Elkerülhetetlennek tartja az USA hegemóniájának végét, de az EU gyökeres átalakulását is a Külkapcsolatok Európai Tanácsának vezetője. Mark Leonard brit politológus figyelemre méltó interjút adott a Die Presse című osztrák lapnak.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Többek között azt mondta: a fegyverek fontosságát már senki sem kérdőjelezi meg. Az Európai Unió 15 év múlva alapvetően eltérő lesz a jelenlegitől az orosz agresszió hatására, amely alapjaiban változtatja meg a békeprogramot háborús prioritásokra.
Aztán Emmanuel Macron nyomán hajmeresztő kijelentést tett: az Európai Unió rájött, hogy a tagállamok közötti kölcsönös függőség nem garantálja a béke és harmónia fenntartását, hanem sebezhetőséget okoz, ezért csökkenteni kell az ebből fakadó kiszolgáltatottságot. A geopolitikai változások újragondolják a szuverenitás fogalmát is.
Sokan úgy vélték, hogy az EU korlátozza a nemzeti szuverenitást, de most egyre többen látják, hogy a nemzeti önállóság csak más tagállamokkal való együttműködés révén tartható fenn. Nem csak Lengyelország, hanem a jobboldali-populista Giorgia Meloni is így gondolja.
Ha a tagállamok együttműködnek, képesek lesznek lépést tartani egy olyan világban, ahol Kína felemelkedik és új erőviszonyok alakulnak ki – közölte végül Leonard.
Most erre mit írjunk… azt, hogy megmondtuk? Egy ideje minden egy irányba mutat: a hatalmi elit a COVID-járványt és az ukrajnai háborút is a szabadságjogok korlátozására, a nemzetállamok lebontására használta, illetve használja.
A vírustól való félelem kapóra jött például a készpénzhasználat visszaszorításához, és a „digitális állampolgárság” bevezetéséhez. De emlékezzünk csak vissza, mi volt a mondás? Hogy az EU hatékonyabban tudja garantálni az emberek védelmét, mint a választott kormányok. Ursula von der Leyennek elég csak néhány SMS-t írni, és már jön is a vakcina…
Közös beszerzés, közös hitel – ugyanaz a lemez szólt akkor és most. Miért fontos ez? Mert a 27-ek együttes kötelezettségvállalásai szükségszerűvé teszik, hogy az uniós szervek mélyebben beleárthassák magukat a nemzeti ügyekbe. Az nem lehet ugyanis, hogy egy minimálbéremelés vagy nyugdíjkorrekció veszélyeztesse az „egészségünket” vagy a „biztonságunkat”.
Közben tagállami szinten is, ahol a globalista elit helytartói kormányoznak, olyan jogszabályok születnek, mint Németországban a lehallgatási törvény, amely bírósági kontroll nélkül lehetővé teszi bárkinek a megfigyelését. Még gyanú sem kell hozzá, hiszen tudjuk: „Az gyanús, aki nem gyanús.”
Különösen most! A háborús pszichózis szításának egyik nyilvánvaló célja a „nagy tervet” veszélyeztető rendszerkritikus erők politikai megsemmisítése. Évek óta megy a riogatás a populistákkal, akik nem a „nagyobb jó”, hanem a közjó képviseletéről beszélnek, és nem a földi paradicsomba vezető permanens forradalmat, hanem az élhető jelen építését tartják a feladatuknak.
Az újfeudalista elit nem tudott mit kezdeni velük. Valahogy az emberek nem voltak vevők azokra a szövegekre, hogy az olyan „olcsó” ígéretek, mint a munkahelyteremtés vagy az ingyenes oktatás és egészségügyi ellátás – „tudománytalanok” és rosszak. Most viszont bárkiből lehet orosz vagy kínai ügynök. Ki fog kimenni az utcára, és tiltakozni egy olyan politikus letartóztatása ellen, akire ráfogták: diktátorok fizetett szálláscsinálója? És pláne: ki fog olyan pártra szavazni, amelyet ügynökök vezetnek?
Különösen bosszantó volt egyébként azt olvasni, hogy Mark Leonard Giorgia Melonival példálózik, mint megtért populistával. Ami az olasz miniszterelnököt illeti, azért ne felejtsük el: nem önként állt be a sorba, hanem azért, mert máskülönben térdre kényszerítették volna a közel 80 éve válságról válságra bukdácsoló hazáját.
Meloni a globalista elit túsza – jobb esetben. Rosszabb esetben pedig egyszerűen csak a hatalom akarása mozgatja, és a hatalom forrása napjaink Európájában csak kivételes esetekben a nép…
Hosszasan folytathatnánk még, de minek? A lényeg nyilvánvaló. Ha nyer Oroszország, ha nem, az ukrajnai háborút ürügyként használva a hatalom a maradék szabadságunktól is meg fog fosztani bennünket. Oké… csak, hogy ne tűnjek annyira pesszimistának, hozzá teszem: ha hagyjuk.
