Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Aleksandar Vučić szerb elnök javasolni fogja a kormánynak, hogy dolgozza ki a halálbüntetés visszaállítására vonatkozó törvényt, a parlamentnek pedig javasolni fogja annak elfogadását.
Ugyanakkor szerinte a halálbüntetés visszaállítását ellenzők érvei is indokoltak és észszerűek, hiszen, ha valakit halálbüntetésre ítélnek, majd 20-30 év után derül ki, hogy ártatlan volt, akkor az súlyos következmény.
– Ellenben, amikor a dolgok annyira nyilvánvalóak, hogy nincs semmi kétség, akkor nem hinném, hogy ez bármilyen problémát generálna, azt leszámítva, hogy valóban hatékonyan elrettentené az elkövetőket az efféle bűncselekményektől – mondta az Informer tévé műsorában.
Kézenfekvőnek tűnik, hogy egy ilyen hír kapcsán összeírjuk az úgynevezett kapitális szankcióról alkotott elképzeléseinket. A dolgok azonban néha nem azok, aminek látszanak. Ha például ezt a javaslatot elfogadják Belgrádban, akkor az nem csak azt jelenti, hogy bizonyos bűnelkövetőket halálra lehet ítélni, hanem azt is, hogy Szerbia EU-tagságát biztosan halálra ítélik a törvényhozók.
Az uniónak ugyanis nem lehet tagja olyan állam, amelynek a jogrendszere ismeri és alkalmazza a halálbüntetést. Ezt egész biztosan tudja Vučić és minden szerb politikus. Kíváncsian várjuk a fejleményeket. A magunk részéről egyébként inkább halálbüntetéspártiak vagyunk.
***
„Komoly következményekkel” jár majd Kína számára, ha vállalatai „támogatják Oroszország Ukrajna elleni háborúját” – figyelmeztetett szombaton Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter.
A veterán politikus a hétvégét Kínában töltötte, és az egyik sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: „Világosan megmondtuk Kínának, hogy úgy látjuk, Oroszország támogatásra tesz szert azokból az árukból, amelyeket Kína, kínai cégek szállítanak Oroszországnak.”
„Egyikünk sem szeretné, ha ez problémát jelentene a kétoldalú kapcsolatainkban. Ezért együtt kell dolgoznunk” – tette hozzá.
A washingtoni papóka mamókája ezek szerint humoránál van. Nem állítjuk, hogy jó, de mindenképpen vicc az ugyanis, hogy Yellen a háborútól függetlenül Pekingre kivetett szankciók egy egészen hosszú sora után elemegy Kínába, és tulajdonképpen azt mondja:
Ti vagytok a mi ellenségeink. Oroszország is az ellenségünk. De az egyik ellenségünk ne barátkozzon már a másik ellenségünkkel. Mert nekünk az rossz, mivel mi szeretnénk a világ urai maradni. Szóval, Kína – szakítsatok. Különben borsot törünk az orrotok alá. Ahogy egyébként is.
***
A La Manche-csatorna mindkét oldalán működő ifjúsági szervezetek próbálnak nyomást gyakorolni az Egyesült Királyságra, hogy az csatlakozzon újra az Erasmus+ programhoz – és az EU tanácsadó testülete is sürgeti a Bizottságot, hogy kezdje meg a tárgyalásokat Londonnal.
Erről a minap a Politico brüsszeli kiadása írt, és amiért a cikk különösen izgalmas az a cinizmus. Van ugyanis egy tételmondata, ami így hangzik: „Mindannyian azt mondják, hogy az Egyesült Királyság Brexit utáni kilépése »pusztító« hatással volt a fiatalok tanulási és utazási lehetőségeire.”
Ennek megfelelően szinte minden más sajtótermék úgy tálalta ezt a történetet, mint egy újabb bizonyíték arra, hogy az EU-n kívül nincs élet.
Csakhogy a cikkből nem ez derül ki. A Politico ugyanis kénytelen volt ismertetni a királyság véleményét, miszerint a briteknek évente 300 millió eurós veszteséget termelt a részvétel, mivel a szigetlakó fiatalok zöme nem hajlandó az angolon kívül más nyelvet megtanulni, s így a jelentkezők száma is mindig alacsony volt.
A Brexit „pusztító hatása” pedig abban mutatkozik meg, hogy London a továbbiakban nem akarja ezt a pénzt kidobni az ablakon csak azért, mert az uniós hallgatók viszont nagyon szeretnének könnyen és olcsón az Egyesült Királyságban tanulni.
Tehát – a felsőoktatás tekintetében legalábbis – Nagy-Britannia jobban hiányzik az EU-nak, mint az EU Nagy-Britanniának, de ezt nyilván nem írhatta le a Politico, és Brüsszel számára is kényelmesebb azt mondani, hogy „Hülye angolok, angol hülyék, hová mentek?!”
