Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
A világ még áll, és a Közel-Kelet sem veszett el egy nagy regionális háború tüzében. Ezt mindenképpen leszögezhetjük, így nem egészen egy nappal az Irán által Izrael ellen indított furcsa támadás után.
A Bekezdések Telegram-csatornájának olvasóit az éjszaka folyamán tudósítottuk a fontosabb eseményekről, így számukra most sok minden ismerős lesz, de nem mindenben. Szóval, érdemes elolvasni a posztunkat.
Nagyjából mindenki számára ismerős lehet a történet: április 1-jén Izrael csapást mért Irán damaszkuszi konzulátusára, a támadásban többek, köztük magasrangú katonák is életüket vesztették.
Tegnap óta ugyan szokássá vált a sajtóban azt hangoztatni, hogy a zsidó állam hivatalosan nem vállalta a felelősséget, mindenesetre a rakétacsapás után „nem hivatalosan” az izraeli haderő (IDF) egyik magasrangú tisztje nyilatkozott a miértjéről névvel címmel…
Már akkor, április 2-án mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy az akciót meg fogják torolni az irániak. A kérdés csak az volt: mikor és hogyan?
A folyó héten az Egyesült Államok titkosszolgálata közölte, hogy az információi szerint közvetlenül. Ez nem volt egy titok, ugyanis az irániak az informális csatornákon már több mint egy hete jelezték, hogy készülnek valamire, és ezúttal nem fogják kiadni a munkát „alvállalkozóknak”.
Teherán azt is jelezte, hogy határozott, de mértéktartó választ fog adni, mivel nem célja a közel-keleti válság eszkalációja, mindazonáltal egy diplomáciai képviselet szétrakétázását, a nemzetközi jog ilyen nyilvánvaló megsértését nem hagyhatja figyelmen kívül.
Fontos kiemelni: a külképviseletek a képviseletet adó ország területének minősülnek, így a damaszkuszi akció – szemben a tudósok vagy katonai vezetők ellen elkövetett merényletekkel – közvetlen háborús cselekménynek minősül.
És Irán válasza tegnap, április 13-án érkezett meg. Gondosan megtervezett akció volt: első körben drónokat küldtek Izrael ellen, majd két hullámban cirkáló és ballisztikus rakétákat. Az indításokat úgy időzítették, hogy elméletileg egyszerre érjék el a célpontokat. Közben a Hezbollah és a jemeniek elterelő műveletekbe kezdtek: ők is kilőttek néhány rakétát.
Amikor az előbb azt írtuk, hogy furcsa, de gondosan megtervezett támadás volt ez, akkor két dologra gondoltunk: 1) Irán minden lépését előre kiszivárogtatta, hogy senkit ne érjen váratlanul, 2) a leglassabb drónjaikat vetették be, és olyan számban, ami elsőre ugyan nagynak tűnhet (a különféle beszámolók 2-300 UAV-ot és rakétát említenek), de valójában nem az. Kevesebb mint a tizede a Hamász által 2023. október 7-én bevetettekének!
Éppen ezért semmiféle ellentmondás nincs abban, hogy az izraeli vezetés szerint a légvédelmük 99 százalékos pontossággal dolgozott, de Irán is azt kommunikálta, hogy a támadás minden célját elérte.
A cél ugyanis az volt, hogy a háború eszkalációjának esélyét a minimumra csökkentve határozott figyelmeztetést küldjön, ami szerint képes többszörösen összehangolt (különböző fegyverek bevetése több hullámból, és három fronton) támadást intézni Izrael ellen.
Gyakorlatilag majdnem minden más, ami a támadásról megjelent vagy most megjelenik, csak porhintés, propaganda vagy pénz- és szenzációhajhász rizsa.
Akkor tehát ennyi volt? Nem halunk meg? – adódhat most a kérdés. A válasz az, hogy valószínűleg nem, de ez most az izraeli vezetésen múlik.
Benjámín Netanjáhú hajlamos egy kis háborúval kezelni a belpolitikai válságokat, de eddig még mindig bölcsen választotta meg az ellenfeleit: palesztinok, a Hezbollah, és alapvetően jó érzékkel tartotta mederben a konfliktusokat. Ráadásul a pártja, a Likud meglehetősen pragmatikus. Az 1980-as években például vastagon benne voltak az Irak-iráni háború idején a fegyverbizniszben: hadfelszerelést és muníciót adtak el Teheránnak.
Csak hát koalíciós kényszer van, és jelen pillanatban a miniszterelnökség a legbiztosabb garanciája annak, hogy elkerülje a börtönt – igen komoly esélye van annak, hogy elítélik korrupciós bűncselekmények miatt.
Az izraeli radikálisok pedig már az iráni támadás előtt világossá tették, hogy pusztító megtorlást fognak követelni a sííita állam nukleáris, stratégiai infrastrukturális és katonai létesítményei ellen.
Szóval, ha a védelmi miniszter, Joáv Gallant és Netanjáhú döntően csak PR-fogásnak, illetve elrettentésül szánták volna, amikor azt mondták: Izrael visszalő, ha az irániak visszalőnek – könnyen lehet, hogy kénytelenek lesznek agresszíven fellépni, és az boríthatja a dominót.
Jelenleg mindenki csitítani próbálja az izraeli vezetést, és ebből a szempontból az sem mellékes, hogy a támadásban mindössze ketten sérültek meg a lelőtt rakétáktól – egy arab és egy beduin gyerek.
A világ persze akkor sem fog elpusztulni, de Karácsony Gergelynek sem lesz szüksége arra, hogy újabb kerékpárutakat jelöljön ki a fővárosban: egy újabb olajárrobbanás és a Perzsa-öböl, valamint a Vörös-tenger forgalmának megbénítása után az M3-ason is mindenki bringával fog járni.