztett.
A másikról – annak, aki látta – az amerikai szatíra, a South Park egyik epizódja juthat az eszébe. Az, amelyikben a vadászok „Vigyázz, támadni akart!” felkiáltással lövik agyon a cuki állatokat az erdőben. Ez tehát így hangzik:
– A hírszerzésünk szerint ez nem konzulátus, és nem nagykövetség. Ismétlem, ez nem konzulátus, és nem nagykövetség. Ez a Kudsz-erők katonai épülete, amelyet polgári épületnek álcáztak Damaszkuszban – mondta Daniel Hagari, az izraeli védelmi erők ellentengernagya a CNN-nek adott interjújában.
Gyönyörű! A kórház nem kórház, az óvoda és az iskola nem óvoda és iskola, a konzulátus pedig nem konzulátus, ha szét akarjuk lőni. Mondjuk egy olyan világban, ahol nem az elsődleges nemi jellegek, a nyuszika és a himbi-limbi „döntik el”, hogy a viselőjük férfi-e, avagy nő – az ilyesmin nem szabad fennakadni. A nemzetközi jog épp úgy, mint a biológia: relatív.
De tényleg! Amikor 1998-ban bombatámadást intéztek az Egyesült Államok kenyai és tanzániai nagykövetségei ellen Nairobiban és Dár esz-Szalámban, akkor senkiben nem merült fel az, hogy azok katonai célpontok lennének. Pedig történetesen a CIA helyi kirendeltségei a telefonkönyv szerint ugyanazokban az épületekben működnek, mint a külképviseletek.
A válasz sem volt kérdéses: megtorlásként Bill Clinton 1998. augusztus 20-án elrendelte az „Infinite Reach” hadműveletet, egy sor cirkálórakéta-csapást szudáni és afganisztáni célpontok ellen.
Ennek keretében sikerült a földdel egyenlővé tenni többek között az Al-Sifa gyárat, amely Szudán gyógyszertermelésének több mint felét biztosította, beleértve a malária, a cukorbetegség, a gonorrhea és a tuberkulózis elleni szereket. Washington persze kötötte az ebet a karóhoz, hogy az üzemben – annak ellenére, hogy az az ENSZ ellenőrzése alatt állt – valójában vegyifegyvereket gyártottak.
Csak a bizonyítékok eltűntek, mint később az irakiak.
A lényeget vagy a tanulságot már az ókori rómaiak megfogalmazták: Quod licet Iovi, non licet bovi. (Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek.) De ettől még nem lesz jogszerű. Pusztán az ordító kettősmérce tünete, és az egyik ok, amely újra és újra kitermeli a Nyugat – ideértve Izraelt is – ellenségeit.
Bill Clinton 1999-ben tett kijelentése után Osama Bin Laden „akciója” sem volt terrortámadás.