Több mint 13 millió munkanélküli van, de Ukrajna az első

Az európai védelmi iparnak háborús gazdasági üzemmódba kell kapcsolnia, hogy Európa gyorsabban, többet és közösen állítson elő katonai eszközöket Ukrajna azonnali és hosszú távú támogatására – jelentette ki hétfőn az MTI tudósítása szerint a belső piacért felelős uniós biztos Brüsszelben.

Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!

• Telegram

Thierry Breton hangsúlyozta: az EU és Ukrajna közötti védelmi ipari együttműködés megerősítése elengedhetetlen azért, hogy a tagországok hosszú távon és jobban tudják fedezni Ukrajna szükségleteit. 

„Ukrajna iránti elkötelezettségünk és közös törekvésünk, hogy mozgósítsuk az európai ipart a szükséges intézkedések teljesítése érdekében, szilárdabb, mint valaha” – fogalmazott, hozzátéve: az EU elkötelezett amellett, hogy támogassa Ukrajnát bármiben, ami a győzelemhez szükséges rövid és hosszú távon egyaránt.”

Ez egy igazán jó hír. Mármint bizonyos tőkés csoportoknak – itt különösen a hadiipari szereplőknek –, amelyeket nem foglalkoztatnak olyan kérdések, mint például: „Jó, de honnan lesz erre pénz?” Hitelből és elvonásokból, nyilván, hiszen Ukrajna fizetésképtelen.

Vajon az megvan Breton biztosnak, hogy az Eurostat márciusi adatai szerint 13 258 000 embernek nincs munkája? Ez közelítőleg annyi, mint Magyarország és Horvátország népessége együttvéve! Közülük 2 858 000 fő 25 éven aluli, vagyis egy Litvániányi fiatal nem talál állást. A szezonálisan kiigazított munkanélküliségi ráta uniós szinten összességében 6, a fiatalok esetében több mint 14 százalék.

Vajon ők is úgy gondolják, hogy az EU feladata „hosszútávon és jobban (…) fedezni Ukrajna szükségleteit”? Vagy ők nem számítanak? Mellettük; amellett miért nem elkötelezett az EU, hogy támogassa őket „bármiben, ami a győzelemhez” (értsd: az érvényesüléshez, megélhetéshez) „szükséges rövid és hosszú távon egyaránt”?

Azért is bátorkodom feltenni ezeket a nem is annyira költői kérdéseket, mert néhány éve, tehát még a COVID és az ukrajnai válság eszkalációja előtt megkérdeztek 20 ezer európai fiatalt arról, miért bizonytalanodnak el, amikor a gyerekvállalás kerül szóba.

A két leggyakoribb válasz ez volt: félelem attól, hogy a jövőben nem találnak munkát (52%), valamint a háború vagy terrortámadás lehetősége (47%).

Nem kell nagy bátorság ahhoz, hogy frissebb elemzések hiányában is ki merjem jelenteni: ezek az értékek aligha csökkentek. Sőt, inkább nőttek. Erre tekintettel különösen súlyos az a politika, amit Brüsszel visz. Az a politika, amely az Egyesült Államok geostratégiai és a bizonyos tőkés csoportok – itt most különösen a hadiipari szereplők – anyagi érdekeit az uniós polgárok érdekei elé helyezi.

Természetesen a hadiipar fejlesztése is teremt munkahelyeket, elismerem. De a hadiipart nem Ukrajnáért kell fejleszteni – és főleg nem hitelből vagy más ágazatok rovására.

Az Európai Unió versenyképessége stabilan romló tendenciát mutat. Csökken a kockázati tőkebefektetések mértéke, a bejegyzett szabadalmak száma, alacsony a K+F ráfordítás, a beruházások elmaradoznak… A gazdasági teljesítmény növekedése 2023. IV. negyedévében 0,2 százalék volt; a kiskereskedelmi forgalom volumene ugyanennyivel, az ipari termelésé 5,2 százalékkal múlta alul az egy évvel korábbi adatokat! És csökkent a termékexport értéke is.

És akkor teszek még egy megjegyzést, hogy kapaszkodót adjak azoknak, akik szociális demagógiával, populizmussal, hovatovább azzal akarnak vádolni, hogy nemzeti bolsevik vagyok:

A több mint 60 éve embargók és szankciók sújtotta Kuba a GDP-jének 16,3%-át fordítja az oktatásra, az egészségügyre pedig 11,1%-át költi. Összehasonlításképpen az EU-átlag az oktatásra fordított kiadások terén 10,2%, az egészségügyre pedig 8% körül van. Tudom, akkor miért nem költözök oda?!

Azért, mert ide születtem, itt akarok élni – és ha már beléptünk, egy olyan Európai Uniót akarok, amely a nem egészen 450 millió polgárának a problémáit akarja megoldani első sorban. És nem, Ukrajna nem a mi problémánk.