Nagyot fordult a világ azóta, hogy 2011. június 30-án Hillary Clinton budapesti sajtótájékoztatóján kijelentette: „Végezetül (…) azt mondanám, üdvözöljük, hogy az Európai Unió egyre szorosabban együttműködik Kínával… Nagyon érdekeltek vagyunk abban, hogy Kína felelősségteljes szereplője legyen a világnak… Nem kérdéses a nagyon gyors növekedése, amely a kínai nép számára óriási anyagi előnyökkel jár, mivel kiemeli őket a szegénységből.” Vagy talán mégsem.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Az Egyesült Államok akkori külügyminiszterének nyilatkozata így folytatódott: „ahogy viszont Kína egyre nagyobb szerepet játszik a világ színpadán, reméljük, hogy többet fog tanulni a mi nyugati értékeinkről… Úgy gondolom, hogy az Európai Unió és Kína közötti kapcsolatok erősítése egy újabb módja annak, hogy segítsük ebbe az irányba terelni Kínát, és befolyásolni azt, hogy hogyan gondolkodik a jövőjéről.”
Ez kísértetiesen hasonlít egy másik külügyminiszteri beszédre, amely még 1997-ben hangzott el a Szenátusban. Madeleine K. Albright akkor kijelentette: „saját érdekünk, hogy Oroszország fontos szerepet játsszon Európában – nagyhatalomként, de nem birodalomként”, ugyanakkor az USA semmilyen garanciát nem ad, és egyetlen kérdésben sem hajlandó kompromisszumot kötni, az együttműködésre pedig csak addig van lehetőség, amíg „amíg Oroszország konstruktívan” viselkedik.
Hozzátette: „Oroszország szabad és virágzó nemzetként való jövője azon áll vagy bukik, hogy vezetői és népe képes lesz-e nyílt társadalmat építeni.” Ha igen, akkor „Oroszország népének esélye van a legmélyebb és legvalódibb nyugati integrációra, amelyet nemzetük valaha is élvezett.” És igen, az open society fordulatot használta, és kb. azt értette alatta, amire most az olvasó gondol.
Vagyis Washington ultimátuma ajánlata Moszkva és Peking számára is ugyanaz volt: vagy alárendelik magukat az amerikai érdekeknek, beállnak a sorba és elnyugatosodnak, vagy el lesznek szigetelve, és akkor megnézhetik magukat. Az utóbbi időben ez a figyelmeztetést megkapta India, melynek kormányát – egyelőre úgy tűnik – sikertelenül igyekezett megbuktatni a Nyugat, és korábban számos állam Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában.
A sajtóban rendszeresen megjelenő nyugati elemzők, biztonságpolitikai és diplomáciai szakértők globális átrendeződésről szóló cikkeiben, nyilatkozataiban még egyszer sem találtunk utalást a fent idézett kijelentésekre. De az is ritkaságszámba megy, hogy valaki egyáltalán szóba hozza: az USA úgy viselkedik a nemzetközi kapcsolatokban, mint az elefánt a porcelánboltan. Pedig ez nem újdonság.
Valószínűleg arról van szó, hogy a hidegháborús idők emléke, és az elmúlt 35 év ellensúlytalansága miatt egyfajta axiómává vált: az USA olyan, mint az erőszakos, iszákos férj, aki kiállhatatlan, de mégiscsak egzisztenciális biztonságot nyújt, és néha még a vidámparkba is elviszi a családot. Neki sem szokták felróni a viselkedését. Legalábbis egy ideig mindenki lenyeli a békát. Azonban be kell látni, ez nem egy természetes, és pláne nem egy jó állapot. Az ember elviseli egy ideig, az anyagi előnyökért, és mert nem mert, nincs hova lépni.
Ám a világ tényleg nagyot fordult. Nem az Egyesült Államok, mert az nem változik. De rajta kívül sok minden igen. Csak egy példa: a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a BRICS országok 2024-ben a globális GDP 32,1 százalékát adják majd, ezzel megelőzve a G7 29,9 százalékát, és szemben az 1995-ös 16,9 százalékukkal. Vagyis harminc év alatt megduplázták a teljesítményüket.
Ha pedig Oroszország megnyeri az ukrajnai háborút, semmi sem akadályozhatja meg a globális Dél felemelkedését. És hiába ígérgeti majd az USA, hogy megváltozik, mindenki el fogja venni, és az orra alá fogja dörgölni a maga Albright, Clinton, Blinken stb. idézetét.
Csak a szokásos blablabla, rég letűnt értékek, és a soha, sehol nem létezett valóságos demokrácia szajkózása. Egy percet sem érdemel meg az életünkből, hogy erre a sületlenségre, erre a parasztvakításra áldozzuk. De aki szereti a dajkameséket, annak bőven van lehetősége magáévá tenni ezt az “okosságot”. Pontosan erre lett kitalálva.