Jánisz Varufákisz neve sokaknak csenghet ismerősen, ugyanis ő az a közgazdász, aki pénzügyminiszterként majdnem kiléptette Görögországot az eurózónából, miközben hatalmasat csatázott az uniós elitekkel. A politikai nézeteivel többnyire nem értünk egyet – egészen pontosan azzal nem, amilyen megoldást kínál azokra a problémákra, amelyeket viszont elképesztő pontossággal tárt és tár fel a könyveiben és az előadásaiban.
Csatlakozz a Telegram-csatornánkhoz!
Nos, a napokban Varufákisz páneurópai mozgalma, a DiEM25 megosztott egy videót, amelyen arról beszél, miért hatalmasodott el az unió vezetésén a háborús pszichózis annyira, hogy a józan szemlélőnek néha az az értése: itt tényleg mindenkinek elment az esze.
Állam- és kormányfők, miniszterek, pártvezetők, az Európai Bizottság tagjai és az EP-képviselők össze-vissza beszélnek, gyakran teljesen következetlenül, és hisztériás rohamot kapnak, ha valaki szóba hozza a békét. Csak az a fontos számukra, hogy Ukrajnát valahogy háborúban tartsák, és a háború folytatása érdekében egyre többen még arra is késznek mutatkoznak, hogy egyszer harcba vessék a saját állampolgáraikat. Eközben azt hirdetik, hogy az EU a világ legsikeresebb békeprojektje.
A közgazdász szerint Ursula von der Leyen és a többiek csupán bábok, a drótokat pedig oligarchák rángatják Washington érdekeinek megfelelően.
Ennek kapcsán felidézte, hogy az Európai Unió eleve egy kartellként indult, ezt a neve is kifejezte: szén- és acélközösség. A szolidaritás, a jólét megosztása soha nem volt célja, de ezt hosszú időn át sikerült leplezni. A 2010-es évek közepe óta viszont széles tömegek ébredtek ár a képmutatásra, most pedig ott tartunk, hogy például Charles Michel néhány hete már arról beszélt: az Európai Unió fenntartásának egyetlen útja, ha háborús unióvá alakul.
Vagyis a hatalom birtokosai a háborút akarják felhasználni arra, hogy a maradék szabadságuktól is megfosszák az embereket – erről amúgy a Bekezdéseken is írtunk már.
De Varufákisz rámutatott még valamire: az 1970-es években Amerika és Európa uralkodó osztályai alkut kötöttek, amely a mai napig közvetlenül hatással van az életünkre. Ez a sötét alku az USA kereskedelmi deficitjére épül. A kereskedelmi deficit minden állam réme, de az Egyesült Államok kivételt képez a szabály alól. Miért?
Miért viselkedhet úgy, mint egy porszívó, amely felszippantja a német, a francia, az olasz stb. ipar termékeit, miközben a kibocsátása alacsony? Azért, mert a nemzetközi kereskedelem döntően dollárban bonyolódik. Az európai nagytőkések is dollárban jutottak és jutnak az irgalmatlan vagyonaikhoz, amelyeket viszont nem itt költöttek el első sorban, hanem visszaküldték a Wall Streetre, ahol részvényeket vásároltak, ingatlanba fektettek, és persze kölcsönt nyújtottak belőle Washingtonnak. Ezt teszik most is.
A látszat ellenére az euró bevezetése sem jelentette az alku felrúgását. Arra csak azért volt szükség, hogy a „mag-Európa” kifoszthassa a szegényebb európai államokat, de senki sem akarta, hogy az euró domináns valutává váljon, hiszen a rendszert, a dollár körforgása élteti. Még egyszer: a kereskedelmi deficit rossz. Hogy Amerika mégsem roppant bele, az annak köszönhető, hogy az európai tőkések a dollárban szerzett vagyonukat visszaforgatják az USA-ba.
És ez az, amiért az európai elit támogatni fog bármilyen háborút, amibe az Egyesült Államok bele akarja rángatni őket. Ezért nem akarja senki kivizsgálni az Északi Áramlat felrobbantásának ügyét sem. Illetve, más megközelítésből: már csak azért is biztosak lehetünk benne, hogy az USA keze van a szabotázsban, mert senki nem akarja kivizsgálni. Az európai uralkodó osztály gazdagsága ugyanis Amerikától és annak hegemóniájától függ.
És amikor az előbb azt írtuk, az amerikai ipar kibocsátása alacsony, nem tettük hozzá: a kivételek közé tartozik a védelmi ipar.
Az USA ebből a szempontból olyan, mint a maffia, amely veszélyhelyzeteket teremt, hogy aztán védelmi pénzt szedhessen azoktól, akik fenyegetve érzik magukat. A rendszerváltozások előtt a kommunisták, aztán a terroristák jelentették a veszélyt. Most Oroszország és Kína. A képmutatás és a „sötét alku” pedig abban is megmutatkozik, hogy azok, akik a válságok idején hevesen ellenezték a hitelfelvételeket, és a terheket egyszerűen rátolták az emberekre, most bármekkora hitelt felvennének, hogy fegyvereket vásároljanak.
A rendszer tehát velejéig romlott, az Európai Unió pedig már a fogantatása pillanatában úgy lett „beállítva”, hogy kiszolgálja az USA-t.
Lényegre törő, valós megállapítás.