A magyarországi sajtó ingerküszöbét nem igazán érik el a balkáni hírek, de általában is igaz, hogy többnyire csak azokkal a történetekkel foglalkoznak, amelyek beleilleszthetőek egyik-vagy másik tábor öncélú világértelmezésébe.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Ha megnézitek, a jelen állás szerint Bosznia-Hercegovinát nagy valószínűséggel szétrobbantó ENSZ-határozattal, amit egyébként a magyar ENSZ-nagykövet helyesen elutasított, csak az ügynöksajtó és a balliberális médiumok foglalkoztak. Azok is mindössze azért, hogy Orbán Viktort ismét összeputyinozhassák a megrendelői igényeknek megfelelően.
Pedig lenne mit írni róla, hiszen a Nyugat-Balkán EU-integrációjának elősegítését eddig a kormány prioritásként kezelte. Most azonban új célt kell kitűznie maga elé: például a kedélyek csillapítását, mivel a tűzfészek békéjét biztosítani hivatott nyugati fegyveres erők, az EUFOR Althea missziójának magyar vezetése van.
Ha tehát borul a bili, nyakig benne leszünk – és miközben a diplomáciánk ezügyben a jó oldalra állt, a fegyvereseinknek a rossz oldalt kellene védeniük. Na, többek között ezért érdekes Bosznia-Hercegovina.
És érdekes Montenegró is, ahol óriási tüntetéseket tartanak napok óta a szerbek, de erről egy sor sem jelent meg itthon.
A helyzet a következő: az ország 2006-ban vált függetlenné, előtte államközösséget alkotott Szerbiával, és 2017-ben lett a NATO tagja. A lélekszáma nem éri el a 650 ezret, viszont még ez is több csoportra oszlik. A lakosság kevesebb mint fele tartja magát montenegróinak, miközben 30 százalék körüli a szerbek, több mint 8 százalék a bosnyákok és kb. 5 százalék az albánok aránya.
Hogy kik a montenegróiak, arra kissé pikírt módon azt tudjuk mondani: azok, akiknek éppen ahhoz van kedve. De tényleg! A montenegrói identitás nem etnikai hovatartozás, hanem kulturális és politikai identitás kérdése. Kicsit olyan ez, mintha a DK-s néni és a momentumos szabadbölcsész a népszavazáson európainak vallaná be magát és nem magyarnak.
Ezt azért volt fontos leszögezni, mert ebből következően a montenegróiság elég képlékeny. A német-ruandani zászló alatt előterjesztett, de a kollektív Nyugat által kitalált srebrenicai „népirtásról” szóló ENSZ-határozat következményei pedig őket is megoszthatják a jövőben. Sokan újra felfedezheti magukban a szerbet.
Ami viszont már most látszik, hogy a 30 százalékos szerb tábort pillanatok alatt összerántotta a közgyűlés döntése. Podgoricában csütörtök óta szüntelenül tüntetnek. A demonstrálók tábort vertek a kormányzati negyedben, és a hangadók Milojko Spajić lemondását, és előrehozott választásokat követelnek. Ennek elmaradása esetére a megmozdulások radikalizálódását helyeztek kilátásba, bár azt is leszögezték: nem akarnak forradalmat csinálni.
Hogy értsük, milyen kényes a helyzet: 1990 és 2020 között a Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS) kormányozta Montenegrót nem mindig és nem feltétlenül demokratikus eszközökkel. Bár a DPS-t 2020-ban sikerült leváltani, három évbe telt, mire Spajić személyében valakinek sikerült egy működőképes koalíciót összehoznia.
Ám ez egy év után most megbukhat, mivel a Brüsszel és Washington kegyeit kereső kormányfő utasítást adott az ENSZ-határozat támogatására. A szerbek most elárulva érzik magukat, mivel Milojko Spajić nélkülük soha nem lett volna miniszterelnök.
Ha pedig sikerül megbuktatniuk a podgoricai kormányt, a legnagyobb részük szavazatai várhatóan nem fognak megoszlani a különböző pártocskák között, mint korábban, hanem egységesen beállnak az orosz- és szerbbarát bélyeggel felcímkézett „Montenegró jövőjéért” választási szövetség mögé.
Vagyis a nyugati imperialisták szűklátókörűsége nem csak Bosznia-Hercegovinát destabilizálta, hanem a NATO-tag Montenegrót is, ahol egy politikai fordulat nem csak az EU-integráció végét, hanem adott esetben a NATO-ból való kilépést is jelentheti. Ja, és persze háborút. Ezért fontos odafigyelni arra, mi történik a Balkánon.
