Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felszólította a nyugati szövetségeseket, hogy ugyanúgy védjék meg Ukrajnát, mint Izraelt az iráni támadás során. A kijevi rezsim vezetője erről a Telegram-csatornáján írt. Úgy fogalmazott: „Izrael megvédésével a szabad világ megmutatta, hogy ez az egység nemcsak lehetséges, hanem teljes mértékben hatékony.” Majd hozzátette, hogy szerinte ugyanezt meg lehet tenni Ukrajna védelmében is, hiszen Izrael sem tagja az Észak-atlanti Szövetségnek, „elég csak a politikai akarat”.
Jaj, a kis naiv! Hát, elég, persze… Az akarat Dörgicsei Debellában is megvan a táncra, de valahogy mindig úgy alakul, hogy a bál végére hoppon marad. Lássuk be, Ukrajna „vonzereje” messze elmarad Izraelétől. A zsidó állam egy ék a Közel-Keletben, amely a hidegháború alatt sikeresen megakadályozta a Szovjetunióhoz húzó pánarab szocialista egységmozgalom kibontakozását.
Ez a „ha nincs, akkor ki kellett volna találni” tankönyvi esete a geopolitikában. Bár közel sem biztos, hogy Izrael nélkül tartósan létrejöhetett volna egy szekuláris állam, ami Líbiától Irakig, Szudántól Szíriáig terjedt volna, de az biztos, hogy minden erre irányuló törekvés szétverésében a zsidók nyakig benne voltak.
És ebben a megállapításban most tényleg nincs értékítélet. Ténykérdés, hogy erre megvolt a törekvés, az is, hogy az Egyesült Arab Köztársaság a Nyugat réme volt, akárcsak az, hogy Izrael nélkül sokkal nehezebb lett volna fellépni ellene.
Izrael a Közel-Kelet őre. És mi a Közel-Kelet? Olaj. Földgáz. Szuezi-csatorna stb. Elég csak arra gondolni, mi történt, amikor Nasszer államosította a csatornát. A britek nem mertek elsőként lépni, Izraelnek kellett inváziót indítania a Sínai-félsziget elfoglalására.
Izrael nélkül sokkal nehezebb lett volna 1979-ig fenntartani a perzsa sah uralmát, márpedig Perzsia elengedhetetlen volt Szaúd-Arábia féken tartása és a Hormuzi-szoros ellenőrzése miatt (is, meg még sok minden másért). Ne feledjük, a ’70-es évek elején a szaúdiak még nem kötelezték el magukat szorosan az USA mellett – az csak az iráni iszlám forradalom hatására történik meg.
Izrael egyszerre kiegészíti és ellenpontozza Törökországot a régióban, amely ugyan NATO-tag 1952 óta, de nem sokkal korábban még az egész térség ura volt. Az első világháború egyik célja az Oszmán Birodalom szétszakítása volt. Nyilvánvaló, hogy hosszútávon be kellett biztosítani, hogy a feltámasztásának még a kósza gondolata se jelenjen meg senkiben.
És még hosszasan lehetne sorolni az érveket Izrael létének és megtartásának a fontossága mellett. Fentebb, tulajdonképpen rosszul fogalmaztunk. A zsidó állam nem ék, hanem az a dzsenga kocka, amit, ha kihúzunk a Közel-Keletből, a Nyugat által felépített torony összedől.
Ehhez képest mi Ukrajna? Semmi. Alig értékesebb, mint Afganisztán volt az 1980-as években. Persze, az ipara, a termőföldjei jó befektetési lehetőségeket kínálnak, de ezért senki sem fog közvetlenül háborúba menni Oroszországgal.
Legfeljebb a franciák, akik bármibe képesek beleugrani, de semmit nem képesek egyedül végig csinálni – s ha ők, akkor a balti szakkör és a papírhuszár lengyelek. De rájuk sem fogadnék nagy tétben.
Ukrajnával körülbelül az lehetett a cél, amit már többször, többféleképpen megírtunk: lekötni, kimeríteni az oroszokat. Washingtonban mindenki tudhatta, ha másból nem, Grúzia példájából, hogyha „rámennek” az ukránokra, az oroszok az erő alkalmazásától sem fognak visszariadni.
A háború pedig tökéletes eszköz volt arra, hogy az eurázsiai gazdasági térség létrejöttét megakadályozzák. Ha valahol az amerikai héják elszámolták magukat, akkor ott, hogy a világ nagyobbik része bölcsebben reagált, mint az EU. De ez már egy másik történet. A lényeg, hogy Zelenszkij bármit tesz, bárhogyan hisztizik, Ukrajna sosem fog felnőni Izraelhez. És nem, nem fog úgy járni, mint Betty, a csúnya lány.
